Hát azért pihenőnapok is jól jönnek. :)
Ilyenkor jobban lehet gondolkozni, mivel nem kell az útra figyelni.

Azt hiszem Ranneket sikerült elengedni, nincs az fejemben, hogy föl jöhetne...belátni kellett, hogy laza kapcsolat nem kell ide. Másik meg nagyon is látott, hogy nem illünk össze...
És arra jöttem rá, hogy Ausztriai csávó nem véletlen, hogy pont azon estén jelent meg a buszon...
Véletlennek nincsenek...ő is kellett hozzá, hogy vége legyen...
Vagyis azt kell mondjam, ezt így kellett történnie, és így rá nézni a hetekre kicsit már más. Talán így könnyebben megyek majd tovább is.
Persze leckéket beírtam az agyamban...mert ki is lehet, azért ezeket kerülni..

Szóval pihenőnap meg volt.
Ma indultam Lesenceistvánra...szállásra.
Hát ide út közben, majdnem sírtam is...esős tánc nem esett jól, aztán nehezen találtam meg Lakatos pincét...rossz buszmegállóban szálltam le...amikor elindultam gyalog másik falu felé, legszívesebben nem is mentem volna tovább.

De hát féltem, hogy ha nem megyek szállásra, akkor otthoniak aggódni fognak, mivel kiderült, hogy telcsi is lemerült. Szóval nem érnek volna el, így hát mentem tovább embert keresni...egy-két ember nem volt segítőkész, de aztán egy pasas végül kedves volt, netet is elővette, aztán tanácsot is adott. Innentől már ment a dolog...
De ehhez kellett 2 km séta, egy új busz, egy kis szomorúság, egy-két nem kedves ember, újabb 1-2 km séta. Pontosabban 3 órás szórakozás a táncban.

Végül nagy boldogságosság is meg lett, amikor célba értem. :D

( Kép egy kedves ismerősöm..Szijártó Balázs képe.  Mostantól úgy gondoltam, ő képeit fogom megosztani, mivel szerintem tök jó képeket csinál. Ha már én úgyis nem csinálok, lehetek ő táj képei itt.  Leszek nem Magyarországi is, szerintem néha jól jön az is. :) )

Hűű de jó kis nap volt a tegnapi...
Reggel ugye aludhattam 8-ig az aranyos ágyban. Reggeli előtt gyorsan hajat is mostam...aztán bezabáltam a svédasztalt, kicsit meg is fájdult a hasam, de én már ennek is örültem. Indulás előtt volt fél óra szabadidőm...ezt is élveztem, ahogy mást is.

12-kor indult a buszom...Füreden átszállás és végül 3 után oda értem Dörgicsére is. Leszálláskor épp esős tánc volt, de tudtam beszélni éggel (csak most egyszer), így egy-két perc után vége is lett a táncnak. Frissen, erővel indulhattam tovább Zánka felé.  
Nagyon bejött az idő is...nem fáztam és nem is volt melegem, pont kellemes túrás idő lett mellettem. 
Út is kalandos volt...egy-két résznél kellett ész is...meg inkább mező várt rám mint erdő, így át is vághattam egy apró részt, gps ugye ebben okos csávó. Zánkafürdői út nehezen lett meg...kerítés lyukat viszont megtaláltam, így Zánkafürdő is meg lett. Pecsét nem várt rám, viszont rá találhattam egy meleg helyre, ahol ágy is található. Meg lett éjszakázási helyem..

Éjszaka jól telt, de neten az időjárás előrejelzést nem írt jó hírt...reggel meg is tapasztaltam, a nagy esőzést és óriási szelet.
Szeretem a szelet, de csak úgy, hogy lábaim erősebbek mint ő..ma meg bizony szél simán elvitt volna magával ha hagyom neki. De nem hagytam...annyira nem, hogy ma nem is vágtam neki az útnak. 

