Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

8 órás erdő...de utána szuper Violát kaptam

2017. május 09. - mosolyszem
Hát mai mese, elég kemény lett...

8:30 körül bementem erdőben és 16:30-ig ki sem jöttem...

Reggel 7-re volt megbeszélve a turistaházi csajjal a kávé meg reggeli az étteremben. Kicsit késtem, de étterem szerencsére nem ment el sehová. Jól esett a kávé, de bundás kenyér meg főleg...(napok óta nem eszek semmi normálisat, mármint meleg ételt). Viszont én nem eszek gyorsan, így 8 után tudtam csak elindulni, persze újból lassú keringővel.

Ezután jött egy nagyobb kihívás...már első lépéseknél több út lett előttem, persze meg kellett nézni kicsit egy másikat is, sőt többször is, de szerencsére angyalok segítségével orrom előtt lett a kék barátom. "Oké, akkor végre mehetünk már!"  Egy darabig minden rendben volt, még út se volt katasztrófás.
Nem is tudom mennyi idő múlva értem Zsidó-rétre (talán 1-2 óra). Ahol ismét érdekes dolgot műveltem. Táblák voltak...volt rajta kék barátom, ami rétre mutatott, viszont úton láttam egy hülye kéket  (most már ez nevet fogja kapni). Ami csík volt csak kérem szépen nem egyenes, hanem ferde. Egy ágyában sem gondoltam, hogy van ilyen jelzés is, főleg úgy, hogy táblákon meg semmi ilyen jelzés nincs. Vagyis hülye kéket barátomnak hittem...
Mentem egy darabig ezen, közben viszont voltak táblák, ahol se milyen kék nem volt....gyanús volt a dolog...így hát vissza a rétre (ott volt utolsó kék barátom). Visszamenet közben már észre vettem, réten túl is van táblák (több mint 1km-re volt. Imádom, hogy ilyen szuper szemem van. :D ). 
Na akkor irány rét, kék barátommal együtt.

Ezután már hülye kékkel nem foglalkoztam és végig kék barátommal sikerült menni.

Viszont ezen napon minden volt...volt sziklás út, kalandpark, újból törpe séta (nagyon örülök, hogy csak 164 cm vagyok), meredek rész, sáros játékok, mindenféle csúszások és mind ez Bélapátfalváig tartott.

Mi volt tánccal? Hát keringő után eső elfáradt, így nem táncoltunk, viszont lába nagyon lógott a levegőben...5 percenként meg is mozgatta, de táncot már nem akart. Csak amikor beértem Bélapátfalvára, újból felkért.

Út közben rájöttem nem fogok időben odaérni Telekessy Vendégházhoz. Tervben az volt, hogy Telekessy, aztán vissza Bélapátfalvára, mivel Viola Apartmanban van a szállásom. De elkezdtem logikusan gondolkozni, holnap így is, úgy is el kell menni újból Telekessy felé...jobban járok, ha ma kihagyom. Amúgy is fél 5-re értem be a szállásra.

Sok volt ez 8 órás erdő, főleg ilyen időjárás mellett..

Nagy, nagy fáradtság után, tánccal bejöttem a házikóba, ahol fanatikus nő várt. Máris teával kínált, aztán beszéltünk egy nagyot. Persze én írásban kommunikáltam, de ez mindig menni szokott. :) 1 órát tuti el is beszéltünk, nekem jól esett...aztán ezután jött a nap csúcsa: kedves Viola adott főételt!!!!!!!!!!! :D

Zárás: Na elég volt mából, meg hülye időből is...jöhetne már a jó idő...
Ma amúgy valamikor utolsó 3km-nél kijött a napocska, máris megálltam felnéztem és kiabáltam: "Hát helloooooooo!" Persze nem tudott sokáig velem maradni. Talán máskor.
Jaa, majdnem elfeledtem mondani...elhagytam Cserepeskői barlangban a tintapárnát, szomorú lettem, de persze kedves Viola ezt is megoldotta...adott egy másikat. Mondom, ez 110 pontos szállás. :)

 

(úgy érzem Bélapátfalvára még egyszer eljövök, hely csodálatos és szállás helyem is meg van hozzá).   

