Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

2016...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. április 15. - mosolyszem
Bizony...Nagy Hír!
Elkezdtem az újratervezési munkán dolgozni. Milyen lépéseket tettem? Hát például azt, hogy megvettem életem első GPS-es eszközömet, meg azt, hogy beadtam kullancs-elleni oltást.
 Miért van újratervezés? Miben lesz 2017-es túra más, mint a tavalyi? Na, ezt majd egy új bejegyzésben meg is írom... ;)

 

De ebben bejegyzésben inkább összeszedem 2016-os évemet...és most nem csak túra kapcsolatosan...
Szóval:
2016...
Év címe? Szerintem tökéletes lesz neki "A költözés"...
Igen, de nem azért, mert felköltöztem Pestre január 1-én, hanem azért, mert azután még 5-ször  jött elő kezeim közé a bőröndöm.
Szóval költöztem, költöztem és csak költöztem...végül vissza Pécsre...
(Örökre? na ez a 50 milliós kérdés ;) De annyiban segítek, hogy én se tudom a választ. :P )

 

Örök emlékekben, most inkább pofonok kerülnek... 
Pofon egy hajós konyhában, ahol eszem...
Pofon egy munkahelyen, ahol nyálam nem barátságos...
(Mindez egy időszakban...így lélek csak délutánokért volt szabad...mindig Pesti levegőből szívott erőkből élt).

 

Pofon egy úton, ahol elfáradt a test...
Ez meg a túra volt, amire szerencsére ma már nem pofonért nézek vissza rá, hanem úgy, hogy ez egy tapasztalat szedés volt... :) és igen én Abonyi Andrea vagyok, vagyis nem adom fel...megyek majd tovább, csak kicsit másképpen. Másképpen? nem jó ez a szó. :D

Na szóval helyesen írva: megyek majd tovább, csak kicsit tudatosabban. ;)

 

Pofonok kívül elmondhatom majd az unokáimnak, hogy
- érdekes kalandjaim voltak;
- hajón laktam;
- imádtam/imádom fővárost
- elhagytam itt-ott nem kis pénzt...de ennek köszönhetőnek megtaláltam legújabb kedvenc helyemet Balatonaligán (csodálatos naplemente, de még villámok is...szívesen halnék ilyen látvány mellett)

 

Zárás: Pofonok nem jók...nem kedvesek...nem barátságosak...viszont tanulást ad...edzést ad...edzést által izmot.
Egyes pofonok mellett viszont csak el kell sétálni, amilyen gyorsan lehet.

 

Mondhatnám, hogy 2017 legalább jobb év lesz...de inkább nem mondom, mert végül az lesz rosszabb (2015-be bele estem ebben hiába. :D ) 
Jó...nem rosszabb volt, hanem inkább leckébb.

 

Végül Müller Péter szavait veszem át:

"Viharos tengeren hajózunk, egyre sötétebb forgószélben, tornádóban és veszedelmes hullámokon, de kormányozzunk a hajónkat vidáman! Derűsen és dalolva! Nekünk van egy titkos úti célunk! Szavakkal nem tudjuk kimondani, mi az, de tudjuk, hogy van! Én, amíg élek, fütyülni fogok, ígérem! És ha már nem élek, akkor is! Van bennünk valaki, aki erősebb, mint a vihar! Gyertek, kedves barátaim, utánam! És ha látjátok, hogy derűmet vesztem és gyengülök, lépjetek elém, kapjátok el a kezem és vezessetek ki! Mindegy ki megy elől, csak daloljon, vidáman!"

 

Ui.: 24-én kezdőzik az új nagy kalandom...lehet várakozni :P

dscf3461.JPG
Szólj hozzá!

Haza megy a vándor?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. november 04. - mosolyszem

Haza megy a vándor

Igen ez egy dal...úgy képzeltem el, hogy Írottkőn, vagyis a célba fogom 44szer meghallgatni...Örömmel, "megcsináltaaam" érzéssel, "erős vagyok" tudattal és persze sikerélménnyel. (még akkor is, ha  dalban a haza nem más mint a mennyország)

De lehet máshol fogom ezt hallgatni 44szer? szomorúsággal, "eddig bírtam" érzéssel, "erőm kifogyott" tudattal és feladással. 