Szerdán este vár rám egy szállás, aztán csütörtökön vissza repülök  Zánkára és folytatom a kalandot. 
Ma ezzel kiderült, hogy kör nem lesz meg, így hát valameddig még bejárom az utamat, aztán amikor érzem,hogy feltöltöttem...tiszta fejet kaptam pasik terén és szerelem terén, akkor haza repülök Pécsre.
Tehát itt nem is a kör a fontos... erre jött rá önmagam. :) 




"- Az út, amelyen jársz, az erő útja, és csak az erő gyakorlatait fogod megtanulni. Az utazás, amelyet korábban tortúrának éreztél, mert csak a megérkezésre gondoltál. mostantól örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé. Ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni - folytatta. - Az álom a lélek tápláléka ahogy az élelem a test tápláléka."

Itt elgondolkoztam...
Szerelem nem lehet egy álom, hiszem álmokért dolgozni kell..tenni kell...
Szerelem meg, vagy jön vagy nem...én csak nyitott vagy zárt lehetek legfeljebb. 
Persze kapcsolatban már dolgozni kell, de itt társ találásról van szó. 

Szóval olyan álmom nem lehet, hogy szerelmes szeretnék lenni? - kérdezte önmagam -
Megtalálni a társat, akivel jövőt lehet tervezni? 

Válaszért én inkább csendben maradtam...

Hamarosan vonathoz megyek...Dörgicse vár rám, mert ő már készen áll az induláshoz.

" - Amikor az ember határozott cél felé tart - mondta Petrus -, nagyon fontos, hogy az útnak is szenteljen figyelmet. Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját, s útközben gazdagodunk. Hogyha a szexuális kapcsolattal akarnék párhuzamot vonni, azt mondanám, hogy az előjáték simogatásai határozzák meg az orgazmus intenzitását. Ez mindenki számára világos. Ez történik, amikor célunk van az életben - folytatta. - Az lehet jobb vagy rosszabb, attól függően, melyik utat választjuk az eléréséhez, és hogy miképpen járjuk ezt az utat."

Hát aki feltalálta az ágyat annak nagy pacsit  küldök neki, akárhol is van ő.
3 nap után igazán lehet élvezni az ágyban olvasást vagy épp semmi tevést.

Igen meg van első pihenős nap is. Hajnalban, reggel még bejártam egy szakaszt Dörgicse faluig, aztán jött buszos utazás Pestre.
Reggeli túra elégé élvezetes volt, mivel jelzés nélküli úton is menni kellett, főleg ez miatt egyszer-kétszer még össze-vissza járás is volt. De gps barátommal megtaláltunk a helyes utat. Igaz közben erdős részen is menni kellett, ahol fák, bokrok és ágak által csak akadályokban ment az testem szörnyeteggel. Végül kikerültünk a sárga jelzésre...itt már ment az irány.
Nagy szerencse az volt,hogy 10:09 kor indult a busz, amivel jönni kellett és én 9:56 kor értem be a buszmegállóban. Szóval pont annyit szórakoztunk erdőben a jó irány miatt, amennyit kellett...

3 körül be is értem a házban. Kellemes zuhanyzás jött aztán leültem az ágyra és rájöttem én innen nem akarok futni az előadásra...főleg úgy, hogy fájdalmak is előjöttek és még nem is ettem semmi rendeset ma. Kicsit gondolkoztam mi, hogy legyen, aztán meg hoztam a döntést. Inkább palacsintázót utána meg az ágyat válaszoltam blog írással.
Legalább nem 22 vagy 23-kor kerültem az ágyban, hanem 7kor... (előadás 9-ig tuti tartott volna).

Holnap se fogok sietni, 11-ig kell elhagyni a szobát, így hát majd 10 után kimegyek a levegőre..addig hajat mosok, kiélvezem a svéd asztalos reggelit és pihentem a lábfejeimet.
Ma elkezdett fájni, de szerencsére Andi csaj már tapasztalat nő lett ezen téren. Szóval ma már tudom sebtapasz csodákra képes. :)

Ui.: Na kis idézet, aztán jön a boldogságos alvás egy ágyban.

"Elővettem a zsákból az órámat, és a karomra csatoltam.
- Így rosszabb lesz - jegyezte meg Petrus-, ugyanis az idő nem olyasmi, ami mindig ugyanabban a ritmusban telik. Mi határozzuk meg az idő ritmusát."