Holnap Rozsnapuszta a cél.

dscf4681.JPG

Optimista hölgy a Bánkúton...

Hűűű, itt vagyok Bükk tetején...945 méter magason :)

(Bánkúton)

Na, akkor jöjjön a mai mese.
Reggel, ugye nem kellett buszhoz alkalmazkodni, mivel helybe találtam a szállást, így akkor indulhattam  amikor én jónak láttam. Kitaláltam, hogy 7 óra lesz a legtökéletesebb  időpont az indulásnak, nem korai, de nem is késői. Fél 6 kor keltem, mivel volt egy pár dolgom reggel. 7 kor már kész is voltam mindennel, csak cipő jött volna...De mi lett 7:05 kor? Természetesen eső...így hát, úgy döntöttem max 7:50-ig várok, de aztán elindulok.

Jó döntés volt. Háromnegyedkor már nem is esett.

Vendégháznál a kedves nő csinált volna kávét, de sajnos nekem késő volt már (pedig, úgy elfogadtam volna).
Indulás előtt leugrottam a pecsételőshöz, tegnap nagy jégesős táncban nem tudtam vele foglalkozni. Út közben összefutottam egy túrázó bácsival, épp ő is pecséthez ment. Jófej volt, egyáltalán nem ijedt meg a betegségemtől, tök közvetlen volt velem. Beszéltünk 2-3 mondatot, aztán elváltunk, ő ellentétes irányba ment.
De tudjátok mit mondott a vendégházas nő meg túrázó bácsi is?  "Ma nem lesz eső". Hát én meg, felnéztem az égre...én nem mondtam volna ki ez a mondatot.

Úton kitaláltam, ha mégis lesz eső, akkor feljelentem őket hazugság vádjával...

Első állomás Mályinka volt. Azt hittem rögtön bemegyek majd az erdőben, de nem így lett. Tó és erdő közt mentem a beton úton, gondoltam biztos majd később lesz erdő...ezt sem találtam el. Ugyanis egész végén betonon volt az út, számomra rövid is volt (pedig 9,4 km van ide írva). Nem baj, legalább pihenős út volt.
Itt beugrottam egy boltban, aztán leültem padra enni, ekkor láttam a felhőket...hát nagyon esős felhők voltak, de szerencsére pont, pont, pont...amikor befejeztem a kajálást, akkor kezdett el esni. De vicces volt ám, mert mentem kocsmába a pecsét miatt, ami ugye kb 5-10 perc volt. Kijöttem...eső elállt. :D

Így hát irányt vettem Bánkút felé.

Na...ez már nem pihenős út volt. Előjött egy kis kalandpark, ráadásul meredek részeken...aztán persze ahogy éreztem is eljött a táncos eső. Az volt szerencsém, hogy itt már túl voltam kalandparkos szakaszon...itt már csak menni kellett, persze durvául felfelé. Másik szerencse, ma csak lassú keringőt csináltunk az esővel. 
Fáradtan, de ide értem 15 után. 

Turistaháznál van étterem is, máris beültem egy finom evésre. Mi lett ez közben kinn? Eső szakadás!!! "Hála istennek, ide értem még időben." mondtam én. 

Zárás: Vissza nézve tegnap is szerencsém volt...ma felfelé úton szarabb lett volna a jégeső. 
Amúgy észre vetted, hogy mindig azt írom...szerencsém, szerencsém, szerencsém van? Lehet ez nem is szerencse, hanem inkább optimizmus? :D  Én szeretem pozitívan nézni a világot...csupa jó van mindenben...meg a világba...
Ja meg amikor megtudják, hogy egyedül járom az utat, állandóan (naponta többször is) mondják: "Nem félsz?...Bátor vagy!"  
Hát igen, én egy bátor és optimista hölgy személy vagyok.

