Önmagam pofára esett...

- Én megmondtaaaaam! - máris rávágtam neki.
- Hallod...Azon szar reggelen én nem segítettem lélekben neked?
- De...
- Mondjuk, akkor most nem tudnál mást mondani ahelyett , hogy "én megmondtam!" ?

csend...csend..
- Hát gondolkozom kell...
- Oké, közben azért induljunk el a melóba. - zárta le a beszélgetést önmagam.


Ui.: Egyébként x nagyon jó volt, ahogy mindig...esés nem ettől lett.

Ahogy írtam Varázskő könyvet olvasom önmagammal...

"- És...bruhaha...elesett!...Elcsúszott a kövön, bruhaha...Vizes volt a kő, és ...és hasra esett!!!..hahaha!..
...
...
- És látta a kislányod, hogy nevettél rajta?
- Látta hát! Először nagyon mérges volt, de aztán ő is nevetett... Mi gyakran nevetünk egymással.
....
A gyereknek nyilván fájt az esés. Meg is ijedt talán. 
De aztán ő is nevetni kezdett.
Mégpedig akkor, amikor mamája neki is kimondta:
- Olyan voltál, mint egy kis béka!
Ezen nevetett.
Hogy ő egy "béka"!
Nem csinált magából mártírt, nem akart a fájdalmával szeretetet kicsikarni, hanem elkezdett nevetni az anyjával.
Nyögve, mert azért fájt a kis bordája, de nevetett.

Magát nevette ki? Vagy az életet, mely tele van bukással?
Nem tudom.
De most tanulta meg, hogyan kell a bajok fölé röppenni."


Hát mi is sokat szoktunk nevetni önmagammal.
Múlt héten is volt egy ilyen reggelem...felkeltem csinálom a szokásos dolgaimat...
Egyik percben meghallom, hogy wc-ben folyik a víz, vízforrás akart lenni, mivel megállni nem volt képes. Hiába magyarázott önmagam neki, hogy ő nem lehet vízesés...nem igazán fogadta el a magyarázatot. 

Közben én viszont mostam is...
Még elején észre vettem, hogy 2 cucc kimaradt a mosásból. Futás fürdőben...pause gomb, dobás be felé a két cuccot, aztán folytatás a mosással.
Szóval egyik percben wc, másik percben természetesen mosógép próbált bohóc lenni. Nem volt hajlandó rendesen mosni. Hiába mondta önmagam, hogy szereti és nagyon ügyes gép....ő ezeket a szavakat meg se hallotta.

Így hát mérges lettem, korán reggel...de önmagam rám szólt...tettem amit kellett...
Végül egy munkás (szomszédban pont felújítás van) meg tudta lelkileg gyógyítani a wc-t...
Mosógépet meg szerencsére én magam rendre tartam...

Mi volt ezután? Hát persze nevetés..pontosabban kinevetés.

Egyébként,  amikor mindig mesélem, hogy milyen béna szoktam lenni (pl anyunak), csak nevetek, nevetek és nevetek. :D :D 
De azért ehhez kell önmagam is...ő nélkül azt hiszem bomba lennék minden percben...főleg konyhában.. :D
Viszont inkább konyhában is nevetek, szerencsém van önmagammal. ;)





Ui.: Remélem örök nevetésem 90 éves koromig meg fog maradni..
Mondjuk anyu már szólt, hogy nem kéne mindenen nevetni...de sógornőm megvédett... 
"- Ha nem nevet vagy sír akkor jobb lesz a rossz helyzet? " 
Lehet nevetni szar helyzetben is...én is azt mondom, ahogy önmagam is... 

Gondolkoztam, gondolkoztam...

Azt hiszem, lehet kicsit átalakul Andi csaj blogja...
Külsőleg is meg belsőleg is...
Cím természetesen marad.


Igaz 2017 nyarán Írott-kőnél találkoztam újból önmagammal - még az is lehet, hogy nem ez volt az utolsó találkozás vele - viszont úgy érzem attól, hogy nem erdőket járom, út ugyanúgy jelen van, ahogy mindenki másnak is. Út ami életútnak nevezhetünk...
Út ami önmagammal járok...