Engem meg, talán társ vágyakozás közben nem kéne felrakni az órát.. és nézni, hogy mióta is van a vágy nálam.

Most csak egy mondat tudott jönni az idézethez, mivel ebben percben átadom maga az alvásnak ami kivételesen ágyban van! Te meg köszön meg az ágynak, hogy van neked!

3. nap: Örvényesig jutottam.

Hajnalban végre valahára nem volt esős tánc és erős borult sem volt az ég, így 5-kör elindulhattam Asszófő felé. Meg lett szépen a Tihanyi-félsziget kör is. Asszófőn pihenésképpen elrepülhetem Füredre onnan meg vissza Tihanyban. Fél 10-kor nyit a hajóállomás, ahol pecsét vár rám. Tudom helyben is megvárhattam volna, de fél 10 számomra messze volt, inkább sétát válaszoltam és egy kis utazást.

Tihanyban kértem reggelire melegszendvicset, ami jól esett...aztán elég hideg lett, nem volt kedvem elindulni, meg terveztem itt egy órás pihenőt alvással. Kellett pár perc, de felálltam a padról és kerestem Balcsitól nem messze egy kellemes helyet, ahová leültem a szörnyeteggel.
Meg is volt a pihenő..1 óra volt, amikor képes voltam elindulni újból Asszófőre. Ott még ebédeltem, meg rendben raktam magam amennyire ilyen helyzetben lehet, aztán 4 után jött az utolsó állomás. Itt ugye erdő nem volt, kivételesen jól esett ez is. Közben út mellett volt kis levendula mező közepén meg egy hintaágy.
Hát mit csinál ilyenkor Andi csaj? Aki ráadásul hinta imádó? Perszeee megállt...beült és megitta finom kávéját, közben olvasott egy kicsit. Tökéletes én-idő lett belőle.

Mind ezután megette az ez napi utolsó lépéseit. 
Jó lett volna ma Dörgicseig eljutni, de Tihanyi utazás illetve pihenés miatt nem jött össze. De nem szomorodom...úton vagyok és csak ez számít. 

Paulotól újjászületésről olvashattam..
Elgondolkoztam. Vajon mi is jelent ez? Persze tudom jelentését, de vajon gyakorlatban vagy tapasztalatban mi jelent?
Abban dologban amiért elindultam útnak, abban is lehet újjászületni?
Szerintem lehet..újjászületni egyedülállóként, újjászületni társsal, de még maga kapcsolat is újjászülhet, ha két ember így akarja.
Szóval én újjászületni? Lehet ebben évben olyan dolgok történtek, amiktől a lélek mag nem fejlődhetett, de talán felébredhet és beláthatja, hogy másképp kell hozzá állni a dolgokhoz. Mag ekkor veheti észre a fényt, amiről növekedhet. Pontosan ekkor kezdődik az újjászületés a lélekben. - önmagam üzeni, hogy ehhez kis munka is kéne. Viszont növekedés kellemes érzés tud lenni.

Jöhet hozzá idézet (mármint újjászületéshez)

"De ma mag voltam, és újraszülettem. Felfedeztem, hogy az álmom és a föld puha kényelme ellenére az élet 'ott fönt' sokkal sokkal szebb. És én örökké tudok születni, ahányszor csak akarok, addig, amíg a karjaim eléggé nagyra nőnek ahhoz, hogy át tudjam ölelni a földet, ahonnét jövök."

 

(Kép nem saját...)

Ui.: Képek sajnos nincsenek...fényképezőgép ugye nem jó, így nélküle jöttem el. Nokebook-ot tudnám használni, de azt kivenni...bekapcsolni...és bonyolult módon használni (mert ugye nagy meg előképe is van)...idő igényes. Vagyis ezek miatt nincs kedvem vele fotókat csinálni.
Tudom füzethez szükséges lenne fotókra, de úgy gondoltam nem elismerés a fontos, hanem maga az út. Ha más nem is, én szívem tudni fogja, hogy megjártam. Emlékül meg elég lesz a pecsétes füzet is.
(Bár lehet pár év múlva vagy sok év múlva újból járni fogom ez az utat..na majd akkor csinálok fotókat is. :) )

Nem, nem és nem hiszem el. Komolyan mondom, hogy nem hiszem el.
2 napja úton vagyok és még így is...szexelni akarnak..
Pedig nem vagyok szépséges cuccban, aztán ott a túrázó kabát is stb...

