8:30 körül bementem erdőben és 16:30-ig ki sem jöttem...

Reggel 7-re volt megbeszélve a turistaházi csajjal a kávé meg reggeli az étteremben. Kicsit késtem, de étterem szerencsére nem ment el sehová. Jól esett a kávé, de bundás kenyér meg főleg...(napok óta nem eszek semmi normálisat, mármint meleg ételt). Viszont én nem eszek gyorsan, így 8 után tudtam csak elindulni, persze újból lassú keringővel.

Ezután már hülye kékkel nem foglalkoztam és végig kék barátommal sikerült menni.

Mi volt tánccal? Hát keringő után eső elfáradt, így nem táncoltunk, viszont lába nagyon lógott a levegőben...5 percenként meg is mozgatta, de táncot már nem akart. Csak amikor beértem Bélapátfalvára, újból felkért.

Sok volt ez 8 órás erdő, főleg ilyen időjárás mellett..

Nagy, nagy fáradtság után, tánccal bejöttem a házikóba, ahol fanatikus nő várt. Máris teával kínált, aztán beszéltünk egy nagyot. Persze én írásban kommunikáltam, de ez mindig menni szokott. :) 1 órát tuti el is beszéltünk, nekem jól esett...aztán ezután jött a nap csúcsa: kedves Viola adott főételt!!!!!!!!!!! :D

(úgy érzem Bélapátfalvára még egyszer eljövök, hely csodálatos és szállás helyem is meg van hozzá).   

Holnap Rozsnapuszta a cél.

(Bánkúton)

Jó döntés volt. Háromnegyedkor már nem is esett.

Úton kitaláltam, ha mégis lesz eső, akkor feljelentem őket hazugság vádjával...

Így hát irányt vettem Bánkút felé.

Turistaháznál van étterem is, máris beültem egy finom evésre. Mi lett ez közben kinn? Eső szakadás!!! "Hála istennek, ide értem még időben." mondtam én. 

(oké, bolondos is vagyok, pozitív értelemben). 

Ui.: Mégsem lesz feljelentés...egy optimista nem csinál ilyent (amúgy is, biztos jóból mondták csak).

De kezdem inkább az elejétől.

De ekkor már csupa vizes lettem és mindenem is...hiába nagy tánc volt.

Tehát könnyű napocska volt, lábaim bírták...azt hiszem alszom ma is egy nagyot, mert kell erő jövőhétre, főleg hétvége felé a Mátrában.

Jégeső miatt viszont erdő társaságát nem tudtam élvezni, pedig fenyves rész is volt, ami nekem a kedvencem.

Holnapi cél: Bánkút

Notebook babát nem sikerült megjavítani...egyik szerviznél azt mondták, hogy nincs alkatrész hozzá, másiknál meg, hogy meg kell néznie és csak azután tud választ adni, de nem lát nagy jövőt neki. Így hát 3. szerviz után Media Markt felé vettem az irányt...vásároltam.

Csütörtökön újból úton voltam, mondjuk 3 nap szünetet nem mondhatnám pihenőnek, mászkáltam össze--vissza csak épp nem kalandos erdőben és látványos sem volt.

Kaphatnék segítséget, csak én már úton vagyok, vagyis későn kértem.

Ekkor történt az első esésem...a sár játékban, elég jó sáros lettem, de nem ez volt a legnagyobb bajom, hanem hogy elkezdett halálosan fájni a jobb lábam és itt még volt vissza legalább 5-6 km...Nem volt jó mese, úgy mond halálos mese volt inkább. Mit mondtam folyamatosan magamnak egész 5 km-en át? "Nincs megállás, nincs megállás, nincs megállás" Őszintén szólva nagyon is bejött, nem álltam meg egyszer se. Viszont Aggteleken nem tudtam, hogy mi lesz következő 47 napban, csak azt tudtam, ez a fájdalom tényleg halálos...vagyis így nem lesz jó.

