Percek...
Sírások...
Érzések...
Harc magamban...
Sokféle gondolatok voltak/vannak elmúlt hetekben, viszont időt nem találtam, hogy leírjam.(most eljött az idő).
Nem értem önmagamat...
- Mi a bajod velem? - bele szólt máris önmagam.
- Nyugil..szeretlek téged.. - én meg elkezdtem válaszolni.
- Jöjjön már, hogy "de". - önmagam türelmetlen lett közben.
- De vannak olyan érzések, amelyek nem jó, hogy előjönnek benned.
Sok apróságokra nem jól reagálsz...mi lesz így a pároddal?
- Azt hiszed könnyű másképpen reagálni a helyzetekre és mást érzéseket előhozni?
- Oki, oké...szerintem akkor lelki munka kéne neked ám.- Hallod?
Egyébként szerinted...
- Ha hangosan mondod akkor hallom, ha magadban, akkor meg nem. - közben vágt önmagam.Biztos humort akart hozni a beszélgetésbe.
- Vicces vagy ám..
Na szóval...Szerinted ezt meg azt el kéne fogadni?
Hiszen tudok, hogy te, vagyis mi nem vagyunk ennyire spontán ember, mint ő... - egyszer csak fordult a kocka, bennem is kérdés lett?
- Igen tudom...de Nagy szeret, figyel rám, segíteni akar, mellettem akar lenni jövőben is...
- Ne is mond!! Fél éve még ő nem tudott elkötelezni melletted...ma már viszont elképzelni se tudja nélküled az életet.
Szerintem pont e miatt vagy rosszul...azt érzed eljött az a pont, amikor elkötelezhetsz, csak te félsz és inkább menekülnék és ezért reagálsz rosszul a helyzetekre és jönnek olyan érzések, amelyet nem látsz helyesnek.
Szóval harc van bennem, nem tetszik amit csinálok és nem tetszik érzések se. Miért érzi önmagam rosszul? Miért fél elkötelezni, ha párja segítőkész, szeretetnyelvén szól hozzá, ölel, minőségi időt ad, figyelmes, gondozó?
Miért baj, ha napi spontán dolgok jönnek a hétköznapokban?
Ezek kérdéseket felveszi önmagam és én is, ezért nem tudunk választ adni egymásnak.
- Egy dolgot tudok ám - előjöttek önmagam szavait - szeretem Endrét, megbánnám, ha elmenekülnék.Én nem szeretnék félni a jövőtől.
Én jól szeretnék bánni a párommal és ezáltal jó párkapcsolatot folytatni.
Én jól szeretném érezni magam, el akarom hagyni a sírásokat.
És talán el szeretnék kötelezni Endre mellett.
- Jó gondolatok...örülök, hogy rossz érzések mellett ezeket gondolod - kezdtem belátni, hogy ömmagam jól mondja.
Viszont kérdéseket teszel fel és pont azokat teszem fel én is...
Válaszok viszont nincsenek, pedig jó lenne, ha lennének.
- Szerintem már pár hónaposak a sírások, nem kéne egy szakember? Lehet ő választ adna a kérdésekre.
- Pszichológus?
- Pontosan...válaszok után meg lehet, nem fogsz félni...nem fogsz sírni...és párkapcsolatod Endrével is erősebb lesz.