 

Pedig már terveztem, hogy mégis neki vágok Kéknek, csak most Kék-kör helyett inkább Kék-túrát járnám meg...és természetesen másképp, mivel ahogy megjártam Írottkő-től Kislengyelig nem volt a legjobb. Hiszen ezért is adtam fel. (De tapasztalatot legalább kaptam :) )  
Szóval Kék-túra volna és napi 20km lenne a járás, este meg mindig szállás lenne, ahol tudok végre aludni. Másnap meg újra séta, séta és séta. Este meg adott helyet felfedezése....
Ehhez viszont pénzgyűjtés lenne a téli feladatom. (mivel mindennapi szálláshoz szükséges lesz néhány ft-ra) Már ki is találtam hogyan tudnék félre tenni erre...Haza menni és varrodában segíteni anyunak, így albérlet pénz megmaradna.  Aztán 2017 tavasz végén el is tudnék indulni újból. 

 

Bizony ez a tervet találtam ki...de lehet nem is lesz se milyen terv? Mert vándor haza megy? Vajon mi a haza? Hol van a haza? Várni fog ott valaki?  Apu, mama? Egyáltalán van haza? 
Pár nap és megtudom ezek kérdésekre a válaszokat?
Szólj hozzá!

Holnap Balaton

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. június 05. - mosolyszem

2016.06.05. Pécs

 

Hűha...nehéz így elkezdni akármit is írni...
12-én haza jöttem gondolkozni és hát úgy tűnik nem megyek vissza. 4-5 hónap sok az erdővel...Nem mondom, hogy nem szeretem, de valahogy inkább víz mellett érzem szabadnak magam. Talán ezért ment tavaly a Balaton kör gyalog ilyen könnyen. Mindennap mellettem volt Balaton akitől erőt kaptam, mivel jól éreztem magam vele. 8 nap alatt be is jártam..

 

Tehát gondolkozás után, arra döntésre jutottam, hogy kéket most egyenlőre hagyom és  ahogy tavaly úgy idén is meg lesz Balaton köri séta. Célom? 8 nap helyett, legyen most 7 nap :P  
Tavaly nagy, nagy élményt kaptam (ahogy kéktől is kaptam volna) ettől a körtől, sok mindenre tanított és új lelki erővel értem be a célba. Amikor célban voltam, tudtam hogy nem ez volt az utolsó Balatoni köröm....
Szóval kék helyett most Balatont várom...holnap repülök a Balatonhoz és neki vágok a 2. körnek...hogy élményekkel, tanítással és új lelki erővel jöjjek haza (remélhetőleg 7 nap múlva).

 

Viszont ide úgy megyek ahogy tavaly. Csak mobilom lesz nálam, meg táska apró dolgokkal, vagyis notebook és net lehetőség nem lesz. Ez nagyon is tetszett abban a 8 napban. Mivel nem akarok nagy dolgokat vinni, nagyon NAGYON remélem így bele fog férni táskában a kemény könyvem Cheryl Strayed: Vadon, amit kékre sajnos már nem tudtam vinni...
Napló írás ami még lesz, csak most füzetbe...

 

Milyen érzés feladni a Kéket? Trauma...és igen ezért is, nem tudtam elején beszélni akárkivel erről, vagy blogba megírni, úgy ahogy gyászt, ezt is fel kellett dolgozni. Nem mondom, hogy túl vagyok rajta...de jobban vagyok.
Viszont úgy gondolom, leszek még Kéken, ha nem is Kék-körön, de valahol fenn északon. Mikor? Ezt csak jövő vagy Isten tudja megmondani...lehet idén, de lehet 40 év múlva a nyugdíj koromban.
Élet titokzatos, de mégis élvezhető ;)
1 komment

Angyal

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. május 11. - mosolyszem

2016.05.11. Kislengyel

Nem tudom megmagyarázni... de mégis sokszor, úgy érzem, hogy itt mellettem van egy láthatatlan angyalka. 

Ma például Zalalövőből megyek kifelé, egyszer csak megszakadt a kék út....mivel itt csinálnak  egy új autóutat. Mindenfelé néztem, hogy merre tovább, de semmi...elővettem notebook-omat,  hátha segít valamiben. (igen már arra is gondoltam, hogy  inkább haza  megyek és ennyi volt a kaland.)
Na mi történik ilyenkor?  Mit küld nekem az angyalka?  Persze 3 túrázót...akik pont oda mennek ahová  én, így  hát elraktam a gépemet  és utánuk mentem.  Aztán  kiderült a  kék egyenesen megy, ahol épp út építés folyik és munkások vannak (hát ezt sose nem találtam volna meg).  De mivel meg volt az út, így már tudtunk  a kerülő utat is.  Ezután  már mehettem újból  önmagam a kéken...