Na de kezdünk inkább az elejéről.
Hajnalban nem esett az eső, de az ég nagyon nem volt barátságos, így úgy döntöttem, hogy vonatkozok egyet Székesfehérvár felé. Legalább alvás is lesz vonaton, aztán Fehérváron kaja lehetőség is lesz. El is mentem...egy kis blog írás, utána kaja vásárlás amit meg is ettem. Ahhoz képes, hogy azt hittem 1-2 órát maradok ott, elég jól elment az idő...kb 4 órát maradtam.
Amikor mindennel kész voltam és már jegyem is meg volt vissza Aszófőre..na akkor történt, amit már nem hiszek el...hogy még itt kalandozni akarnak a pasik.
Pontosan az történt, hogy padon ültem és túra füzetet néztem, a térképet. Közben nem hangosan, de magammal beszéltem, terveztem mi, hogy lesz..ekkor egy pillanatra fel is néztem és pont egy pasasra ment az a pillantás. Ez pillantás meg az hozta magával, hogy hozzám szólt.
- Nekem mondtál valamit?

- Nem..csak magammal beszéltem - végét szerintem nem értette.

Ebben percben fordult a kocka, mert ismerkedni akart.
- Hová mész?

- Aszófő - persze nem értette, így füzetben megmutattam a helyet.

- Nem ismerem.. - közben jobban megnézte térképen a falut.
Én nem mondtam semmit. Nem igazán akartam ismerkedni...öreg is volt, meg úton nem igazán akarok pasizni, de ő folytatta.

- Mikor mész?

- kb. Háromnegyed óra múlva - ezt meg is értette.
Ezután jött az a kérdés, amitől rosszul lettem.

- Most elmegyek, de jöjjek vissza? Elviszlek én a Balatonra.
  Egyértelmű mire ment a játék. Még az is lehet, hogy megtámadt volna.
Persze határozottan ment a válaszom.

- Nem.
Elfogadta aztán szerencsére elment.

Én meg vonatra szálltam. Kicsit újból aludtam egy jót, aztán Aszófőn eső volt, így várakoztam... Ha nem állt volna el, akkor holnapra hagytam volna Tihanyt, de örömömre elállt az eső. Vagyis 3 óra körül elindulhattam Tihanyi erdő felé. Út közben még nap is köszöntöt engem, ez nagyon nagyon jól esett, pedig amikor elindultam, úgy látszott mintha bármikor jöhet még az esős tánc. Napfény mondjuk jobban bejött.

Út számomra kicsit hosszú lett. Én kb. 3 órát számoltam az útnak. Hát ez helyett, 5 órás út után értem a hajóállomásra, pedig csak egyszer álltam meg. Belső tó társaságát kiélveztem, mivel szeretem a helyet. Késő érkezés miatt pecsét lehetőség már nem volt, de majd holnap pótolom ezt is. Est leszállt...várom a holnapot. Még egy nap, aztán egy kis pihenő jön Pesten.

Ui.: Visszatérve a pasis beszélgetéshez...
Csakis kérdések jönnek önmagamhoz.
Most miért vannak ezek? Még túrázó ruhában is? Mit látnak bennem? Vagy mit sugárzok kifelé?
Testem vagy arcom az ami előhozza nekik a vágyat?
Természetesen válaszok nem jönnek.

Ha napsütés van akkor bizony Andi csaj lábaiban nincs megállás...ugyanis tegnap napi célnál is tovább ment. Balatonfüred helyett Aszófőn állt meg.
Nem is baj, mivel ma újból borult az ég, szóval lehet nem tudok annyit menni amennyi jó lenne. De Tihany tervben van.


