Kemény napok voltak ezek is...

Szívem már szerdán el indult volna, de sajnos volt sok, sok tennivaló...meg intézni való..
Ebből lett csütörtöki indulás, abból meg pénteki indulás..

Végén pénteki indulás se jött össze, mivel este vettem észre hogy fénykép töltő anyunál maradt, mehettem városban pedig egy kört. "Kör" amit elmúlt napokban sokszor meg kellett tenni, mert szükségem van gps-re...net megoldásra...(net nem szórakozásra kell, hanem főleg szállás foglalás miatt meg ha irányt nem látom, jól jön google is.) 

Egyébként net megoldáshoz külön mesét is tudnék írni.. :D 
De szerencsére, főleg bátyáméknak és anyunak köszönhetően meg lett oldva ez is...de ehhez is 3 kört mentem a városban...pontosabban 3 nap is kellett hozzá.

Viszont!!!
Ma már!!
Szörnyeteg bepakolás meg volt!
Szállás nézés is!! (mondjuk most kicsit spórolnom kell pénzzel, mivel itthon vár az albérlet és önálló élet, így 4-5 éjszakát terveztem szállásra)
 Egy pihenőnap lesz Május 11-én Pesten. Pál Feri előadása miatt. :)

TEHÁT ANDI CSAJ...KÉSZEN ÁLL!
HOLNAP FELSZÁLL A BUSZRA ÉS INDUL SZÁMÁRA AZ ÚJ KALAND! :)


Ui.: Ahogy írtam már..úttól nem várok semmit. Nem hiszem, hogy nagy változás lesz, amikor célba érek.
Azt gondolom, hogy élvezni fogom az utat...lesznek most is nehézségek, fájdalmak, de út szépséges lesz ettől is.
Közben önmagamban szeretnék nézni...hiszen elmúlt 4 hónap önmagam miatt is lett olyan amilyen...emellett feldolgozni szeretném a történteket.

Aztán mit találok magamban vagy egyáltalán találok-e valamit, az titok számomra is..ahogy az is, hogy másképp fogok-e a dolgokhoz hozzáállni  a kaland után...

Egy tuti, hogy erőt meg fogom kapni az úttól..vagyis ha más nem is, de lelki feltöltődés meg lesz. ;)

Idézet még nem Paulotól van (Paulo Coelho olvasás holnap a startnál fog kezdődni)
Ez Müller Péter szavai, amit elmúlt hónapokban olvastam...

" Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj.  Ha már nem fáj: nem is szeretjük...  Az embernek a társa hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sosem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!... Ezt az élményt mindenki ismeri, bár csak kevesekben tudatosul...   

NAGY BEJELENTÉS!

Andi csaj jövő héten újra útra indul! 

Nem, ez most nem kék lesz...nem lesz 1000 km...és nem lesz 63 nap...
Balaton kör túra a cél...(eddig ugye mindig kerékpáros úton mentem. Augusztusban idén meg lesz ez is, ahogy minden évben.) most túra részen megyek majd...ha minden igaz 400km.


Miért van ez út? Mi történt? Mit várok? Mi lesz a célnál? Egyáltalán meg lesz 400km?

Út azért van, mert 2019-es év durva hónapokat hozott számomra...durva 4 hónapot...és igen, ahogy előző bejegyzésekben is látszott.. pasik területen. 
         Január - ahol 2019-es első perceit olyan pasival töltöttem az ágyon, akinek bizony menyasszonya van és ezt természetesen nem mondta...
         Február - ahol  azzal férfival találkoztam, akivel lehet nem kéne már összefutni...főleg úgy, hogy csaja is lett.
         Március - Na ez is kicsit durva volt, ahogy január is...Rannek aki nem is tudta mit akart...közben úgy viselkedtünk mintha járunk, de kiderült, hogy mégsem...másokkal ismerhetett miközben velem is tartotta a kapcsolatot. 
(amikor megtudtam, akkor már én is csak játszottam vele...mivel tudtam komolyat vele tuti nem akarok..)

