Szóval megszerettünk és családtag lett...

2 covid hullám között lett egy kis utcai szabadság...ekkor kerestünk fel egy új kutyakiképzőt, aki nem Pesten van, hanem itt Pécs mellett. Egy kedves barátnőm ajánlotta, ráadásul terápiás kutyákkal is foglalkozik.

Elmentünk párommal és Pepével...elmondtunk, hogy nekem egy saját  jásztóház az álmom / célom és szeretnék Pepéből terápiás kutyát, mivel tök jó ötlet lenne kutyás foglalkozásokat is csinálni.

Hát találkozásnál nem azt lett, amit önmagam hit....ugyanis, azt mondta terápiás kutya vizsgánál nagyon nagy a követelmény, nem hiszi, hogy ez sikerülne nekünk.

- Ha, ha, ha - önmagam elkezdtett nevetni, de egyre jobban.. - Haaa,ha, ha..ha, ha haaaa
- Na ki jön a könnyed is, ahogy szokott? - mosolyogtam, azért önmagammal.
- Nem, most az nem...ha,ha, haa - még egy jól eső nevetés kijött magamból
- Na tessék abba hagyni...kedves olvasó nem is tudja, minek van ez a nevetés.
- Ha- utolsó "ha"...kezdett megnyugodtni önmagam a nevetésből.

Az a baj, kedves olvasó, hogy nem kéne máris elején bedobni a poént...ez a nevetés első találkozásnál, még nagyon nem volt jelen. Több hónap és egy pár év után lett csak nevetés önmagamban.. de történet végén ki fog derülni, miért nevettem el magam ezen az emléken. 

Szóval előállt, hogy nem tudunk terápiás kutyát csinálni, de abban bele megy, hogy személyi segítő kutyát csinál önmagamnak. Mivel fogyatékos vagyok, nekem lehet segítő kutya. Ott is vannak nagy vizsgakövetelmények, viszont kicsit lazábbak szoktak lenni a vizsgán.

-  Várj...én majd lefordítom az kedves olvasónak, hogy ez a nő magyarul mit akart mondani - átadom a szót kicsit önmagamnak is.
-  Szóval azt akarta mondani, hogy ilyen beszédfogyatékosan...ilyen betegséggel...nem tudok terápiás kutyát vezetni.. - ilyen egyszerű a mondat.

- De nem háborodtam fel ezen...már megszoktam, hogy egy pár dolgot nem néznek ki belőlem - igaz önmagam?

- Ja, igaz.

Ezután, csak azt kérdeztem, ha segítő kutya lesz, akkor ott lehet jásztóházban? 
Ez kérdés után tudtam csak meg, hogy milyen jog körre van segítő kutyának. Ugyan olyan joga van, mint vakvezető kutyának. Mindenhová bejöhet ahol én vagyok. Bolt, strand, múzeum, állatkert, szállás, jásztótér... stb 
Oda is, ahová más kutyák nem mehetek be, és nem kutyabarát szállásra, étterembe is...
Vagyis ott lehet jásztóházban is.

Ekkor azt mondtam, hát oké...legyen segítő kutya.

Eljött első óra...én és Nagy, csak bámultunk, bámultunk és bámultunk. Viki kutyakiképzőnek Pepe első szóra leült..első szóra oda hozta a labdát...első szóra lefeküdt. :D
Közben megbeszéltünk...pontosabban Viki mondta, hogy 5 feladat kell, ami Pepe segíteni fog a mindennapjaimban. Ezt át kell gondolni és kitalálni.

Következő órák, már csoportos órák voltak. Együtt tanultunk más kutyákkal, akik terápiás kutya tanulók voltak. 
Mivel alapok ugyan azok nekik meg nekünk is. 

Jaa, de jó órák voltak...tök jó volt, hogy alapok mellett láttunk, hogy milyen feladatok vannak nekik. - előjött a jó érzés önmagamban az emlékektől

- Igeen és még jobb volt, hogy Pepével is csináltam ezek a feladatokat... - örültem önmagammal együtt, hogy ott vagyok terápiás kutyás tanulok között.

Idő ment, ahogy szokott...hetek, hónapok..
Fél év múlva többi tanulókkal átmentünk alap fokú vizsgán...egy-két hónap után középfokú vizsgán.
Ebben időszakban, kitaláltunk, miben tud segítő lenni Pepe...

 - Légy szíves hagyj mondjam én! - nevettem önmagamon.
 - Oké, oké mondj önmagam...

