Ülök Balaton mellett/felett és minden bajom elszáll, csak édes kettes van nagy szeretetben.

Igen reggel fél 6 lesz...mivel tegnap, úgy döntöttem inkább 8kor lefekszem, aztán korábban felkellek. Miért? Hát Nagymaroson nem sikerült este kaját vennem, így éhes voltam durvára. Gondoltam alvásba menekülök, hátha reggel jobb lesz (bejött a gondolat...kicsit elmúlt a éhség).

Utána találkoztam a kedvenc hellyel, végül meg célba értem.

Ez segített, hogy én bizony erős hölgy legyek, amire büszke vagyok.

Én meg ez a Szeretet kaptam kis koromtól kedve, szüleimtől és Margótól (gyógypedagógusom). Szeretet adott egy erős hölgyet a boldogság mellé.

Csak szólok...én hálás vagyok, hogy nem vagyok egészséges...így legalább erős lehetek és megtalálom apró csodákat. Ami legtöbb egészséges nem is vesz észre.

/Ma vár rám Dobogókő/  

Ma jött el, az a pont, amikor már én magam nem hiszem el, amit csinálok.. :D

Ma meg lett 3. legmagasabb pontom is. Felmentem Csóványos kilátóban...csak néztem ahol vagyok...és csak nevettem, nevettem, közben meg mondtam: "Ezt már nem hiszem el! Ezt is megcsináltam!", aztán még jobban nevettem... :D

Ahogy terveztem 5-kor indultam Nógrád felé. Elég jó út volt. Kő-hegynél szerencsém volt, hogy tudtam pecsétet kell keresni, mert Lokó-Pihenő nem éppen Kék-út mellett van. Sőt fák el is takarják, de nekem szuper szemem van..észrevettem. Pecsét is meg lett. Nógrádon szerencsére volt bolt, máris vásároltam, mivel előző este nem is ettem. 

Evés után fél 10-kor nekivágtam újból az óriási feladatnak.  Csóványos...hát jelentem, oké nem Kékes, de ez sem földszinten van. Igenis félig itt is meghaltam. Még az a jó, hogy úton mindig egy lehetőség van...tovább menni. Főleg utolsó 3-4 km volt a legnehezebb. Viszont mielőtt feltértem volna, találtam csodás tájat,  úgy döntöttem itt lesz a pihenőhelyem, le is ültem. Máris jött a viharos szél, amit őszintén szólva élveztem...olyan volt mintha repülnék...csak repülés közben nehéz volt olvasni, de azért megoldottam ezt is.

Aztán jöttem a szállásra Nagy-hideg hegyre. Ahol végre valahára normális kaját kaphattam. Sertéspörkölt galuskával...nem is tudom mikor ettem rendes kaját.

Jaa, időben is nagyon király voltam. 16 előtt már szobában voltam. Holnap viszont nem tudok korán indulni, mivel szeretnék reggelizni a szálláson, de az meg 8-tól van. Nem baj, szerintem nem lesz nehéz szakasz, oda érek így is a szállásra időben. (ha mai napot nézem, akkor meg pláne)

Idézet: "Csak azt, tudtam, hogy ideje indulnom, így hát kinyitottam az ajtót és kiléptem a fényre."

/Holnap jöhet Nagymaros/

Naszály csúcs megdolgozott ma is.  Viszont amit szenvedés közben meg csúcson kapok..az mindig leírhatatlan...nézem és csak nézem a csodát, amiben élek...

Csúcson meg láttam ám Dunát is...boldogságosság. :D

Közben meg pedig kedves volt az erdő. Bik-kútnál kuka tetején volt egy műanyagüveg, ami tök tiszta volt (tuti akkor rakták oda). Műanyagüveg amiben gyömbéres  üdítő volt...hát persze máris mondtam: "Ezt nem hagyhatom itt"  elővettem és szépen megittam a boldogságomra. Nagyon is jól esett.

Eszemben jutott az otthoni hinta. Elképzeltem, ahogy haza érek az új erős önmagammal és lerakom szörnyeteget és hintázok egyet mielőtt belépek a lakásba...