De egyáltalán nem bántam meg a 12 órás alvást, testemnek nagy szüksége volt. Reggel lábamban az óriási fájdalom is elmúlt...így hát persze nem volt kérdéses, mi is lesz következő  47 napban (ma már 46 :P ). Kaland, kaland...apró csodákkal...és csodálatos látványok, boldogságos érzésekkel.

Úgy tűnt ma erdőnek is szombat volt, ugyanis nem adott nagy kalandparkot, még sár játékot se...kellemes séta volt, legjobb időjárásban. Piros pont jár fűnek is, mert reggel vizes fű megtisztította a cipőmet.

Ma amúgy falevél rossz volt...ugyanis faág segítségével meg akart csókolni, de ez komolyan mondom ám...természetesen elutasítottam és mondtam "bocsi, de nem vagy a esetem".

Holnap Uppony. :) (Vagyis már bükk)

Word-ben azért megírtam, magamnak a naplót, mert jópofa kalandok voltak. Vasárnap Tornabarakonyig eljutottam, este irány szállás. 

Véletlenül ledobtam. Baleset után sajnálatos módon nem kapcsol be a gép...gép meg szükséges az úton, mivel ezen kerestem mindig szállásokat.

Így, tehát 2 nap szünet helyett 5 nap lesz/lett. Na, de holnap megoldom a gépet, aztán csütörtök futáááááááás Tornabarakonyra és mehet tovább a kaland. :)

Őszintén szólva, rosszul voltam délelőtt, hogy nem vagyok úton...élvezem minden percét még akkor is, ha durva akadályok is vannak út közben...már ma hiányzik...

Menni akarok!!!

Egy tanács túrázóknak: Tessék vinni fürdőruhát is az útra, mert bizony van olyan hely, ahol nem lehet szárazon túljutni a patakon. :D

Na ez egy jó kalandos nap volt...

Reggel végre valahányra sikerült időben elindulni, pontosan 6 után pár perce, és jól is jártam mivel egész reggel elég jó idő volt...csak 11-12 óra között jött meg a kedves eső.

Amennyire kedves eső, annyira kedves az erdő is...látta első napon milyen jól helyt állok a kalandparkban, úgy gondolta jobb, ha nagyobb kihívásokat ad számomra. Igen ám, de ezeket már lehetetlen volt megcsinálni, így csak kikerülni tudtam.  Ezután nyugis szakaszt volt, aminek persze örültem. 

Mivel erdő látta, hogy lehetetlen feladatokat adott a kalandparkban, biztos lelkifurdalása lett, mert képzeld el adott nekem két karamellás cukrot (pontosabban csak találtam az úton, aminek boldogság jött rám).

Nem, ezzel sincs vége...ezután jött az eső.

Őszintén szólva ezután, félek holnaptól. Főleg, mert nagy esőt olvastam

Holnap irány Gibárt

Nem igazán jó a netem...így sajnos, nem mindig tudom este megírni a napi eseményeket..

De szerencsére tévedtem, azt mondhatom nem volt halálos, mint Nagy-Milichez felmenni, pedig annak kisebb az emelőszintje.

Reggel amúgy jól indult, fürödtem megittam nescafe-t, amit kaptam. Szépen nyugodtan reggeliztem, amikor fura érzésem támadt, amilyen tavaly nem is volt...Mi volt ez? "Induljunk már!!"  (többes szám önmagamra érthető...én önmagammal járok...gondolkozok....teszek-veszek...és főleg lélekben vagyok önmagammal). Szóval jó volt ez érzést megtapasztalni, örömmel indultam el.

Jaaa, de ez nem is igaz. Cirkáló-tanyán volt egy jópofa kutyus, na ő le is ült a fotózáshoz.

