Azt hiszem tegnap éjszaka megtaláltam mondatokat önmagamnak...az "én megmondtam!" mondat helyett...
Pesten éjszakáztam, mivel laptopot vittem délután a szervizben. Késő mozizás után, palacsintázóban vártam a hajnali indulást, ami haza felé vezetett. Ilyenkor rejtvényt fejtek vagy olvasok...Tegnap olvasást válaszoltam és azt hiszem nagyon jól döntöttem. :)
(könyv: Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés)
Szóval olvasás után azonnal szóltam önmagamnak:
- Önmagaam! - kiabáltam.
- Itt vagyok, de nem kell ám kiabálni..veled vagyok minden percben.
- Jól van na, csak nagyon örülök, hogy találtam neked mondatokat. - lett egy kis mosoly arcomon.
- Jöhetek a mondatok - kíváncsi lett a tekintete.
- "...A hölgy azt is képes volt bevallani magának, hogy ő ezt így soha nem lett volna képes megadni a férjének.
Miután megértette és átérezte ezt a folyamatot, képes volt magára koncentrálni. Napról napra jobban kinyílt, egyre többet mosolygott, azt érezte, hogy újra szabad. Már nem a férjének akart megfelelni, nem nyomasztotta az érzés, hogy nem elég jó, nem akart magára erőltetni semmit, önmaga lehetett végre."
- Hűűű...ez nagyon betalált.
- Ugye? Én is, ezt éreztem amikor elolvastam.
Könyvet kiolvastam...viszont maradt fél órám, így hát úgy döntöttem, ebben hátra lévő időben elolvasom 44-szer ez az részt. Hátha, így nem csak agyba megy bele, hanem szívbe is. Nagyon jól eset önmagamnak, hogy ennyiszer újból elolvastam...
Főleg azt fogott meg a szövegben, hogy hölgy be tudta vallani magának, hogy soha nem lett volna képes megadni azt ami férjének szüksége lett volna...és nem nyomasztotta az érzés, hogy nem volt elég jó neki...
Önmagam ezzel tudott azonosulni. Bevallani ezt, nagy dolog ám...ahogy azt is, hogy nem voltam elég jó..
4 óra lett...indultam villamoshoz..
Közben önmagam jobban érezte magát, mert belátta, hogy csak ennyit tudott adni vagy sajnos rosszul adott és bizony előfordul valakinek nem vagyok elég jó.
Tanulság azonban az, hogy elhagyni önmagunkat nem szabad...merjünk önmaguk lenni..persze bele van pakliban, hogy egyeseknek nem jól adunk vagy keveset, de ezt el kell fogadni! Igenis ilyen is van!
Emellett ott vannak/lesznek azok, akiknek elég jó leszünk.
Mentem, mentem az úton, közben önmagam mosolygott, mert lelke megkönnyebbült.
( persze tudom, hogy ennek itt még nincs vége... )
Ui.: Azt viszont ide kell írnom, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem kaptunk egymástól értékeket...kaptunk és ezeket tovább is viszünk. (hiszem, hogy ő is kapott...)
