Ezek után mondom azt, hogy "Megcsináltam! Most már ezért is se fogom félbehagyni."
Mit csináltam meg? Először is Siroktól Hármashatárt...nem kis feladat ám, aztán ezután várt még Kékestető is, és utolsó sorban Galyatető is (oké ez lehet könnyebb rész volt már).
Na jöjjön első nap: Sirokig úttal nem igazán volt bajom, inkább újból idővel…reggel fáztam, meg kicsit fájt a lábam, így lassan sikerült menni. Talán ennyi. Nagy dolog nem is történt.Sirokon kicsit több időt pihentem, így 3kor mentem tovább. Na ekkor jött az első igazi kihívás. Először olyan földműves utat kaptam, ahol csak bokáig sárban lehetett menni, kikerülni néha-néha sikerült. Ezután jött a legnagyobb kihívás, amire már sok napra ezelőtt készültem lelkileg is, mert tudtam ez nem lesz könnyű móka…nem is volt mókás…csak, csak, csak mentem felfelé ..Hármashatár / Kékes felé.Mit kaptam ez mellett? Egy hullámvasutat csak éppen jármű hiányzott rajta, így erős lábaim lett a jármű. Hát nehezen bírta, de túlélte. Én mondom neki: „Büszke vagyok rád!”
Ma meg megjött a 2. kemény felvonás: Kékessel kezdtem, kicsit jobban ment reggel, mint este, meg valahogy kedvem is jobb volt (nem tudom, hogy miért). 8 körül megkaptam a nagy sikerélményt! Ez a bizonyos Andi csaj 27 év után megjárta az ország legmagasabb pontját! (közben azért belehaltam ám. :D ) Megláttam, hogy 9-kor nyit az étterem, gondoltam megvárom, aztán bekajálok egy jó nagyot. Megérdemlem. Megvártam 9-et, viszont kiderült kaja csak fél12-kor van...nagy csalódottság...na mindegy, akkor talán máskor.Nagy nehezen, de pecsételő hely is meg lett, aztán irány sípálya, ahol 2-3 szor visszafordultam, mivel jelzés nem igazán volt, pedig fák voltak (biztos sipályán nem szabadott kéket festeni. ). De amikor már neten is utána néztem, le mertem végig menni...közben persze jelzés is lett.Egy-két rövid kellemes szakasz. Végül meg jött Galyatető is, ahol ismét nagy táncra kért fel a jégeső, de most nagyon rosszul lehetett lelkileg, mivel nagyon dobta magát...én meg persze pedig egy áldozat voltam, akivel végig tudta csinálni. Pont amikor beértem turistacentrumban (pecsét miatt) és úgy döntöttem, akkor most itt zabálok be, ekkor véget vett a táncnak, sőt napfényt is előengedte.Mondjuk ruháim ettől még nem lettek jók...nadrágom már menni se akart...így kellett utolsó állomást megtenni vele (Mátraszentistvánig).
Zárás: Kemény, mehet volt ez. De kemény nem is kifejezés rá...nincs sincs rá megfelelő szó. Viszont az a látvány ami ez hely ad, az bámulatos…. még jó, hogy ezt életemben láthattam és megélhettem.Remélem mobilom is meggyógyult. Azt hiszem megnézem, megszáradt-e működik-e...
Holnap Nagybárkányig mehet a pálya.