(oké, bolondos is vagyok, pozitív értelemben). 

Ui.: Mégsem lesz feljelentés...egy optimista nem csinál ilyent (amúgy is, biztos jóból mondták csak).

 

dscf4646.JPG

Tánc a jégesőben...

Azt hiszem 45 nap után kimondhatom majd, hogy mindenen átmentem...
Miért mondom ezt? Mit kaptam ma? Hát persze egy jégesőt...

De kezdem inkább az elejétől.

Szóval reggel nálam volt a szerencse, fél 6-ra kellett kimenni buszmegállóban (mivel reggel csak ez a egy volt, ami Kelemérre ment). Amikor kimentem szakadt az eső, de nagyon, nagyon. Hol itt a szerencse? Amikor beért a busz Kelemérre, észre vettem, itt bizony nincs se milyen eső, sőt úgy tűnt nem is volt.
Így hát 6 után pár perce, elindultam Putnok felé. Nagyon kellemes séta, eső nélkül. Városban még napfényt is kaptam.
Putnok kifelé jó volt látni, hogy elhagyom Cserehátat és láttam Bükköt ahová mentem/megyek. Itt leültem a fűben és élveztem a tájat. 
Ezután készültem újból erdőben Uppony felé, 15 percet voltam már erdőben és ekkor, ekkor üdvözölt a jópofa jégeső...vagyis másfél órán át táncoltam a jégesőben (persze volt sáros tánc is). Tánchoz zene is szólt, amit ég csinált, jég meg erősen táncolt velem. És mit csinál jópofa jégeső, amikor Upponyba érek? Természetesen megmutatja napfényt is...

De ekkor már csupa vizes lettem és mindenem is...hiába nagy tánc volt.

Viszont örülhetem, hogy Uppony volt a mai cél és helybe is van a szállásom. 14 után be is értem.

Tehát könnyű napocska volt, lábaim bírták...azt hiszem alszom ma is egy nagyot, mert kell erő jövőhétre, főleg hétvége felé a Mátrában.

Zárás: Erdőben jégeső üdvözölt, amikor meg Putnokba beértem, nagy nagy vau,vau dal üdvözölt. (persze eddig is volt ilyen, de itt azért erősebb volt a dal).

Jégeső miatt viszont erdő társaságát nem tudtam élvezni, pedig fenyves rész is volt, ami nekem a kedvencem.

Holnapi cél: Bánkút

 

dscf4586.JPG

óriási fájdalom...12 órás alvás...

Na szóval szerda este visszatértem...

Notebook babát nem sikerült megjavítani...egyik szerviznél azt mondták, hogy nincs alkatrész hozzá, másiknál meg, hogy meg kell néznie és csak azután tud választ adni, de nem lát nagy jövőt neki. Így hát 3. szerviz után Media Markt felé vettem az irányt...vásároltam.

Csütörtökön újból úton voltam, mondjuk 3 nap szünetet nem mondhatnám pihenőnek, mászkáltam össze--vissza csak épp nem kalandos erdőben és látványos sem volt.

Vasárnap délután amúgy megfájdult a bal lábam...szerencsére csütörtökön már jobban volt, Derenkig mentem, ezután tegnap Aggtelek volt a cél. Ami nem is lett volna rossz út, csak hát gps-et nem tudom használni, mivel kiderült, hogy nem is úgy működik, ahogy én gondoltam.Kéne hozzá program meg kábel és csak utána lehet szuperül használni.

Kaphatnék segítséget, csak én már úton vagyok, vagyis későn kértem.

