NAGY BEJELENTÉS!
Andi csaj jövő héten újra útra indul!
Nem, ez most nem kék lesz...nem lesz 1000 km...és nem lesz 63 nap...
Balaton kör túra a cél...(eddig ugye mindig kerékpáros úton mentem. Augusztusban idén meg lesz ez is, ahogy minden évben.) most túra részen megyek majd...ha minden igaz 400km.
Miért van ez út? Mi történt? Mit várok? Mi lesz a célnál? Egyáltalán meg lesz 400km?
Út azért van, mert 2019-es év durva hónapokat hozott számomra...durva 4 hónapot...és igen, ahogy előző bejegyzésekben is látszott.. pasik területen.
Január - ahol 2019-es első perceit olyan pasival töltöttem az ágyon, akinek bizony menyasszonya van és ezt természetesen nem mondta...
Február - ahol azzal férfival találkoztam, akivel lehet nem kéne már összefutni...főleg úgy, hogy csaja is lett.
Március - Na ez is kicsit durva volt, ahogy január is...Rannek aki nem is tudta mit akart...közben úgy viselkedtünk mintha járunk, de kiderült, hogy mégsem...másokkal ismerhetett miközben velem is tartotta a kapcsolatot.
(amikor megtudtam, akkor már én is csak játszottam vele...mivel tudtam komolyat vele tuti nem akarok..)
Viszont...közben megszakítottam a laza kapcsolatot..mert ugye jött az április..amikor rájöttem ismerkedni másokkal én így nem tudok..
Tehát...
Április -
Pontosabban április hosszú hétvége. Péntek este épp indultam haza anyutól, de talán jobb kifejezés erre, hogy futottam haza.
Visszanézve...szerencsére vagy épp nem szerencsére, el is értem a buszt.
Egy buszt, ahol leültem egy pasi mellé...egyszer csak kezdeményezni kezdett felém...természetesen pár perc után észre kellett vennie a betegségemet..nem jött zavarba és nem is menekült el.
Busz város felé ment..ő meg megkérdezte nem érek-e rá...így lett ebből egy városi séta...4 toronynál beszélgetés.
Idő repült, repült. Szimpatikus voltam neki és ő is számomra. Egyszer csak csók lett a levegőben. Csók, csók...kémia jelen volt köztünk.
- Kívánjak - mondta ő.
- Szerintem haza megyek - volt az önmagam válasza.
Megengedte a dolgot, de hazakísért. Közben "holnapi" talit beszéltünk. (itt tudni kell, Ausztriában él és csak 2 napig maradt a városban).
Lakáshoz értünk...Fel akart jönni.
De önmagam így válaszolt: - Majd holnap talizunk.
Viszont következő percekben nem tudtam ellenállni a dolognak. Tehát belépett a szobába is. Pár perces beszélgetés után, egy élvezetes élményt...együttlétet éltünk át.
Másnap újból megtörtént.
Vagyis pedig kaland, de most mintha érzések is jöttek volna bennem...
Ami ugye nem igazán jó dolog ilyen helyzetben.
Vasárnap haza utazott...egyszer írtam, hogy épségben haza ért-e...ő válaszolt és ennyi.
(nyáron majd ír, amikor újból jön..)
- Durva ez az év - állapította meg már 44 ezerrel az elmúlt hónapokban.
2019...4 hónap...és sok ez az nem mindennapos események...
Jaa elfeledtem mondani...hosszú hétvégén exem is jelentkezett...
Ex akivel szakítás után valamilyen szinten barátok tudtunk maradni...és ez jól esett a lelkemnek...mindig átbeszéltünk csajos/pasis dolgokat...tanácsokat adtunk és közben vicces csevegések is voltak.
Fél vagy háromnegyed éve viszont eltűnt...most viszont írt...megkaptam választ, hogy miért tűnt el. Lehet folytatás lesz barátságban.
(itt megjegyzem...ebben évben sokszor gondoltam rá...hiányzott csevegések. Az is lehet, hogy nem csak barátért gondoltam rá?)
Visszatérve a kalandhoz...nem is kalandhoz, hanem inkább kalandokhoz.
Ehhez annyit szeretnék írni még, hogy el lehet ítélni engem...lehet kifejezést mondani rám...
Én véleményem elítélésről az, hogy nem szabad senkit elítélni. Én se ítéllek el senki, mivel nem tudhatom, hogy illető mit, miért csinál...vagy mit élt át az életében.
Tettet könnyű elítélni, de bele látni az illető életében az már lehetetlen...
Ui.: Tehát sok volt ez már...főleg, hogy én nem kalandokat kerestem volna, hanem társat, aki szeretet ad az ölelésével...
Egymás után jöttek az események...talán nem is tudtam feldolgozni az előzőt és jött az új...
Egyik reggel felébredtem és azt mondtam:
- Út kell nekem...
Út lesz...blog írást tervezek, de nem tudom megígérni, hogy milyen lesz...Azt se tudom megmondani, hogy célnál várni fog-e valami. Lehet csak kaland lesz amiről majd erőt kapok az következő időszakra.
Egyet viszont tudok. Idézetek lesznek. :P
A zarándoklat (Paulo Coelho) könyv lesz kezemben az út közben. Már most érzem, hogy lesz mesélni való belőle. :)