 Tegnap rácsodálkoztam, hogy hogyan tudtam egész Kék-et megtenni gps nélkül...tegnap 3 szor is majdnem más felé mentem, pedig ez szakasz legnagyobb része kéken megy. Aztán azt hittem gps-vel unalmas lesz az út, mivel ő mutatja irányt én meg csak egyszerűen megyek, mint egy jó kislány.
Hát tévedtem...csupa kalandos az út gps-vel is. :D 
Bevisz olyan helyekre, ahol bizony csak ésszel lehet kijönni, aztán megtalálni a kerülőt.
/Az a szerencse, hogy amikor haza menekültem akkor egy illető természetjáró szövetségben segített a gps használatában. Tehát haza menekülés se volt hiába való. /

Mindig ez jön ki végén, hogy nem volt hiába...hogy nem lehet véletlen stb. 
Talán kalandoknál is igaz ez? Igaz első 4 hónapja ennek az évnek nem hiába lett olyan amilyen? 
 - Na lehet ezen gondolkozom majd ma... - gondolta önmagam.

Idézet:
" Végül pedig azt mondta, hogy a kardod várni fog rád egy bizonyos nap meghatározott órájában, annak az útnak egy adott pontján, amelyet végig kell járnod."

Milyen gondolatok jöttek a 15 órás táncos előadás közben?...

Várakoztam, várakoztam...közben ugye meg kicsit ágyra vágytam. Pontosabban a saját szobára, ahol nem kéne várni, hogy álljon el az eső, hanem nagy pihenés lenne. Egyszer-kétszer csak úgy viccesen mondtam is... "Menjünk haza". Ez még első órákban volt, vagyis ekkor még nem menekültem haza, hanem vártam, vártam...

Végén ahogy előző bejegyzésben is kiderült, mégis haza menekültem.
Ehhez kapcsolódva jött egy csevegés önmagammal:

- Látod, látod? Na ezt nem szabad társ "várakozás" közben csinálni..mármint azt, hogy vágysz, vágysz aztán egy idő után inkább kalandokban mész, mert az jobb mint várni tovább arra társra aki igaz szeretet adna - kezdtem mondani önmagamnak.

- Hát ezek kalandokban nem is én mentem bele...hanem ők jöttek elém. - önmagam nagyon nem hagyta magát

- De ajtót nyitottál nekik...

- Mivel kis remény is bennem volt, hogy hátha nem csak kalandot akarnak tőlem.

- Aki nem csak kaland miatt fordul feléd, az nem megy fel hozzád első találkozó után...és nem csókol meg máris, hanem simán csak ismerkedik veled, mert lelkedre kíváncsi.

- És mi van, ha kíváncsi lelkemre meg csókra is? ...Amúgy meg ott vannak első látásra szerelmek is. Na velük mi van? 

- Hát van ilyen is, de drága Andi csaj, ez nagyon ritka.

- Oké..akkor se tudom megígérni, hogy összes ilyen ajtót nem fogom kinyitni. Legfeljebb egy darabig tovább bírom a várakozást. - próbálta lezárni a csevegést önmagam.

- Majd még lehet beszélünk még erről...most aludj egy kicsit..

 - Benne vagyok..jó további várakozást, és jó alvást.... - Önmagam mondata után el is aludtam önmagammal a padon.

Ui.: Ez szombat esti csevegés volt...ma este viszont már Pesti levegőt szívok, mivel éjszaka készülök Székesfehérvárra, onnan meg hajnalban Alsóőrsre, innen indul újból az utam... (Első sorban Balatonaliga a cél, aztán ott meglátom, hogy kimaradt szakaszokat bepótolhatom mégis most rögtön vagy nem. Ha nem akkor is elégedett leszek magammal).

Szombaton természetesen várakozás közben az Paulo Coelho könyv is kinyitott.
Szóval jöhet idézet is:

"Hátranézek: ugyanaz az egyhangú táj, az egyetlen különbség, hogy porban ott vannak a lábnyomaim, cipőm talpának nyomai - de ez is csak átmeneti: a szél elsimítja, még mielőtt leszáll az est. Minden olyan valószerűtlen. Mit keresek én itt? Ez a kérdés nem hagy nyugodni, pedig már hetek óta úton vagyok"

Hát nehezen jön össze ez az út...
De lelkem menni akar már nagyon, szóval ha kör nem is, út az lesz..