 

Érdekes dolog ez...egész eddig nem találkoztam túrázókkal (oké Írott-kőn voltak, de az nem  úton volt.) Aztán pont ma, pont abban órában összefutok velük, amikor jól jön a segítség..
Ez tuti nem véletlen, igenis van valaki mellettem...

 

Ui.: Igen, volt megint 2 pihenőnap...tudom sokszor van, de sajnos ez van. 
Ezek túrázók meg ugyanonnan jöttek, ahol én, vagyis Írott-kőről és 1hete vannak úton...na ekkor lettem kicsit rosszul. Én mikor fogok bírni egy hetet csak menni? Itt pihenek össze-vissza, közben meg azon gondolkozom, hogy lehet mégsem fogok eljutni a célhoz?  Kevés ehhez az akaraterőm...
1 komment

Egy társ...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. május 10. - mosolyszem

 

2016.05.08. Zalalövő

Május 8...Az hiszem ezt a napot, soha nem fogom elfelejteni!

Ma kérem szépen nem egyedül jártam az utamat. Csödénél reggel fél6  körül felálltam és elindultam faluból kifelé. Falu végén volt egy tábla, amin falu életét írja le. Itt megálltam, mivel elolvastam...
Eközben jött elő egy kutyabarát, én köszöntem aztán mentem az utamra. Egy darabig jött ő is...

 

- Eddig már 2-szer is volt, hogy egy-két kutya látta, hogy nem félek, akkor hozzám jöttek, sőt volt olyan aki  ugrált rajtam össze-vissza az örömében. :D   Ezek a kutyák az adott faluban elkísértek egy darabig, de aztán vissza mentek a hazájukba. -

Szóval ma is erre gondoltam, hogy kicsit jön, aztán elmegy...
Hááát! Nem így lett! 
Igazából nem igazán foglalkoztam vele, ha jön akkor jön. Nem én kutyám, és van sok dolgom utam során.
Így hát mentem, mentem és csak mentem...közben látom ő csak jön. Befordulok erdőbe, ő meg csak jön. Közben egyszer-kétszer látott őzt, akkor elment arra felé, 5 perc múlva viszont újból lábnyomom után jött.
Fél óra után már láttam, ez a kutya bizony engem választott ki társnak.... 

 

Egy társ aki képes volt Zalalövőig is eljönni...7-8km tuti volt, és ezután is csak jött, jött és jött utánam. Mindenki azt hitte  az én kutyám, miközben egyáltalán nem. Kocsis út veszélyes volt számára, itt meg mindenki hülyének nézett, hogy miért hagyom így menni (miközben én nem tehettem semmit). 
Zalalövőbe bemenet, tudtam, hogy lehetséges megkedveltem...lehetséges jó érzés volt egy társsal menni az úton...lehetséges különleges, hogy ő engem választott ki.

Viszont tudtam nem jöhet velem. Őrülök, hogy magamra tudok vigyázni, nehogy még egy kutyára is és bizony neki is kell ital meg étel, szóval csupa felelősség... Jaa és szállásokról nem is beszéltem, ahol egyszer-kétszer kifekszem, oda se jöhet be.

 

 

De akkor hogy tudnék elválnék tőle? Ez a kérdést vette elő az agyam. Mivel elzavarni felőlem nem lehetett. 
Menhely...gondoltam...Megkérdeztem van-e, azt mondták "arra", de messze van. Én meg nem voltam képes ezért  plusz km-eket megtenni.
Mi lett a vége? Hogy váltunk el? Vasútállomáshoz ahol jobbra kell fordulni, ott van egy Reál bolt. Nyitva volt, így emberek is voltak. Kutyus át ment a bolthoz, és ekkor láttam, a megfelelő időt. Pontosabban elbújtam egy fa mögé...csak egy percet volt ott, de az pont elég volt. 1 perc után, már jött is vissza. Keresett, nagyon keresett, de nem látott. Gondolta egyesen mentem tovább, így arra ment...

Én meg előbújtam és jobbra fordultam a vasútállomás felé...