Hol is tartottam? ja ott, hogy gps nincs...így hát Jósvafő előtt a mezőn sikerült eltévedni. Szerencsére agyam nálam volt...igaz 1 óra kellett hozzá, de meg lett a keresett út :D

Ekkor történt az első esésem...a sár játékban, elég jó sáros lettem, de nem ez volt a legnagyobb bajom, hanem hogy elkezdett halálosan fájni a jobb lábam és itt még volt vissza legalább 5-6 km...Nem volt jó mese, úgy mond halálos mese volt inkább. Mit mondtam folyamatosan magamnak egész 5 km-en át? "Nincs megállás, nincs megállás, nincs megállás" Őszintén szólva nagyon is bejött, nem álltam meg egyszer se. Viszont Aggteleken nem tudtam, hogy mi lesz következő 47 napban, csak azt tudtam, ez a fájdalom tényleg halálos...vagyis így nem lesz jó.

16:45 kor nagy nagy fájdalommal (nem is nagy, hanem óriás fájdalommal) beértem szállásra...tervben volt ruha tisztítás, hajmosás és egyéb dolgok...hát tervből semmi nem lett, ugyanis 17kor lefeküdtem és fel sem keltem másnap hajnalig. Pontosabban 12 órás alvás lett.

De egyáltalán nem bántam meg a 12 órás alvást, testemnek nagy szüksége volt. Reggel lábamban az óriási fájdalom is elmúlt...így hát persze nem volt kérdéses, mi is lesz következő  47 napban (ma már 46 :P ). Kaland, kaland...apró csodákkal...és csodálatos látványok, boldogságos érzésekkel.

Ma meg Kelemérig jutottam, fájdalom mentesen...Boldogságosság!!!!!!!!!

Úgy tűnt ma erdőnek is szombat volt, ugyanis nem adott nagy kalandparkot, még sár játékot se...kellemes séta volt, legjobb időjárásban. Piros pont jár fűnek is, mert reggel vizes fű megtisztította a cipőmet.

Zárás: Jobb is, hogy nincs gps...kell az a izgalom meg szórakozás, amit csak gps nélkül lehet megélni. :D  

Ma amúgy falevél rossz volt...ugyanis faág segítségével meg akart csókolni, de ez komolyan mondom ám...természetesen elutasítottam és mondtam "bocsi, de nem vagy a esetem".

Holnap Uppony. :) (Vagyis már bükk)

 

dscf4526.JPG

Hiányzik...nagyon hiányzik...

Hát blogírás elmaradt...mivel péntektől vasárnapig nem volt sehol netem...

Word-ben azért megírtam, magamnak a naplót, mert jópofa kalandok voltak. Vasárnap Tornabarakonyig eljutottam, este irány szállás. 

Ekkor történt egy nagy baleset...
Nem, nem velem, hanem a icipici notebookommal. :(

Véletlenül ledobtam. Baleset után sajnálatos módon nem kapcsol be a gép...gép meg szükséges az úton, mivel ezen kerestem mindig szállásokat.

Így, tehát 2 nap szünet helyett 5 nap lesz/lett. Na, de holnap megoldom a gépet, aztán csütörtök futáááááááás Tornabarakonyra és mehet tovább a kaland. :)

Őszintén szólva, rosszul voltam délelőtt, hogy nem vagyok úton...élvezem minden percét még akkor is, ha durva akadályok is vannak út közben...már ma hiányzik...

Menni akarok!!!

Ui.: 28-án Patak úszás is volt...29-én eltévedtem...30-án fáztam..(ha véletlenül meg lesz a napló írás a gépen, majd megosztom, mert jópofa volt az összes napocska.)
Egy tanács túrázóknak: Tessék vinni fürdőruhát is az útra, mert bizony van olyan hely, ahol nem lehet szárazon túljutni a patakon. :Ddscf3244.JPG

Lábam vizes...kezem piros, de cukrot meg napfényes hintát megkaptam

Na ez egy jó kalandos nap volt...