 Viszont...közben megszakítottam a laza kapcsolatot..mert ugye jött az április..amikor rájöttem ismerkedni másokkal én így nem tudok..

Tehát...
Április - 
Pontosabban április hosszú hétvége. Péntek este épp indultam haza anyutól, de talán jobb kifejezés erre, hogy futottam haza.
Visszanézve...szerencsére vagy épp nem szerencsére, el is értem a buszt. 
Egy buszt, ahol leültem egy pasi mellé...egyszer csak kezdeményezni kezdett felém...természetesen pár perc után észre kellett vennie a betegségemet..nem jött zavarba és nem is menekült el. 
Busz város felé ment..ő meg megkérdezte nem érek-e rá...így lett ebből egy városi séta...4 toronynál beszélgetés.

Idő repült, repült. Szimpatikus voltam neki és ő is számomra. Egyszer csak csók lett a levegőben. Csók, csók...kémia jelen volt köztünk. 
- Kívánjak - mondta ő.
- Szerintem haza megyek - volt az önmagam válasza.
Megengedte a dolgot, de hazakísért. Közben "holnapi" talit beszéltünk. (itt tudni kell, Ausztriában él és csak 2 napig maradt a városban).

Lakáshoz értünk...Fel akart jönni.
De önmagam így válaszolt: - Majd holnap talizunk.
Viszont következő percekben nem tudtam ellenállni a dolognak. Tehát belépett a szobába is. Pár perces beszélgetés után, egy élvezetes élményt...együttlétet éltünk át.

Másnap újból megtörtént.

Vagyis pedig kaland, de most mintha érzések is jöttek volna bennem...
Ami ugye nem igazán jó dolog ilyen helyzetben.

Vasárnap haza utazott...egyszer írtam, hogy épségben haza ért-e...ő válaszolt és ennyi.
(nyáron majd ír, amikor újból jön..) 

- Durva ez az év - állapította meg már 44 ezerrel az elmúlt hónapokban.
2019...4 hónap...és sok  ez az nem mindennapos események...

Jaa elfeledtem mondani...hosszú hétvégén exem is jelentkezett...
Ex akivel szakítás után valamilyen szinten barátok tudtunk maradni...és ez jól esett a lelkemnek...mindig átbeszéltünk csajos/pasis dolgokat...tanácsokat adtunk és közben vicces csevegések is voltak.
Fél vagy háromnegyed éve viszont eltűnt...most viszont írt...megkaptam választ, hogy miért tűnt el. Lehet folytatás lesz barátságban. 
(itt megjegyzem...ebben évben sokszor gondoltam rá...hiányzott csevegések. Az is lehet, hogy nem csak barátért gondoltam rá?)

Visszatérve a kalandhoz...nem is kalandhoz, hanem inkább kalandokhoz.
Ehhez annyit szeretnék írni még, hogy el lehet ítélni engem...lehet kifejezést mondani rám...
Én véleményem elítélésről az, hogy nem szabad senkit elítélni. Én se ítéllek el senki, mivel nem tudhatom, hogy illető mit, miért csinál...vagy mit élt át az életében.

Tettet könnyű elítélni, de bele látni az illető életében az már lehetetlen...

Ui.: Tehát sok volt ez már...főleg, hogy én nem kalandokat kerestem volna, hanem társat, aki szeretet ad az ölelésével...
Egymás után jöttek az események...talán nem is tudtam feldolgozni az előzőt és jött az új...
Egyik reggel felébredtem és azt mondtam:
- Út kell nekem...

Út lesz...blog írást tervezek, de nem tudom megígérni, hogy milyen lesz...Azt se tudom megmondani, hogy célnál várni fog-e valami. Lehet csak kaland lesz amiről majd erőt kapok az következő időszakra.
Egyet viszont tudok. Idézetek lesznek. :P
A zarándoklat (Paulo Coelho) könyv lesz kezemben az út közben. Már most érzem, hogy lesz mesélni való belőle. :)  
 

Elengedem - mondta önmagam.