Ui.: Kérdések: Mi volt ez?
Miért jött velem? Mit látott bennem? Mit érezett?
Na mindegy...mindenesetre barátságos volt. Még akkor is, ha nem foglalkoztam vele. 
Egy tuti.. egy kutya néha többet tud mint egy ember.  Ezt a saját kutyusomtól is tudom...tényleg! de jó lesz otthon, majd Bellusomtól ölelkezést kapni!
Egyébként bűntudatom van. Nem szabadott volna így ott hagyni...de akkor mi lett volna a megoldás?
2 komment

Egy kis zöld is...meg kis tanulságok! Jaaa és mondom: "Irány Zala!"

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. május 09. - mosolyszem
Hát blog napló egy-két napra megszűnt..
Határnál net nem működött, úgy ahogy kellett volna, aztán másnap ici-pici gépem rosszul lett. Biztos őt is megviselni ezek a km-ek. Megértem a szívét.

 

2016.05.06 Magyarszombatfa

Szóval 6-án  Magyarszombatfáig jutottam, RP-DDK-távok c. PDF fájl szerint 30km-et mentem, de bizony ez volt sokkal több is.
Miért? Sikerült véletlenül Kercaszomori elágazásnál a zöld jelzés felé menni. Halvány zöld volt, így arra gondoltam, hogy biztos kék csak halvány...aztán kiértem egy kocsis útra, na ott már fura volt a helyzet, bármi rájöttem ez igenis zöld. :D
De sok menés után szerencsére egy kerülővel vissza találtam az adott elágazáshoz és meg lett az erős kék szín.

 

Ui.: Hát legalább majd a célnál elmondhatom, hogy kezdő tapasztalattal nem csak kéken jártam, hanem zölden is. Bár nem örültem neki. :D

 

2016.05.07. Csöde

Május 7-én Csödénél fejeztem be a sétámat.
Ez nagy nap volt számomra, mivel átléptem az első megye határt. Irány Zala...
Fárasztó nap lett, Szentgyörgyvölgynél 2 órát is pihentem amiben kis alvás is volt és még így is 33km lett a vége.
Itt ugye egy-két  helyen olyan úton is kell menni ahol kocsik vannak. Ezen napon legalább 3-an is megálltak és mondják, hogy beülhetek elvisznek az adott helyre. 
De én becsületes leányzó vagyok...nem csalok. Igenis végig járom az összes km-et, így összes kocsisnak mondtam "Köszönöm, de nem kell!". 

 

Csödénél meg kiderült, hogy elhagytam Pusztaszentpétert vagyis ahol pecsét lett volna, de szerencsére egyik lakós tudta, hogy csödei  buszmegállónál is van.

Tanulságok: Igenis jobban kell nézni a jelzéseket
- jobban tudni kell pecséthelyeket
- igen hasznos többször térképet nézni

 

Ui.: Tudom, tudom többen mondták, hogy kéne vinni offine túratérképet...viszont utálom az okostelefont, így nekem ilyenem nincs.
Viszont nem is bánnom, hogy nincs...tök kalandos így az utam. :D
Élvezem...
1 komment

Egy nap alatt 31,3 km...királyság

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. május 05. - mosolyszem

2016.05.05. Kondorfa

Na ez király nap volt...volt itt minden ami jó. :D
- Első nap amivel elégedett is vagyok a km-ekkel. Sikerült 31,3 km-et mennem. Királyság!
- Ráadásul nap is sütött. Királyság!
- Volt tó (Hímfai-tó) is. Én meg ugye imádom a vizet. Ha mellettem víz van, máris jól vagyok...
- Hegyhátszentmárton után meg találtam, tök király helyet Pityer-dombnál. Ez egy füves domb volt, ahová kifeküdtem és élveztem a látványt. Milyen látvány? Egy másik domb, ahol erdőt lehetett látni. (tetszett :) )
- És bizony kaland is meg volt...mivel ez a domb után eltévedtem. (elveszítettem a jelzést).

Viszont iránytő meg lugos patak segített visszatalálni az útra, de azért elég kalandos volt. :D

 

Egyébként Nagymizdói szálláson is jópofa dolgok voltak. Első napon kizártak, másnap meg bezártak...még szerencse, hogy 2. nap délutánján megkaptam a kulcsokat. 

