Legszívesebben aludnék egy nagyot – olvastam ki önmagam szavaiból.
De takarítani kell...de felmosni is kell...tornát be kéne pótolni (ezt mondjuk szívesen csinálnám - vágta hozzá közben önmagam)...és már mindjárt este van...
Néha nem tetszik ez az élet. Néha visszavágyok egyedülálló élethez, aztán amikor ez gondolat előjön bűntudat önmagamnál.
Legtöbb hétvégén unatkoztam, ami akkor azért nem tesztett, mert arra gondoltam, jobb lenne egy társsal a hétvége. Most mégis visszamennék...unatkoznék egyet, aztán visszajönnék a jelenben.
Változnom kéne? Viszont, ha nem takarítok, akkor nem érzem jól magam. Meg csinálok mindent, akkor jön, hogy elégedett vagyok magammal.
Hát akkor harc van? - kérdezte önmagam
Lehetséges - válaszoltam - ha nem alszom, akkor nem élvezem az életet, ha alszom, nem fog jönni elégedett érzés
Mi a fontosabb? Élvezet, pihenés vagy elégedettség?
Drága Én! Figyelj! Szerintem próbálj inkább hétköznapokat élvezni...
Felmosás közben észrevenni valami apró örömöt...közben viszont élvezd pihenést is és ilyenkor engedd el a feladatot...így elégedett azért, hogy megadtad engem az alvást.
Emellett, ne feledd el ahogy tisztaság, úgy unatkozás is egy kincs.
Vagyis ne légy rosszul, attól, hogy fel kell mosni, mert ott lehet benne az öröm és ne legyen bűntudat alvás miatt, hiszen mind kettő jelen lehet az jó/szép életben. - fejezte be mondanivalóját önmagam.
Én meg ekkor ránéztem órára...17 óra...nem nagyon lenne szabadidő, unatkozás...viszont mégis megadom pihenést önmagamnak...bűntudatot meg elengedem...és elégedett leszek, hogy pihenhetem egyet.
Ui.: "Megpróbálok megbékélni a hétköznapi életemmel. De az is lehet, hogy egyszer majd rájövök, mennyire kivételes dolog a hétköznapiság. Megpróbálom. Elgondolkodom rajta, pontosan mi kellene ahhoz, hogy jobban hasonlítsak egy elégedett emberhez."