Egy-két helyen elő kellett vennem az agyamat is, ugyanis volt egy nagyobb forrás, ami fejtörő feladat volt rajta túljutni...kellett 10 perc a tervhez, de végül megoldva lett. Piros pont neki! Na jó, azért magamnak is jár.. :P

Zárás: Nem volt kemény szakasz...idő is jó volt hozzá...és kutyapajtást is kaptam. (Jó lesz, 53 nap séta után Bellussal talizni (kutyám) )

Ma Regéc volt a cél...ami 12.15kor meg is lett...csak 15km, mégis kalandosabb volt, majd jön a Kék mese :) 

Beértem, aztán írás helyett alvást választottam.

Nagyhuta és Vágáshuta jött...Ezen szakaszon fantasztikus volt menni, végre vége lett a kaland parknak. Nem voltak nagy dombok se.. Miért mosolygottam sokat ezen úton? Hát, mert csodálatos látni, hogy nem megyek egyedül mivel velem voltak a pillangók. :) Volt itt minden fajtából, és összes szépséges volt. (próbálkoztam a fotóval, de kevés sikerrel jártam...csak ezt egyet sikerült, ami képen is látható).

Végül este 6 körül beértem a városban. Megláttam egy pizzázót, máris megálltam és beugrottam egy tejszínes-gombás tésztára...úgy gondolom megérdemeltem. Kaja után Vasútállomás és szállás..

Zárás: Legjobb pillangókkal együtt séta volt...meg kemény úton a szél dala...egyszer megálltam, leültem és csak hallgattam az éneket, közben meg néztem a dombokat.

Ma Eszkála erdészház a cél.

Csupa nagy betűvel.

Reggel volt jó  meg rossz is. Kifogtam sulis buszt, amivel Hollóházára mentem, és hát kis srácok nem igazán voltak jófejek. Egész végén nevetek...pedig megnéztem nem fogyott a nyálam. Talán kicsit nyitva volt szájam? Vagy vicces volt, amikor mosolyogtam? Igen mosolyogtam, mivel táj látványától rám jött a boldogság érzése. :)
(Srácokat mondjuk leszartam...kicsik voltak. Ilyenkor mindig eszemben jut, hogy milyen szerencsés voltam amikor suliban jártam. Egy gyerek se zsúfolt vagy nevetett ki...Hála szüleimnek, tanároknak meg gyógypedagógusomnak.)

Fárasztó volt, de végül oda értem. Viszont réten rossz hír mondott a szörnyeteg (táskám)..."Elhagytad az innivalódat". Hát ennek nagyon, nagyon nem örültem...gondolom mászóka volt a hibás. Igen, így Füzérig nem volt vizem.

Pálháza!!!! (képet is már itt csináltam ;) )

Bizony Pálházán vagyok, innen megyek, majd Hollóházára...ahol "Indul a mandula!" mondat lesz érvényes. :)

gondolkoztam....

1. Lecke: Ez gondolat végén, úgy láttam jobb lesz elsőre csak Kék-túrát megcsinálni. Vagyis Hollóházáról indulok és meg nem állok Írott-kőig. (Legalább, most már nagyon kedves Zoli bácsinak is megfelel a blog címe. :D ) 

2. Lecke: Szállás kell minden este...

3.: Lecke: Napi célok kellenek...hogy nem végső célt, hanem kisebb célokat nézem...így napi sikerek lesznek. Sőt napokat is tudom számolni (Királysááág!)

4.: Erre nem "rájöttem", hanem elhatározást hoztam km kapcsolatban, azt hogy, napi út nem lehet 25km-nél több. Úgy gondolkoztam, ez nem sok, ez mellett oda tudok érni szállásra, sőt talán helyi sétát is tudok csinálni.

2.: Alvás, pihenés fontos! Ez nélkül nem tudsz feladatokat csinálni...dolgozni...de legfőképpen élvezni az hétköznapokat is.

Ui.: Szóval kullancs-oltás, gps vásárlás mellett ezeket hoztam meg az új nagy kalandban...ami 56 napos lesz, de közben 2 nap szabadnap lesz, amit Pesten használom ki egy koncerttel összekötve.