Ezután indultam Magyarkút felé, ami legjobb út volt. Élveztem a kellemes sétát. 

Még sosem túráztam!  - ötlött fel bennem bűntudatos-vidoran a gondolat"  (utolsó mondat már szállodában volt, ahonnan indult a túra)

Cheryl utolsó mondata bennem is előjött, csak nálam nem indulás előtt, hanem 1. napon.

Holnap tehát Nagy-hideg hegy...

Amúgy reggel 8-ig nagyon hideg van ám...már el is szoktam tőle, de jobb volt menni, mint a nappali forróságban. Valahogy be kéne iratni, hogy korán induljak az útnak. De nem hiszem, ez menne..na mindegy.

Úton újból nem volt nehézség, most sár is csak 1-2 helyen volt.

Cserhát amúgy elég kellemes pályákat adott/ad mindennap, de sajnos holnapután ezt is elhagyom. Jön Pest megye Börzsönnyel. Ráadásul Nagy-Hideg heggyel kezdem, de legalább előbb túl leszek rajta. 

Napról-napra testem egyre fáradtabb, viszont lelkem napról-napra egyre jobban van. Mintha érezném, hogy jönne vissza az az erő, ami régóta elvesztett bennem. Érzem, ahogy ez 36 nap múlva teljes lesz. :)

Idézet: "- Nem vagyunk szegények - mondogatta anyám -, minket a szeretet gazdaggá tesz." (Cheryl Strayed)

/ Holnapi cél: Magyarkút /

Apró örömök a legjobbak...

 Ezután jött a mai célállomás Becske. Ahol újból kellemes séta volt akadályok nélkül, viszont nagy forróságban. Kicsit siettem, mivel buszhoz voltam kötve. Jól mentem, mivel 15-kor beértem.

Azt már megírtam, hogy elkezdtem olvasni a Cheryl  Strayed: Vadon című könyvet. Amúgy érdekes története van, ahogy rátaláltam. Másfél éve csak úgy Árkádban voltam, bementem  a könyvesboltban, de nem vásárolni, hanem csak sétálni. Már akkor rossz lelkiállapotban voltam, már vonat elé is kiugrottam, csak megállt a vonat. Na szóval ilyen állapotban sétáltam a boltban...egyszer csak szemem elé repült ez a könyv. Cím alatt ez volt:  Ezermérföldes utam önmagamhoz. Fura érzés lett bennem, mintha belül szólt volna valami, hogy ez kell neked. Ekkor már kék-túrára rátaláltam, de nem döntöttem el, hogy elindulok. Amikor meg lett ez a könyv, talán akkor kezdőzött a döntés hozás a kék felé.

Másképp kell Pécsett leszállnom,mint felszálltam. Pontosabban tiszta lappal, új élettel...

Holnap már Alsópetény lesz...

Rájöttem van mégis órám. Hol? Hát fényképezőgépen, így hát ma már nem kérdeztem meg 100 embert, hogy hány óra van.

Amúgy megnyugtató, hogy nem csak pasiknak tetszik a szemem, hanem szúnyogoknak is. Mondjuk szerintem, ezért még nem kéne szemeimben repülniük.  

Na szóval sok, sok, sok csodálatos szívű  ember van. Csak tessék kinyitni a szemedet. ;)

Holnap jön Becske

Másnap vagyis ma újból benn voltam zárva tartó boltban. Eladó tök jófej volt, össze is barátkoztunk.

Út számomra tökéletes volt, füves végig, csak egy-két helyen volt sár. Inkább meleggel volt bajom, vagyis melegben fárasztóbb a menés. Amúgy ma először mentem kabát nélkül...Szerintem közel van már a nyár.

Szóval mai nem volt annyira kalandos mint tegnapi, de lesz még itt kaland azt érzem...

Holnapi szállásra kíváncsi leszek. Ugyanis próbáltam neten foglalni, de nem írtak vissza...telcsizni meg ugye nem tudok. Azt találtam ki, oda megyek így is, aztán kiderül van-e hely, kapok-e szobát.

Mit várok könyvtől? Lelki erőt...amikor olvastam, nagyon magamra ismertem, ezért gondolom, hogy segíteni fog a kitartásban.