Elengedem és nem is fáj. Elengedem, mert ő nem az a pasi, akit kerestem. 
Örülök, hogy legalább 10%-ban őszinte volt velem szemben. Viszont 90%-os hazugságban én nem szeretnék kapcsolatban lenni.
Bizalom egy fontos érték...ez nélkül nem is leszek szerelmes.

Szóval szerelmes percek nem most lesznek, de egyszer eljön az a időszak is.  :)


Ismerkedés megy mással...közben meg, azon gondolkozom el kéne engedni a vágyat is...mert talán, így tudna bejönni a vágyam az életemben.
Hogyan engedem el? Hogyan lehetséges? - önmagam gondolkozik... - Főleg úgy, hogy randizok is közben.





Ui.: Félelmet azt hiszem már elengedtem...készen állok hogy elhagyjam az egyedülálló életet. Elmúlt hónapban ezt megláttam. Az is lehet, hogy Rannek csávó ehhez kellett... hogy meglássam félelem bizony elszállt...

- Na jöhet a következő állomás is.

Szerelmes percek...mindig, mindig és mindig ez a téma mostanában...

Hát azt hittünk önmagammal, hogy ez a szerelem elmenekült az életemből, a buta tettem miatt..

- Neeeeem! - ebben pillanatban kiabált rám önmagam.
Én nem hittem, hogy vége van...én tudtam, hogy nem itt van vége...tudtam, hogy írni fog.

- Na jól van..elnézést kérek a kedves olvasómtól..nem jól kezdtem mesélni. -  én javítom ki.
Újrakezdem. :)

Vagyis úgy, tűnt nem jól fogadta, hogy kamu profit csináltam és így mertem rá írni...amikor elmondtam, tiltás volt mindenhol..1 sms még tudtam írni, aztán azt se...
Ekkor jött, hogy legszívesebben világgá mentem volna...ahol szellő, bogarak, fény, madarak, pillangók, esős arcmosás van...

Önmagam viszont érzett valamit...megérzés féleséget...hogy lehet most eltűnt, de jelentkezni fog. Miből gondolta? Az a bizonyos 2 napon, amikor együtt voltunk Rannekkel (mostantól ez a csávó neve), önmagam levegőben látott valamit, vagy inkább érzett..

Én már készültem lezárni lelkemben a dolgot, de aztán 3 nap után...jött a mondat önmagamtól:
- Mondtaaaaaaaaaaam! - nevetett egyet ez a mondata után.
Ugye, megmondtam, hogy nincs vége...hogy nem tűnik el...hogy írni fog.

 
/oké...önmagamnak nem ilyen a feje... :D /

Természetesen ettől függetlenül igazat kellett adnom, önmagamnak. 
Tehát folytatás van. Találkoztunk is már 1-2-szer. Tegnap például tavas séta is volt, aztán tervezünk az első együtt alvást...ő nálam fog aludni egy egész éjszakán át.

- Hallod? - kezdte a nagyos gondolkodást önmagam.
Durva lesz...3 év után, újra pasassal alszunk majd. 
Még durvább lesz... hogy konyhában anyu helyett én magam leszek, amikor reggeli készül. Én leszek háziasszony, miközben pasi lesz nálam. Persze volt nálam már pasi, de 1-2 órára nem kellett nagy háziasszony szerepemet elővenni. 

- Fura percek lesznek...új percek, izgalmas percek, kíváncsiskodó percek. 
Aztán kiderül az is, hogy utam merre megy majd Rannekkel kapcsolatosan. - mondtam nagyosan én is.



UI.: Legnagyobb kérdésünk önmagammal:
- Ebből szerelmes percek lesznek? 

Világgá szeretnék menni...
Lehetséges ez?