Vagyis másfélmillió lépéseimnek nem lett vége Írott-kőnél, hanem még tart, tart és tart...
Ezekről szeretnék majd írni kicsit többet, mint eddig. Aztán mi lesz ebből vagy hogy fog menni, azt majd jövőbeli lépéseim megmutatják. 

Vadon helyett lehet új könyv is lesz...Varázskő Müller Pétertől. :)

Szóval hamarosan újból úton leszek, csak nem kéken, hanem itt a hétköznapokon és ahol önmagam lesz a társaságom.  

Január 1-én írtam magamnak 2018-as lezárást...úgy gondoltam itt is megörökítem...

Év cím most nem lesz...majd talán jövőre.

- Év elején még tartott életvezetési suli is, márciusig élvezhetem a hasznos és lelkileg sokat adott hétvégéket...Ez által elkezdtem egészséges életmód felé érdeklődni. Az még túlzás, hogy teljesen ezt követem, de egy-két dolgot már bevezettem. Pl.: fehér liszt, cukor nincs aranyos konyhácskámban..

- Húúú Bizony nyárig tartott baba társaság is..Jó volt nagyon reggeleket bébi arcokkal kezdeni a hétköznapokat. Feldobták a napomat. Néha hiányoznak is.. :)

- Márciusban újból tali egy bizonyos emberrel...akár helyes volt találkozás, akár nem, lelkemben nyomott hagyott.

- Aztááán tavasz közepén megtaláltam az aranyos kuckómat, ahol nagyon szeretek lenni. Élvezem egyedüllét minden percét... :)
(Remélem  nem lesz hamar vége ennek...)

- Május...Egy hónap, ahol fájdalom, szomorúság volt jelen. El kellett engedni egy társat, akitől sok-sok szeretett kaptunk... Bellus kutyus apuhoz ment, de szívünkben örökre velünk lesz.
(Jövő titka, hogy kapok-e még másik kutyalélektől ilyen szeretet..)

- Nyár.. Jó volt, újból a lelkem ikertesójával együtt tölteni pár napot. 30y-os koncert Budapest parkban, igazán jól sikerült. :P :D
(Remélem tavasszal lesz folytatás is.. )

- Viszont nyáron még ott volt Balatoni séta... 3. Balaton köröm is meg lett. Első nap társat is kaptam, akivel jól összebarátkoztunk. Aztán egy-két éjszaka meg érdekes volt.. :P Viszont angyalok mindig ott voltak mellettem.
(2019-ben jöhet a 4. kör is... ;) )

- Ősz.. itt meg megjelent egy Pesti tanfolyam is. Amiről idén megkapom papírt is, ha mindent jól csinálok. 
(Épp ma reggel mondtam magamnak: "Tök szar, hogy nincs okom Pestre menni." Vagyis rendszeresen utazni... Utazás nélkül, én beteg leszek. :D )
Na lehet vásárolok is színházjegyet Pestre. :P

- November... Első találkozások hónapja...

- December.. Na azt hiszem, ez hónap kap egy nagy fekete pontot. Valahogy magam alatt lettem, de Andi csaj vagyok, vagyis túléltem, ahogy eddig sok mindent.
(Erős vagyok, ahogy mindig mondani szokták...)

Végül 2018 utolsó percei meg kivételes percek voltak. Jó volt, egy különleges szilvesztert átélni. :D 


2019...Kaptam új erőt, az évre? Ezt még nem tudom...talán következő hetekben kiderül. Ahogy az is, hogy környezetemre, hogy fogok nézni..
Készen állok, gyere csak szemben 2019. :P
Jaa és utolsó 20-as évem lesz...nem tudom, örüljek vagy ne. :D



Ui: Igen...Sokáig gondolkoztam milyen tetkót is szeretnék. Mi tud lelkemről valamit mondani. Aztán amikor házunk előtt elbontották a "hintámat", ahol 28 évi örömökét, bánatát kihintázhattam...rájöttem..
Hinta az ami lelkemről mond valamit. Lelkem száll amikor 29 évesen is hintázok...
Hinta nagyon is jelent valamit számomra.
(Fa alatt meg pláne élvezetes a hinta.. ;) )

Itt volt egy decemberi hónapocska...
Amikor lélek legszívesebben elrepült volna a földről.