1. Mivel bal fülem nem jó, zajban nem mindig hallom telefoncsörgést...vagyis szól, ha valaki hív...

2. Csengő meg nagyon halkan szól, még Nagy se mindig hallja... vagyis csengőre is szól.

3.  Bal kezem sérült, nem olyan ügyes mint jobb...például, amikor kinyitom üdítőt kupak állandóan leesik a földre...vagyis fel vesz tárgyakat, ha leesik a kezemből

4.  Sokszor be hagyom szobában a kulcsot, és ez akkor veszem észre, amikor cipőben, kabátban vagyok...vagyis parancsszóra bemegy szobába és megkeresni a kulcsot, illetve kezemben hozza.

5. Nagy panaszkodott, hogy elfeledem beszedni a gyógyszert...erre Viki kitalált egy megoldást... Reggel mondom Pepének, hogy jó reggelt és erre ő elmegy szekrényhez...kinyitja...felveszi belőle gyógyszert, aztán ágyba hozzám hozza. (ez videót megpróbálom becsatolni ezen  a bejegyzésben)

- Nagyon szép volt önmagam...tudom büszkeség lett benned, de átveszem az írást.

Szóval meg lettek a segítő feladatok, ezek mellett jött egy jó hír Vikitől...van pályázat...ha pályázzunk, akkor kifizeti állam a képzést. Mivel fogyatékos vagyok, emiatt pályázhattam.  Nekünk ingyen lesz ez az egész képzés (amúgy nem olcsó mulatság).
Kicsit hosszú idő volt, de végül megnyertem. Ingyen jártunk tovább a képzésre.

Miután meg lett alap és középfok...elkezdődött az egyéni órák. Igaz előtte volt, egy kis nyári szünet.
Egyéni órák egyik része nálunk voltak...mivel 3 segítő feladat itthoni feladat.
Egyéni órák másik része árkádban voltak...ugyanis záróvizsga egy bevásárló üzletben kell lennie. Ott vannak feladatok, amin sikeresen át kell mennie a kutyának.  (pl.: mosdónál ki fekve kell várnia, ameddig nem jövök ki wc-ből...étteremnél az asztalnál leesett kaját nem veheti fel...séta közben mellettem kell jönni és felnézni rám...udvaron elengedni és parancsszóra lábhoz jönni...sorban állásnál leülni...idegen ember megsimogatásnál nyugodtan ülni... stb.)
Ja meg persze segítő feladatokat árkádban is megcsinálni.

Na vagyis képzés jól ment...tiltás energiát nehezen adom át a kutya felé...de senki nem tökéletes...azért másban meg jó vagyok. :)


Plusz fél év után...
2013.05.23-án...El jött a nagy nap...2 év után..záróvizsga árkádban 3 vizsgabizott  jelenlétében.
 
- Tudod mi legyen? - jött önmagam

- Na mi?

- Együtt...együtt kiabáljunk ki!!..

- Nem hülye ötlet! - mosolyogtam önmagamra.

3..2...1..

- SIKERÜLT!!!!!! - ráadásul mindenre kiválót kaptunk.. :D

Tehát meg lett záróvizsga...Pepe 1 éves láncon élés és 1 éves menhelyi élet után 4 évesen segítő kutya lett.
Én meg önmagammal 33 évesen megélhettem az a csodát, hogy személyi segítő kutyám lehet.

Ui.: - Írás elején nevetésemet, ugye nem feledted el? - kérdezte önmagam

- Nem, nem... - 

Azért nevetett önmagam, mert mielőtt lett volna záróvizsga... Viki előjött, hogy ha szeretnék terápiás kutyát is csinálni Pepéből, akkor csinálhatunk...

- Fordítom, fordítom... - nagyon jó kedvében van önmagam

- Most már ki tudja nézni belőlem és Pepéből, hogy átmennénk a terápiás kutya vizsgán is...

- Ha, ha, ha, ha.. - na jó én sem tudok nevetés mellett elmenni.

Egyébként  Viki nagyon jó szakember...sokat tanultam...sokat kaptam tőle...hálás vagyok.
Ma már jobban tudok örülök segítő kutyának mint terápiás kutyának.
Több élményt kapok így....és kutyás foglalkozást gyerekeknek, így is megvalósul..hiszem..

- Hit meg nagy erő az életben...

 Például, ahogy záróvizsga előtt minden este...mondtam önmagamnak  " Pepe nagyon ügyes lesz árkádban...minden feladatot megcsinálja szuperül...én meg büszke leszek rá"...
Mondtam, mondtam és csak mondtam...aztán már önmagam elhitte ezt és már nem félt vizsgától se, mert hit megszületett benne. Egyszerűen hit által, tudtam, hogy sikerülni fog.

Zárásra íme a gyógyszeres videó:  

Közben jártunk kéket is ám... ;)
Hollóházától Piliscsabáig már meg is van..2 hét múlva megyek Dorogra is...
Ja és Pepének is van kék füzete.. :)