Világgá az erdő, fű, bogarak, csillagok, madarak közé...de úgy, hogy ne kelljen vissza jönni.
Lehetséges ez?

Ahogy én tudom, ez nem lehetséges.
Vagy rosszul tudom?

Azt hittem hosszú idő után megérezhetem szerelmes perceket is. Már nem is voltunk tőle messze. Én viszont butaságot csináltam...aminek ára meg lett...személy eltűnt. Hiszen nem ismert, így ez tett mást mutatott neki rólam. Meg is értem.

Miért kellett az kamu profi? Miért írtam neki? Miért írt vissza? Miért nem találkoztunk inkább? (akkor talán nem is lett volna bizonytalanság bennem). Miért lettem őszinte? Miért nem maradtam csöndben a dolog kapcsolatban? Miért, miért mondtam el, hogy én voltam?
Legnagyobb kérdés mégis ez...Miért voltam ilyen buta, hogyan tudtam ilyent csinálni?  (ez tipikus buta csajos tett...aki meg nem ismer, nem tudja, hogy nem vagyok ilyen.) 

Sose nem csináltam ilyent. Hiszen ez nem vezet sehová és ez megtapasztaltam most is. 
Tanulságot megtanultam. Egyszer volt és soha többször nem lesz...

Ettől függetlenül visszaírt neki...szerelem ott lett volna már köztünk, akkor nem írt volna neki? 
Erre kérdésre választ nem kapok.  Viszont ez a rossz tettem után, most már kamu profittal se akarnám megtudni...
Ha hosszú a bizonytalanság, nem kell kamu profi, hiszen az nélkül is érezni lehet, hogy ragyog érted vagy nem...

Oké, pont ez miatt, kamu profi helyett, türelmes kellett volna inkább lennem. Hiszen jöhetett volna a szerelem és lehet bizonytalanság is elszállt volna...
Most már mindegy... 




Ui.: - Nem akarom ez az évet! - állapította meg önmagam
Nézdd, 3 hónap és mi mindent éltünk át? Számomra sok-sok nagyon sok...

- Tudom mit érzel. Van rossz hírem. Nem tudunk átrepülni ez az évet. - válaszoltam bánatosan.

- Menjünk világgá! Menjünk világgá! 

- Hát van Balaton körtúra...20-25 nap alatt meg lehet tenni ám. Menjünk Pestre a füzet miatt?

- Húúú ez tetszik. Szerintem hozzuk el a füzetet. 

- Na gondolkozom még a dolgon...kis türelmet kérek. - így zártam le a beszélgetést.

- Okés...

(Amúgy mielőtt eltűnt volna...séta volt, napoztam a helyemen végül könyves boltban kerültem. Láttam egy-két könyvet, de mégis könyv nélkül mentem ki. Viszont 3 perc után visszafordultam és levettem egy könyvet, amit pedig lélekből vettem le a polcról...pénztárhoz mentem 13:57-kor, miközben 14-ig volt nyitva a könyvbolt.
Shirley Maclaine: Camino A lélek utazása.
Van olyan érzésem, hogy most jött el újból az a pont, hogy újra úton kéne lennem...majd kiderül mi hoz a jövő). 

2019. 03. 02.
Egy nap...ami talán emlékezetes nap lett...nagyon is.. :)

És azóta minden áldott este önmagam mosolyog.. mert egy jóéjt kívános sms után csakis mosolyogni lehet..

- Láttad? Azt írtam, hogy hiányzol...mikor is írtam már ilyent? - gondolkozott el önmagam
- 3 éve? - próbáltam segíteni neki.
- Tudod mi a legfurább? Hogy tényleg hiányzik is...
- Fura nekem is...de ne feledd elején vagyunk ám még...
- Persze tudom.
De azért lehet kicsit örülni, élvezni, boldogan lenni nem?  - makacsodott önmagam
- Okés, örüljünk és élvezzünk... - mondtam már nevetve, mert önmagam makacssága megtetszett...