Reggel végre valahányra sikerült időben elindulni, pontosan 6 után pár perce, és jól is jártam mivel egész reggel elég jó idő volt...csak 11-12 óra között jött meg a kedves eső.

Na, de mi is volt annyira kalandos ez a 15 km?

Amennyire kedves eső, annyira kedves az erdő is...látta első napon milyen jól helyt állok a kalandparkban, úgy gondolta jobb, ha nagyobb kihívásokat ad számomra. Igen ám, de ezeket már lehetetlen volt megcsinálni, így csak kikerülni tudtam.  Ezután nyugis szakaszt volt, aminek persze örültem. 

Mivel erdő látta, hogy lehetetlen feladatokat adott a kalandparkban, biztos lelkifurdalása lett, mert képzeld el adott nekem két karamellás cukrot (pontosabban csak találtam az úton, aminek boldogság jött rám).

Megettem...és mentem tovább, tovább, oda ahol már a kaland nem is kalandparkos...
Mindenhol fabotok, de szó szerint  mindenütt. Minden második lépésem, botlásban ment. Ehhez, jöttek a források (vagy patak, vagy sár), ahol nem lehetett tovább lépni. Mi lett ebből? Lábfejem beleesett a forrásban, de úgy, hogy bokáig vízben kerültem.
Ezzel nem lett vége a kihívásokkal. Bokrok annyira megszeretik a kezemet, hogy piros csíkok is lettek rajta.

Nem, ezzel sincs vége...ezután jött az eső.

Végül ezzel vége lett...kezem túlélte...lábam túlélte...

Őszintén szólva ezután, félek holnaptól. Főleg, mert nagy esőt olvastam

Zárás: Naaa legjobb majdnem kihagytam. Amikor beértem Regécre szakadt az eső, de egy kis idő után elállt. Mit találtam a nagy boldogságomra? Persze egy hintát...beleültem, hintáztam közben napfényben néztem és  erőt gyűjtöttem.
(Fonyi szállás király...volt itt pálinka, amitől belehaltam, főleg én aki egy csepp alkoholt se iszik. Szerencsére később jött tea is, ennek jobban örültem már és igen süti is jelen van a szobában. :)))))) )

 

Holnap irány Gibárt

dscf4151.JPG

"Induljunk már!"...

Nem igazán jó a netem...így sajnos, nem mindig tudom este megírni a napi eseményeket..

Na szóval tegnap Eszkála erdészház volt a cél és meg is lett.
Kicsit féltem ettől a naptól, pontosabban a délutántól. Mivel pecsétős füzet, azt írja, hogy Makkoshotykától az Eszkála erdészházig 475 m emelőszint van...és elmúlt 2 nap tapasztalat után, arra számítottam, hogy nem lesz könnyű. 

De szerencsére tévedtem, azt mondhatom nem volt halálos, mint Nagy-Milichez felmenni, pedig annak kisebb az emelőszintje.

Reggel amúgy jól indult, fürödtem megittam nescafe-t, amit kaptam. Szépen nyugodtan reggeliztem, amikor fura érzésem támadt, amilyen tavaly nem is volt...Mi volt ez? "Induljunk már!!"  (többes szám önmagamra érthető...én önmagammal járok...gondolkozok....teszek-veszek...és főleg lélekben vagyok önmagammal). Szóval jó volt ez érzést megtapasztalni, örömmel indultam el.

Láttam ám őzikét, persze elfutott. Úgy látszik állatok nem igazán szeretik a fotómodell szakmát...

Jaaa, de ez nem is igaz. Cirkáló-tanyán volt egy jópofa kutyus, na ő le is ült a fotózáshoz.