Következő cél: Cserhátsurány

Hűűű de durva nap volt tegnap....

Ugyanis mobil nem bírta a 61 napos kihívás...tegnap meghalt.  Vásárolni meg most nem fogok futni....telcsi nélkül is mehet az út. Csak idő hiányzik rajta, meg rajta szoktam megírni amit mondok, ha véletlenül nem értik. De majd keresünk ezekre más megoldást. ;)

Nagybárkányig már jobb volt az út. Természetesen itt is sár volt, de itt már legalább füves rész is  az úton. Ráadásul magasban se kellett mennem úgy, hogy ezt nagyon élveztem volna, ha nem énekelt volna az ég. Sokáig csak zene volt, tánc nem, de aztán elkapott eső/jégeső is. Most rövidebb ideig mint tegnap, meg tánc vége kellemes volt, amikor nap is beállt a táncba. Vártam szivárványt, de sajnos nem jött.

Boldogságosság!

Ettem, ruha mosás, cipő tisztítás, hajmosást viszont átraktam ma reggelre, mert erőm nem volt. Alvás jött.

Ezután előállt, hogy "Elszöktél otthontól?"  Nemet mondtam, de ő folytatta: "Ne hazudj!" "Biztos, nem?". 4-szer mondtam már, hogy nem.  Végül elfogadta a választ,  pár perc, aztán elment.

Egyet nem tudok...miért tűntem szökésben lévő csajnak,  miért nem látott, hogy turista vagyok... :D  Mindegy, jót nevettem rajta.

Ma jöhet Hollókő...

Ezek után mondom azt, hogy "Megcsináltam! Most már ezért is se fogom félbehagyni."

Mit csináltam meg? Először is Siroktól Hármashatárt...nem kis feladat ám, aztán ezután várt még Kékestető is, és utolsó sorban Galyatető is (oké ez lehet könnyebb rész volt már). 

Mit kaptam ez mellett? Egy hullámvasutat csak éppen jármű hiányzott rajta, így erős lábaim lett a jármű. Hát nehezen bírta, de túlélte. Én mondom neki: „Büszke vagyok rád!”

Mondjuk ruháim ettől még nem lettek jók...nadrágom már menni se akart...így kellett utolsó állomást megtenni vele (Mátraszentistvánig).  

Remélem mobilom is meggyógyult. Azt hiszem megnézem, megszáradt-e működik-e...

Holnap Nagybárkányig mehet a pálya.

Viszont idő nem tetszik...igaz süt a nap, de nagyon fázom...

Vagyis csináltam magamnak egy pár plussz km-et...

Előző nap meg olvastam, hogy éjszaka fagy lesz..meg esős lesz Kékestető...meg következő 6 nap is. Ekkor kicsit előjött a hazavágy, már gondolkoztam a lehetőségeken is. Majdnem meghoztam a döntés, hogy pár napra haza ugrok. Ebben percben elolvastam egy üzenetemet...ezt állt: "Menni fog". Talán ez a mondat volt, ami rávett, hogy tessék tovább menni. Felálltam és elindultam Rozsnapusztára...

Aztán amikor már sötét lett csináltam egy nagyobb dolgot...úgy mond, olyant ami örök emlékemben került...Mi az? Azt inkább nem írom le, végén rendőrség miatt nem érem el az Írott-kőt. :D  (Nyugi nem csináltam semmi büntető rosszat..) Ez emlék jó lesz inkább jövőbeli unokáimnak, mint mesének.

Zárás: Igen, tudom meg lehet állni...nem muszáj egybe megcsinálni. Viszont én ahhoz pár emberhez szeretnék tartozni, akik megállás nélkül csinálják meg. (amúgy is 2 nap szünet lesz a koncert miatt) Miért vagyok ennyire elszánt?  Sok pofon után meg akarom mutatni magamnak, hogy igenis én is elérek valamit, ami nem kis dolog. Igenis, valamit én is tudok. És majd unokáimnak is mondhatom, hogy 1180 km-et megtettem 61 nap alatt.

Na elment az idő...Hármashatár meg már vár rám...