De talán nem is decemberben kezdőzött, hanem valahol november környékén.
Csak ott a decemberi hónapban rájött még egy pár dolog...amire nem vidám szemmel néztem.

Lélek elrepült volna, de bátorsága nem volt mellette, így hát szenvedve átélte év végét is..
2018 utolsó napja...amikor gondoltam, ahogy a szar hónapot is, úgy elhagyom ez a vágyat is. Ezzel veszek valahogyan egy más szemüveget a szemeim elé.

Amikor este elindultam az év utolsó sétára...úgy tűnt találok szemeim elé egy jobb szemüveget, amivel új erő is jönni fog.
Már terveztem mit, hogyan fogom mást csinálni ezt-azt..

Igen, igen, igen
Azonban más is jött az új erővel...
Séta közben koncert volt. Koncerten meg egy pasi. Pasi aki egyszer már hazahozott Pestről...vagyis ismerős mégis idegen. Aki külsőleg nem tetszett, mégis elfogadtam az ital meghívását. Hiszen mégiscsak szilveszter van, élvezzünk ki ezt is. 

Ment az idő, aztán egyszer csak 2019-es év lett, az én ágyamban és ő mellettem..

Ezután jött az a bizonyos hét...
az a bizonyos hét..
az a bizonyos hét, amikor átéltem valamit, amit már régen volt.

Éreztem valakinek tetszem...és érdekeli, hogy mi van velem...
nevetés, nevetés, még úgy is, hogy megbeszéltünk más nem lesz...
megnevetett és mivel írt, írt...napközben is mosolyogtam a buszon, munka közben, séta közben,

Szerelmes nem lehettem, nem is szabadott mivel 12 szám van köztünk.
Mégis ez a 1 hét alatt, mintha olyan lettem volna, mint egy szerelmes madár..

De ez a hét is elszállt..és nincs tovább...
Viszont valamire rájöttem...

Elfeledtem  milyen is ez az érzés. Mennyire leírhatatlan szép és jó.
Nem szabad elrepülni a földről, ahogy decemberben vágytam rá, hiszen ez az érzést át kell élni újból, vagyis menni, menni és menni kell tovább...hiszen ez csodás érzés miatt megérni ;) 
Szóval vége a hétnek, viszont ennek a hétnek köszönhetőnek, tudom amikor enyém lesz ez az érzés (szerelem, boldogságosság), nagyon is földön szeretnék majd maradni.

- Vagyis maradjunk! - mondom önmagamnak.  

Vacsiztam egy sorozattal.
Vége lett sorozatnak és szoba csend lett. Amit nagyon imádok az egyedüllétben...anyunál sose nem volt lakás csend, háttérben mindig ott szólt rádió, tv...

Nem is értem, hogy emberek mindig nem bírják a csendet, hiszen ilyenkor lehet legjobban jelen lenni.
Szóval szeretet csend lett...(rám is jött kis félelem, hogy mi lesz amikor ez csend fel fogja váltani egy gyerek zaj. De az hiszem ez időszak még nagyon nagyon messze van).

Csend és előjött, hogy hol a boldogság. Vagy ahogy Andi csaj mondaná hol a boldogságosság.
Érdekes ilyenkor mindig 63 napos utam jut eszemben...

Út...
ahol nem volt jelen a szépségem...
ahol egyes éjszakákon nem volt fedő a fejem felett..
ahol egyes napokon még rendes étel se ettem...
ahol tényleg hajléktalannak éreztem magam...
ahol egyes napokon fájdalmak voltak jelen..

Én mégis boldogságosságban voltam. Boldogságosságban, mert jelen voltam minden percben. Jelenben, ahol csodákat, szeretett, szépségeket, illatokat és élményeket lehetett kapni.