Egyik estére meg konzerves kaját vettem, amit elég érdekesen tudtam kinyitni...1 órát szórakoztam vele, mivel szép mutatóujjammal is megpróbáltam segíteni a doboz tetejét kinyitni, csak hogy a szép ujjam ott maradt a doboz teteje mellett. Vagyis nem tudtam kihúzni onnan az ujjam....végül sok próbálkozással, nagy fájdalommal mégis sikerült. Most szép sebes lett, de legalább megmaradt. :D (Hogyan tudtam ezt megcsinálni? Erre egyszerű a válaszom: Én Abonyi Andrea vagyok.. )

 

Ui.: Jó lenne holnap is ennyi km-et megtenni. :)
4 komment

Egy kis pihenés aztán belehúzás, "nem adom fel" gondolat által

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. május 03. - mosolyszem

2016.05.03. Nagymizdó

Igen ma csak pár km-et mentem, mivel tegnap még azt írták, hogy holnap kicsit több eső lesz, így úgy döntöttem ma megyek egy keveset, aztán holnap kiveszek egy pihenőnapot. Ez a pihenőnapot Nagymizdón sikerült elintéznem,  aztán csütörtöktől meg igenis megpróbálok belehúzni a dologban!

Döröskétől Nagymizdóig elég kellemes séta volt. Nem volt harcaim a mocsárokkal... 
Egyébként  tegnap óta van az, hogy nem csak a barátságos szörnyeteggel foglalkozok meg a nehézségekkel, hanem végre valahára gondolkozom is.
Igazából nekem ez a hobbim...otthon mindennap eljárok sétálni és közben az életen gondolkozom, ha meg jó dolog történik velem vagy tragédia akkor meg főleg..ez ad még nagyobb örömöt a nagy dologhoz és ez ad erőt a nehéz időszakban.  Úgy, hogy örülök, most már ezen úton is tudok az életen gondolkozni.

 

Előjött az elszántság és a "nem adom fel" gondolat...Egyszer-kétszer rám jön, hogy ez mégis sok lesz, főleg szörnyeteggel, de aztán jön másik perc, amikor azt mondom: "végig csinálom, én nem adom fel". Ugyanis  én nem szoktam feladni a dolgokat.

 

Honnan van ez "nem adom fel" életszemélet? Vagy hogyan lett bennem?
Igen, hiszem ha nem lennék beteg ez se lenne erős bennem. 9 hónapos koromban, amikor agyvelőgyulladásom lett, nagyon rossz állapotban voltam. Nagyon sok mindent nem tudtam...és egyes dolgok nem 9 hónaposak kerültek ki, hanem hónapokkal vagy évekkel később. 
De nekem nagy szerencsém volt és van is. Miért? Mert ilyen jó szülőket kaptam. Beteg lettem és ők ezzel nehézségek ellenére is együtt tudtak maradni, és bizony ebben időszakban anyuék nem sírtak, nem panaszkodtak, nem várták szobában ülve a csodát. Mert csodák igenis vannak, de egyes csodákhoz tenni is kell.
Szóval ők elvittek százmillió dokihoz, minden módszert kipróbáltak velem és elvittek mindenféle szakemberekhez...és sok dolog jól is jött illetve segített.

 

Ez által megjelent életemben Margó nevű hölgy is, a gyógypedagógusom, aki nagyon szívére tett és ezután már ő is segített anyuéknak ötleteket adni. Emellett meg persze jártam óraira, ahol mindig azt hallottam "meg tudod csinálni!" ; "nincs feladás!";  "Addig csinálunk, ameddig nem fog menni!" Persze ezeket otthon is folyamatosan hallottam, és ezeknek meg is lett az ára...Bizony, bizony! Sok mindent megtanultam. 

 

Persze tudom én elszántságom nem lett volna, akkor semmi nem jött volna össze. De az is tudom, ők segítségük nélkül se sikerült volna...
Szóval ők hárman adták bennem "nem adom fel" életszeméletet. 

 

UI.: Többek között ez az egyik, amiért hálás vagyok, hogy beteg lettem...betegség nélkül nem ismerném a csodálatos gyógypedagógusomat (ma már bérmaanyám és pótanyám is), és betegség nélkül nem lennék lelkileg erős.
1 komment
"

Esős után sáros nap...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. május 03. - mosolyszem

2016.05.02. Döröske

Hát ma volt az igazi kemény túra...
Tegnap csak esős nap volt, ma már igazi sáros is. Legkeményebb Molnaszecsődi erdő volt, nem is tudtam egyenesen menni a sár meg mocsárok miatt. Össze-vissza hullám vonalakban tudtam csak haladni. És sajnos így is sikerült egy nagy mocsárba belépnem. Gratuláltam magamnak.

