Világgá szeretnék menni...
Lehetséges ez?
Világgá az erdő, fű, bogarak, csillagok, madarak közé...de úgy, hogy ne kelljen vissza jönni.
Lehetséges ez?
Ahogy én tudom, ez nem lehetséges.
Vagy rosszul tudom?
Azt hittem hosszú idő után megérezhetem szerelmes perceket is. Már nem is voltunk tőle messze. Én viszont butaságot csináltam...aminek ára meg lett...személy eltűnt. Hiszen nem ismert, így ez tett mást mutatott neki rólam. Meg is értem.
Miért kellett az kamu profi? Miért írtam neki? Miért írt vissza? Miért nem találkoztunk inkább? (akkor talán nem is lett volna bizonytalanság bennem). Miért lettem őszinte? Miért nem maradtam csöndben a dolog kapcsolatban? Miért, miért mondtam el, hogy én voltam?
Legnagyobb kérdés mégis ez...Miért voltam ilyen buta, hogyan tudtam ilyent csinálni? (ez tipikus buta csajos tett...aki meg nem ismer, nem tudja, hogy nem vagyok ilyen.)
Sose nem csináltam ilyent. Hiszen ez nem vezet sehová és ez megtapasztaltam most is.
Tanulságot megtanultam. Egyszer volt és soha többször nem lesz...
Ettől függetlenül visszaírt neki...szerelem ott lett volna már köztünk, akkor nem írt volna neki?
Erre kérdésre választ nem kapok. Viszont ez a rossz tettem után, most már kamu profittal se akarnám megtudni...
Ha hosszú a bizonytalanság, nem kell kamu profi, hiszen az nélkül is érezni lehet, hogy ragyog érted vagy nem...
Oké, pont ez miatt, kamu profi helyett, türelmes kellett volna inkább lennem. Hiszen jöhetett volna a szerelem és lehet bizonytalanság is elszállt volna...
Most már mindegy... 
Ui.: - Nem akarom ez az évet! - állapította meg önmagam
Nézdd, 3 hónap és mi mindent éltünk át? Számomra sok-sok nagyon sok...
- Tudom mit érzel. Van rossz hírem. Nem tudunk átrepülni ez az évet. - válaszoltam bánatosan.
- Menjünk világgá! Menjünk világgá!
- Hát van Balaton körtúra...20-25 nap alatt meg lehet tenni ám. Menjünk Pestre a füzet miatt?
- Húúú ez tetszik. Szerintem hozzuk el a füzetet.
- Na gondolkozom még a dolgon...kis türelmet kérek. - így zártam le a beszélgetést.
- Okés...
(Amúgy mielőtt eltűnt volna...séta volt, napoztam a helyemen végül könyves boltban kerültem. Láttam egy-két könyvet, de mégis könyv nélkül mentem ki. Viszont 3 perc után visszafordultam és levettem egy könyvet, amit pedig lélekből vettem le a polcról...pénztárhoz mentem 13:57-kor, miközben 14-ig volt nyitva a könyvbolt.
Shirley Maclaine: Camino A lélek utazása.
Van olyan érzésem, hogy most jött el újból az a pont, hogy újra úton kéne lennem...majd kiderül mi hoz a jövő).