Egy-két helyen elő kellett vennem az agyamat is, ugyanis volt egy nagyobb forrás, ami fejtörő feladat volt rajta túljutni...kellett 10 perc a tervhez, de végül megoldva lett. Piros pont neki! Na jó, azért magamnak is jár.. :P

Zárás: Nem volt kemény szakasz...idő is jó volt hozzá...és kutyapajtást is kaptam. (Jó lesz, 53 nap séta után Bellussal talizni (kutyám) )

Ma Regéc volt a cél...ami 12.15kor meg is lett...csak 15km, mégis kalandosabb volt, majd jön a Kék mese :) 

 

dscf4079.JPG

Pillangós séta...

Hűűű, de jó volt tegnap szállásra érni...várt rám körte, margain, sőt kaptam mára nescafe-t is. Oké, pasas fura volt (tök hülyének nézett), de azért kedves volt.

Beértem, aztán írás helyett alvást választottam.

Mi is történt tegnap?
Bózsván van egy icipici tó, ott megettem  a reggelit, aztán fél9kor sikerült elindulni. (Jó lett volna kicsit előbb).

Nagyhuta és Vágáshuta jött...Ezen szakaszon fantasztikus volt menni, végre vége lett a kaland parknak. Nem voltak nagy dombok se.. Miért mosolygottam sokat ezen úton? Hát, mert csodálatos látni, hogy nem megyek egyedül mivel velem voltak a pillangók. :) Volt itt minden fajtából, és összes szépséges volt. (próbálkoztam a fotóval, de kevés sikerrel jártam...csak ezt egyet sikerült, ami képen is látható).

Vágáshután egy félórás pihenő, aztán neki vágtam utolsó szakasznak...
Ami keményebb út. Kalandpark itt se volt, viszont kemény fel felé mennések voltak. Viszont csodálatos volt a szellő/szél dala. :) "Hallgasd a szél édes dalát" itt tényleg dalt szólt. 
Út közben kicsit bizonytalan lettem, mivel Bányi-nyereg elég hamar meg volt, viszont Nagy-nyugodó még durvára messze volt, és ahogy írtam kemény domb vagy hegy volt (nem tudom hogy kell nevezni.. :D mondjuk számomra, testemnek inkább hegy a jó szó)
Aztán Nagy-nyugodón már megnyugodtam, tudtam jó úton vagyok, nem hagytam el a elágazást, mivel rájöttem, hogy ez az, ahol be kell fordulni a Sátoraljaújhely vá.-hoz. Táblák tényleg elég rosszak...

 

Végül este 6 körül beértem a városban. Megláttam egy pizzázót, máris megálltam és beugrottam egy tejszínes-gombás tésztára...úgy gondolom megérdemeltem. Kaja után Vasútállomás és szállás..

Zárás: Legjobb pillangókkal együtt séta volt...meg kemény úton a szél dala...egyszer megálltam, leültem és csak hallgattam az éneket, közben meg néztem a dombokat.

Ma Eszkála erdészház a cél.

dscf3982.JPG

 

Ingyenes kalandpark...az erdőben

Mit mondok első nap után?
Hát ez csodálatos!!!

Csupa nagy betűvel.

Mondhatom tegnap minden, minden volt...

Reggel volt jó  meg rossz is. Kifogtam sulis buszt, amivel Hollóházára mentem, és hát kis srácok nem igazán voltak jófejek. Egész végén nevetek...pedig megnéztem nem fogyott a nyálam. Talán kicsit nyitva volt szájam? Vagy vicces volt, amikor mosolyogtam? Igen mosolyogtam, mivel táj látványától rám jött a boldogság érzése. :)
(Srácokat mondjuk leszartam...kicsik voltak. Ilyenkor mindig eszemben jut, hogy milyen szerencsés voltam amikor suliban jártam. Egy gyerek se zsúfolt vagy nevetett ki...Hála szüleimnek, tanároknak meg gyógypedagógusomnak.)

Busz után 8:13-kor elkezdőzött a nagy kalandom...
Első állomás Bodó-rét. Igen mentem és csak mentem fel felé. Aranyos volt ez szakasz, mivel csupa jópofa akadályokat állított elém...faágakkal, sőt fatörzsekkel is, így nem csak mentem, hanem mászókáztam meg törpe módon kellett járnom (törpe mód jelentése: faág, fatörzs alatt járás).