Meg azért is nevetve...mert tetszik az új helyzet.

Ui.: Bejelentem Andi csajnak barátja van...vagyis kapcsolatban van... :P 

- Tegnap randi volt...egy rendes randi...felfogtad? - kérdeztem önmagamtól.
- Hát persze, hiszen jelenben voltam, és azt is felfogtam, hogy őskor óta nem csókoztam...tegnap mégis átélhettem újból ezt...egy élmény élhettem át, ami elég rég volt már...
- Azt is felfogtad, hogy úgy tűnik 2. randi is lesz?
- Igen...csak lehet kicsit elkezdtem félni...
Mi van, ha csak x akar? Mi van, ha csalódni fog? Mi van, ha csak számomra lesz élvezhető? Mi van, ha érzések fogjak jönni és ő meg idővel eltűnik? 

- Figyelj már...félni hülyeség...és "ha" gondolatokat tessék kitörölni! Úgyis az lesz, ami lesz, azt fogunk átélni, ami kell. Ha csak 2 randi lesz...vagy nem lesz jó a 2....lehet kicsit rossz érzés lesz, de túlélünk. Hiszen nagy szar dolgokat is túléltünk már. Ja és te, ahogy mondani szokták erős vagy. ;)
Szóval nézd szembe a félelemmel és kövesd a topjoy üzenetét, ami "élj a mának!" volt. :)

- Igazad van. Félni, amúgy is nem szabad, mert az fog eljönni. 
Na élvezzünk az életet! Akár fájdalmas, akár örömteli! - megnyugodva látta be önmagam.

Vannak véletlenek? 
Én nem hiszek véletlenekben.

Pont ma amikor, azt írtam el kell engedni a félelmet vagy gondolatokat, ahogy lufit engedünk el az égbe... repüljön és tűnjön el az égen..

Pont ekkor jönnek szembe ezek a sorok...Müller Pétertől.

"Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz:
hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid." 



Önmagam arcán csak egy mosoly látszott... :)

Önmagam álmodozott... én meg azt hiszem rájöttem valamire.

- De jó lesz, amikor szerelem meg fog jelenni az életemben! - ábrándozott önmagam.
- Hát ja - egyszerűen válaszoltam csak.
- Meg amikor, vele megyünk Szegedre csúszdázni.
- Aha...
- Hűű, aztán ott lesz, amikor Balatonaligán együtt nézünk a naplementét...
- Jó lesz...
- Jaaa és azon augusztusi éjszakán, ott  a focipályán egymás mellett lefeküdve, élvezzünk a hullócsillagok társaságát...közben meg szól kellemes zene...és ölelések...
- Persze az is jó lesz.. - vártam mikor lesz vége az álmodozásnak, hiszen egy pasi sincs láthatáron, akkor meg minek az álmok.

Közben én mire jöttem rá?
Vágyok természetesen én is társra...akkor miért ilyen pasikat vonzok be az életemben? Akik csak x-et akarnak, ráadásul nem is árulják el, hogy menyasszonyuk van...
 Valahol én is csak x-et akartam vagy keresek?..

Szóval amire rájöttem az, hogy társra vágyok,  viszont közben azt hiszem félek elhagyni az önálló/független életet.
Hogy értem? Rágondolok milyen jó lesz társsal lenni...szeretet kapni...figyelmet kapni...sok-sok öleléseket..
Pár perc után, aztán rám jön félelem. Elhagyni a független életet, illetve egyedülálló életmódot az albérletben? 
Ahol most elég csak két naponta mosogatni, hiszen senki nem szól érte, ha ott áll...
Ahol elég csak akkor mosni, amikor épp elfogyni a tiszta pulóverem...
Ahol nem kell napi szinten főzni...ha meg főzök, akkor 3 napig is van kajám...
Ahol nem gáz, ha egy-két kaja szarul sikerül...önmagam szerencsére megbocsátja...
Ahol akkor takarítok amikor erő/kedvem van...

