Nem, nem és nem hiszem el. Komolyan mondom, hogy nem hiszem el.
2 napja úton vagyok és még így is...szexelni akarnak..
Pedig nem vagyok szépséges cuccban, aztán ott a túrázó kabát is stb...

Na de kezdünk inkább az elejéről.
Hajnalban nem esett az eső, de az ég nagyon nem volt barátságos, így úgy döntöttem, hogy vonatkozok egyet Székesfehérvár felé. Legalább alvás is lesz vonaton, aztán Fehérváron kaja lehetőség is lesz. El is mentem...egy kis blog írás, utána kaja vásárlás amit meg is ettem. Ahhoz képes, hogy azt hittem 1-2 órát maradok ott, elég jól elment az idő...kb 4 órát maradtam.
Amikor mindennel kész voltam és már jegyem is meg volt vissza Aszófőre..na akkor történt, amit már nem hiszek el...hogy még itt kalandozni akarnak a pasik.
Pontosan az történt, hogy padon ültem és túra füzetet néztem, a térképet. Közben nem hangosan, de magammal beszéltem, terveztem mi, hogy lesz..ekkor egy pillanatra fel is néztem és pont egy pasasra ment az a pillantás. Ez pillantás meg az hozta magával, hogy hozzám szólt.
- Nekem mondtál valamit?

- Nem..csak magammal beszéltem - végét szerintem nem értette.

Ebben percben fordult a kocka, mert ismerkedni akart.
- Hová mész?

- Aszófő - persze nem értette, így füzetben megmutattam a helyet.

- Nem ismerem.. - közben jobban megnézte térképen a falut.
Én nem mondtam semmit. Nem igazán akartam ismerkedni...öreg is volt, meg úton nem igazán akarok pasizni, de ő folytatta.

- Mikor mész?

- kb. Háromnegyed óra múlva - ezt meg is értette.
Ezután jött az a kérdés, amitől rosszul lettem.

- Most elmegyek, de jöjjek vissza? Elviszlek én a Balatonra.
  Egyértelmű mire ment a játék. Még az is lehet, hogy megtámadt volna.
Persze határozottan ment a válaszom.

- Nem.
Elfogadta aztán szerencsére elment.

Én meg vonatra szálltam. Kicsit újból aludtam egy jót, aztán Aszófőn eső volt, így várakoztam... Ha nem állt volna el, akkor holnapra hagytam volna Tihanyt, de örömömre elállt az eső. Vagyis 3 óra körül elindulhattam Tihanyi erdő felé. Út közben még nap is köszöntöt engem, ez nagyon nagyon jól esett, pedig amikor elindultam, úgy látszott mintha bármikor jöhet még az esős tánc. Napfény mondjuk jobban bejött.

Út számomra kicsit hosszú lett. Én kb. 3 órát számoltam az útnak. Hát ez helyett, 5 órás út után értem a hajóállomásra, pedig csak egyszer álltam meg. Belső tó társaságát kiélveztem, mivel szeretem a helyet. Késő érkezés miatt pecsét lehetőség már nem volt, de majd holnap pótolom ezt is. Est leszállt...várom a holnapot. Még egy nap, aztán egy kis pihenő jön Pesten.

Ui.: Visszatérve a pasis beszélgetéshez...
Csakis kérdések jönnek önmagamhoz.
Most miért vannak ezek? Még túrázó ruhában is? Mit látnak bennem? Vagy mit sugárzok kifelé?
Testem vagy arcom az ami előhozza nekik a vágyat?
Természetesen válaszok nem jönnek.