Fárasztó volt, de végül oda értem. Viszont réten rossz hír mondott a szörnyeteg (táskám)..."Elhagytad az innivalódat". Hát ennek nagyon, nagyon nem örültem...gondolom mászóka volt a hibás. Igen, így Füzérig nem volt vizem.

 Na de mi jött ez után?
Hűűűű...volt itt hó, sár, sárfolyó. Talán legjobb mégis az volt, amikor  csúsztattam...Nem, nem hó miatt (az kevés volt) hanem, nagyon meredek úton kellett menni és nagy nagy sár is volt, így hát ez olyan volt, mintha szánkóztam volna, csak épp szánkó nélkül, elég volt hozzá a lábaim is...

 

Végül délutántól kellemes séta várt rám Füzértől-Bózsváig.

 

Zárás: Szóval volt itt ingyenes kalandpark, fatörzzsel, csúszással és sok napfénnyel. :)
Lehet várni mai kalandot...ami Bányi-nyeregig (Sátoraljaújhely vá.) fog tartani.
(Kép: Kis-Milicen készült.)
dscf3918.JPG

Leckék...újratervezés...holnap "Indul a mandula!"

Pálháza!!!! (képet is már itt csináltam ;) )

Bizony Pálházán vagyok, innen megyek, majd Hollóházára...ahol "Indul a mandula!" mondat lesz érvényes. :)

Megígértem, hogy leírom, mi is ez az újratervezés...mitől lett tudatosabb indulás, mint tavalyi.
Nyáron sokat gondolkoztam, hogy miért is lett vége az útnak úgy, hogy nem célból jöttem haza.
gondolkoztam..

gondolkoztam....

Rájöttem, hogy bizony nem voltam tisztával a 2ezer km-rel 

1. Lecke: Ez gondolat végén, úgy láttam jobb lesz elsőre csak Kék-túrát megcsinálni. Vagyis Hollóházáról indulok és meg nem állok Írott-kőig. (Legalább, most már nagyon kedves Zoli bácsinak is megfelel a blog címe. :D ) 

Rájöttem, az nem volt jó, hogy sokszor nem volt szállásom...amiből az lett, hogy nem tudtam kipihenni magam...ezáltal meg nem tudtam élvezni az utat, mivel fáradt voltam.

2. Lecke: Szállás kell minden este...

Rájöttem, hogy amikor hosszú utat néztem, mindig távoli célt láttam...ami ugye durvára messze volt...túl távolinak tűnt a cél.

3.: Lecke: Napi célok kellenek...hogy nem végső célt, hanem kisebb célokat nézem...így napi sikerek lesznek. Sőt napokat is tudom számolni (Királysááág!)

4.: Erre nem "rájöttem", hanem elhatározást hoztam km kapcsolatban, azt hogy, napi út nem lehet 25km-nél több. Úgy gondolkoztam, ez nem sok, ez mellett oda tudok érni szállásra, sőt talán helyi sétát is tudok csinálni.

Amúgy leckéket le lehet fordítani az saját életükben is ám. ;)
1.: Nem kell egy célnak máris óriásnak lennie, legyen kisebb célok is. Sok kicsiből, meg megszületik a nagy cél. Légy türelmes ;)

2.: Alvás, pihenés fontos! Ez nélkül nem tudsz feladatokat csinálni...dolgozni...de legfőképpen élvezni az hétköznapokat is.

Ui.: Szóval kullancs-oltás, gps vásárlás mellett ezeket hoztam meg az új nagy kalandban...ami 56 napos lesz, de közben 2 nap szabadnap lesz, amit Pesten használom ki egy koncerttel összekötve. 

Holnap Bózsva a cél... :)
dscf3848.JPG
süti beállítások módosítása