Mindemellett ott van, hogy nem leszek szabad...

Társra vágyok, miközben ilyen gondolatokat gyártok.
Na akkor szerintem, ha akarna akkor se tudna bejönni az életemben. Hiszen nem vagyok 100%-osan nyitott az új kapcsolatra. 
Azt hiszem dolgozom kell magamon, hogy nyitott legyek...hiszen csak, így tud jönni az a szerelem.

Munka jön...el kell hagyni ez a félelmet! Mivel félelem az, ami akadályt adhat.
- Sok sikert hozzá! - gyorsan reagált rá önmagam - Ja és ne feledd veled vagyok! ;) 



Ui.: Szóval repüljön el és tűnjön el, ahogy lufi az égen...végül meg jöjjön elő a fény. :)

Azt hiszem tegnap éjszaka megtaláltam mondatokat önmagamnak...az "én megmondtam!" mondat helyett...

Pesten éjszakáztam, mivel laptopot vittem délután a szervizben. Késő mozizás után, palacsintázóban vártam a hajnali indulást, ami haza felé vezetett. Ilyenkor rejtvényt fejtek vagy olvasok...Tegnap olvasást válaszoltam és azt hiszem nagyon jól döntöttem. :)
(könyv: Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés) 

Szóval olvasás után azonnal szóltam önmagamnak:

- Önmagaam! - kiabáltam.
- Itt vagyok, de nem kell ám kiabálni..veled vagyok minden percben.
- Jól van na, csak nagyon örülök, hogy találtam neked mondatokat. - lett egy kis mosoly arcomon.
- Jöhetek a mondatok - kíváncsi lett a tekintete.
- "...A hölgy azt is képes volt bevallani magának, hogy ő ezt így soha nem lett volna képes megadni a férjének.
Miután megértette és átérezte ezt a folyamatot, képes volt magára koncentrálni. Napról napra jobban kinyílt, egyre többet mosolygott, azt érezte, hogy újra szabad. Már nem a férjének akart megfelelni, nem nyomasztotta az érzés, hogy nem elég jó, nem akart magára erőltetni semmit, önmaga lehetett végre."
- Hűűű...ez nagyon betalált.
- Ugye? Én is, ezt éreztem amikor elolvastam.

Könyvet kiolvastam...viszont maradt fél órám, így hát úgy döntöttem, ebben hátra lévő időben elolvasom 44-szer ez az részt. Hátha, így nem csak agyba megy bele, hanem szívbe is. Nagyon jól eset önmagamnak, hogy ennyiszer újból elolvastam...
Főleg azt fogott meg a szövegben, hogy hölgy be tudta vallani magának, hogy soha nem lett volna képes megadni azt ami férjének szüksége lett volna...és nem nyomasztotta az érzés, hogy nem volt elég jó neki...
Önmagam ezzel tudott azonosulni. Bevallani ezt, nagy dolog ám...ahogy azt is, hogy nem voltam elég jó..

4 óra lett...indultam villamoshoz..
Közben önmagam jobban érezte magát, mert belátta, hogy csak ennyit tudott adni vagy sajnos rosszul adott és bizony előfordul valakinek nem vagyok elég jó.
Tanulság azonban az, hogy elhagyni önmagunkat nem szabad...merjünk önmaguk lenni..persze bele van pakliban, hogy egyeseknek nem jól adunk vagy keveset, de ezt el kell fogadni! Igenis ilyen is van! 
Emellett ott vannak/lesznek azok, akiknek elég jó leszünk.

Mentem, mentem az úton, közben önmagam mosolygott, mert lelke megkönnyebbült.
( persze tudom, hogy ennek itt még nincs vége... )



Ui.: Azt viszont ide kell írnom, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem kaptunk egymástól értékeket...kaptunk és ezeket tovább is viszünk.  (hiszem, hogy ő is kapott...)