Szóval tegnap felszálltam buszra....le is szálltam.
Aztán ég is nagyon megörült amikor meglátott a szörnyeteggel annyira, hogy máris táncra hívott. Nem tudom bunkóság volt vagy nem, de én kivételesen nem fogadtam el.

Inkább védett helyen néztem a táncot...egyszer közben szünet lett, gondolom vacsi szünet volt neki. 
Ekkor felálltam és elkezdtem vasútnál a pecsétet keresni, kiderült nincs pecsét. Kíváncsi voltam hivatal hétköznap mikor van nyitva, így hát gps-emmel  megkerestem.

Közben volt  kellemes séta Magas-partnál... nagyon jól esett már a hosszú várakozás után. Kis séta után újból tánc előadás volt számomra, így hát másfél órás menés után újból leültem. Előadást annyira nem élveztem, így inkább ez egy türelem teszt lett belőle. Legalábbis én így fogtam fel...

Sötét is ezen helyen lett. Vagyis 15 órát egy faluban töltöttem. Közben elgondolkoztam...mennyi ember lenne képes ennyi időt okostelcsi, net vagy zene nélkül meg lenni? 
Közben volt nem messze egy pár egy kis gyerekkel. Mind három embernél okostelefon...kis csávó még csak 6 éves lehetett...ekkor azt kérdeztem önmagamtól. Ha nem lenne okostelefon most akkor ők itt hogyan várakoznának? Csúnya szavakat mondanának, mert sokat kell várni? Vagy egymás társaságában jól éreznék magukat? 

Megjegyzem nekem nem tetszik ez okostelefonos világ...mintha elszállt volna az értelmes kommunikáció és a türelem képesség...

Éjszaka arra számítottam, hogy vége lesz az esős táncnak és hajnalban indulhatok, időközben éhes lettem és tudtam vasárnap kevés bolttal fogok találkozni, így kitaláltam leugrok Siófokra...
De éjszaka esős táncból, inkább bál lett mint csendes pihenő. Éreztem reggelre nem lesz jobb helyzet, így hát újratervezés lett az útból...irány Pécs...

Kedden vagy szerdán folytatás...csak lehet  1. és 2. szakaszt kihagyom, mivel anyagilag nem állok ott, hogy 22 napos útból például 30-at csináljak. 
(nem baj...majd bepótolom ezt máskor, az is lehet, hogy egy pasival. Mindenki nyugodjon meg nincs senki jelölt, de álmodozni lehet. :) )



 /Hát notebook még barátom a fényképező téren/

Ui.: Nem tudom gáz-e, hogy elmenekültem esőtől, hidegtől. Kékes kalandból volt egy-két rossz tapasztalat ilyen téren...amikor például mobil is meghalt, meg sok minden ami táskában volt. Hiába volt eső ellen védve minden. Bálos táncot nem bírta a szörnyeteg...
Szóval jöhet eső, de első perceket mégiscsak szárazon szeretném átélni és ha megtehetem akkor lehet csak néző leszek az előadásnak.

Van még pár gondolatom, ami nap közben kaptam, de azt legyen új bejegyzésben. :P

1-2 óra és kilépek a lakásból...szörnyeteggel és önmagammal elindulok a busz felé...busz meg Balatonvilágos felé...

Gondoltam legyen indulás előtt is egy idézet. :)

"Nagy bölcsek sohasem azt tanították, hogy menekülj a fájdalomtól, és kerüld a szenvedéseket.
Hanem azt, hogy éld át bátran, ha már benne vagy - mert életed termékeny talaja mindkét tapasztalás -, a lényeg nem az élmény elfojtása vagy legyőzése, hanem megváltása.
Ha valami jól fáj - gazdagabbá tesz.
Fájdalmas megrendülés nélkül nincs felébredés.
Ebből születik minden bölcsesség, jóság, harmónia.
Az igazi szeretet is.
Nem láttad még, hogy a lelki fájdalom megszépíti, megnemesíti az arcunkat?"
(Müller Péter)



Ui.: Hát úgy tűnik fényképezőgép nem jó...de én már így is elindulok...