Na ez egy jó kalandos nap volt...
Reggel végre valahányra sikerült időben elindulni, pontosan 6 után pár perce, és jól is jártam mivel egész reggel elég jó idő volt...csak 11-12 óra között jött meg a kedves eső.
Na, de mi is volt annyira kalandos ez a 15 km?Amennyire kedves eső, annyira kedves az erdő is...látta első napon milyen jól helyt állok a kalandparkban, úgy gondolta jobb, ha nagyobb kihívásokat ad számomra. Igen ám, de ezeket már lehetetlen volt megcsinálni, így csak kikerülni tudtam. Ezután nyugis szakaszt volt, aminek persze örültem.
Mivel erdő látta, hogy lehetetlen feladatokat adott a kalandparkban, biztos lelkifurdalása lett, mert képzeld el adott nekem két karamellás cukrot (pontosabban csak találtam az úton, aminek boldogság jött rám).
Megettem...és mentem tovább, tovább, oda ahol már a kaland nem is kalandparkos...Mindenhol fabotok, de szó szerint mindenütt. Minden második lépésem, botlásban ment. Ehhez, jöttek a források (vagy patak, vagy sár), ahol nem lehetett tovább lépni. Mi lett ebből? Lábfejem beleesett a forrásban, de úgy, hogy bokáig vízben kerültem.Ezzel nem lett vége a kihívásokkal. Bokrok annyira megszeretik a kezemet, hogy piros csíkok is lettek rajta.Nem, ezzel sincs vége...ezután jött az eső.
Végül ezzel vége lett...kezem túlélte...lábam túlélte...Őszintén szólva ezután, félek holnaptól. Főleg, mert nagy esőt olvastam
Zárás: Naaa legjobb majdnem kihagytam. Amikor beértem Regécre szakadt az eső, de egy kis idő után elállt. Mit találtam a nagy boldogságomra? Persze egy hintát...beleültem, hintáztam közben napfényben néztem és erőt gyűjtöttem.(Fonyi szállás király...volt itt pálinka, amitől belehaltam, főleg én aki egy csepp alkoholt se iszik. Szerencsére később jött tea is, ennek jobban örültem már és igen süti is jelen van a szobában. :)))))) )
Holnap irány Gibárt