Igen célban persze boldogságra találtam, de élet megy tovább...néha ahogy úton is elszáll a boldogság. 
Ekkor jó szobai csendben, szépen gondolatban visszarepülni és erőt venni és rájönni, hogy csodákat, szeretett, illatokat és élményeket kell keresni...és mind ezt a jelenben.

Nem akkor leszünk boldognak ha társunk lesz...ha munkánk lesz...ha lakásunk lesz...
Hanem most ebben percben, igen fájdalmas, hideg, csúnya állapotban, mert boldogságosság jelen van:
-fájdalmas lélek mellett is, 
- magányos lélek mellett is,
- éhes lélek mellett is.

Csak nézz körül, ha nem látod, akkor nézz jobban és még jobban...hol a csoda, szeretet, illat vagy épp élmény/kaland...Látod? Máris jelen van boldogságosság is.

Ui.: Oké..ebben percben nekem is nehéz, de úttól kaptam/tanultam sok mindent. Szóval elkezdek én is jobban körül nézni a jelenben.
/aztán Boldogságosságra jobban jön társ is... :P /

Igen tegnap hazaértem..
Meg lett 3. balatoni köröm. Király volt, ahogy mindig szokott, majd lehet írok bejegyzést a történetekről.  Imádtam minden percét. Most viszont inkább azt írom le ami bennem van. Semmi köze Balatoni nagy sétához, talán csak az, hogy úton is ezek voltak bennem. úgy éreztem ki kell írnom magamból. (bocsi, hogy mostanában nem igazán kékes sztorik vannak, pedig blog cím erre utal).

Egy út...
és mindig van út, még akkor is, ha egyiknek vége van...
út, ahol nem mindig helyes úton megyünk...
nem helyes út és ezt tudunk is, de kilátás hiánya miatt mégis erre megyünk...
viszont kilátás lesz ott? ki út is lesz onnan? Mit kapunk végén?

Hát úgy tűnik új életben repülök...pontosabban elköltözök anyutól.
Igen egyszer már megtettem ez lépést, amikor Pestre mentem. De nem igazán éreztem, hogy sikerült volna 100%-osan leválni. Legtöbb hétvégeken haza mentem és mindig otthon töltöttem a szabadnapokat.
Most viszont Pécsett belül megyek el albérletben...vagyis hétvégeken sincs haza út, csak esetleg meglátogatás.

Új kezdet jön... eszemben jutott Pesti kezdet. Mennyire boldog voltam, vártam, izgalom stb. De aztán nem jól alakult a Pesti élet, pofonok, fájdalmak jöttek. Eddig kudarcnak mondtam Pesti életet.
Napokban viszont újból átgondoltam az egészet... és más képet kaptam.
Nem nevezhetem kudarcnak, hiszen ezek pofonok által éltem át életem legnagyobb kalandját... a 63 napos utat... tehát inkább hálás lehetek Pesti életnek.

Ezzel gondolatokkal próbálok új kezdetre nézni...nem tudom mi lesz, hogy fog alakulni, de már pofonokat se nézem rossznak. Vagyis kitárom a karom, csak jöjjön aminek jönnie kell, akár jó, akár rossz.
(persze azért remélem jó dolgok jönnek és jó úton fogok tovább menni :) )

Ui.: Amúgy 1 éve már úton voltam, már több mint 1 hete mentem, mentem és csak mentem... nagy éjszakai fagyokkal meg jégesővel. (vagy ekkor még nem ez volt? :D ) Hát nem tudom mai melegek jobbak lettek volna a fagyoknál. De talán akkor sors tudta, hogy fagyok kellenek nekem..amitől nem is csak mentésről szólt az út.

Persze jön egy idézet is...(ez már nem Vadon)

"Bármikor új életet lehet kezdeni. Bármikor eldöntheted, hogy a legtöbbet hozod ki magadból. Csak el kell kezdeni, neki kell látni, és tudnod kell, hogy mi a cél....Kiiktatni fájdalmakat, görcsöket, hitetlenséget, bizalmatlanságot csak úgy lehet, ha mersz szeretni, ha mersz nyitott lenni, a pillanatban maradni, és kihozni abból a legtöbbet."
(Oravecz Nóra)

,

(Kép természetesen tavalyi kalandból...)