 

Viszont elő tudtam venni a pozitív gondolkozásomat. Én mindig próbálok pozitívan gondolkozni, szerintem ez nélkül nem is lehet boldogan élni. Hiszen állandóan lehet találni rossz dolgokat és panaszkodni. Őszintén bevallva, nekem nagyon zavar, hogy legtöbb emberke csak panaszkodni mindenért az helyett, hogy örülne a ici-pici jónak.
Mi jót láttam mai napban? Hát, hogy nem kellett ilyen sárban dombra vagy hegyre menni...aztán 2 órás esőmentes időnek is örültem...ééés kaptam ingyen üdítőt meg csokit is.. 

 

Hogy kaptam ingyen üdítőt meg csokit?
Be értem Egyházasrádócra...igen ám, viszont pont 12.44 kor, ami nem volt jó időpont. Mivel söröző pont zárva volt...elment a kedves emberke ebédelni. Vártam több mint 1 órát. Na jó ennek mondjuk nem örültem, még jó, hogy ott volt egy kutyabarát aki velem együtt vigyázott a táskámra, közben meg elbeszéltünk egymással. :D
Na szóval, több mint 1 óra várakozás után, megjött a kedves emberke. Bemehettem a pecsétért...közben kérdezett egy pár dolgot, vagyis észre vette, hogy fogyatékos vagyok. Aztán kértem üdítőt, épp fizetni  akartam, erre mondta, hogy nem kell.. :))
Annyira nem is rossz ám egyedül lenni meg fogyatékosnak...

 

Csokit meg Molnaszecsődön kaptam...ott is sörözőben. Pecsétezés után leültem, mondtam magamnak 15 perc pihi. De itt viszont már voltak emberek. Egyik öreg papi oda ült hozzám miután látta egyedül ülök. Próbált beszélgetni, aztán kérdezte nem kérek-e valamit.  Mondtam: "nem, nem." Erre elment és vett egy sportszeletet... :))

Szóval sáros nap volt...kemény nap...nem kellemes nap...de pozitív gondolkozás ma se hagyott el. 

 

Ui.: egyébként ez "fogyatékos" szót nem igazán szeretem használni. Nem tartom magam fogyatékosnak...lehet más vagyok mint többiek, vagyis nehezen érthetően beszélek meg néha kifolyik a nyálam, meg egyes dolgokban nem vagyok ügyes, de ettől függetlenül teljes életet tudok élni. akkor meg minek nevezném magam fogyatékosnak? 
Szólj hozzá!

Első eső nap is meg volt..

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2016. május 01. - mosolyszem

2016.05. 01. Ják

Végre valahára Szombathely elengedett engem...igaz esővel megsíratott.  
Dél körül indultam el és mentem Ják felé. Hosszú volt, főleg esővel együtt...

Mivel nem reggel indultam, így mára Egyházasrádócig volt tervben az út, de sajnos heves eső miatt inkább Jáknál turistaház felé vettem az irányt.

Hogy viselni a lélek? Hát persze egyszer-kétszer eszébe jut, hogy most otthon milyen jó lenne lenni, sokkal kényelmesebb lenne fotelben ülni és élvezni a meleget meg esőcsepp nélküli perceket... Reméli valahogy mégiscsak túlélni következő pár esős napot.

 

Mai záró gondolatok: - Hűűű de öröm lesz majd amikor eljön végre a napos napok.  Rossz dolgok után lehet jobban értékelni a jót. :)

- Mondjuk igaz nem mentem sokat, de 18km 5 óra alatt nem rossz teljesítmény. Bár ebben heves eső segített, jó tudni, hogy eső segítőkész is tud lenni.  

- Csak egy dolgot sajnálok...Szombathelyen nem sikerült a megkedvelt szendvicset vennem, mivel zárva volt a bolt. De lehet amikor célba érek, mielőtt haza utazok beugrok egy szendvicsért, majd így nosztalgiázok hazamenés előtt... :)
3 komment
süti beállítások módosítása