Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Menni fog...

2017. május 11. - mosolyszem
Na már pár órára itt vagyok Sirokon. :)

Viszont idő nem tetszik...igaz süt a nap, de nagyon fázom...

Mi volt tegnap?
Hát mivel ismét helybe voltam az indulás ponttól, nem igazán siettem...azt hiszem fél9 kor sikerült rávennem magam az indulásra. Kezdésre sikerült mutató ujjamra vért csinálom, a kapu nyitás közben. Nem igazán akart elállni, véresen meg nem tudtam elővenni a papírzsebkendőt  se. Így emberektől akartam volna kérni egyet.. ezt általában érteni szokták (mert jól mutatom :D ), meg kapni is szoktam, de most nem jártam szerencsével. Nem is értették meg nem is kaptam. 
Ujjam viszont vérzett tovább...fotózni is akartam már, de vérrel nem tudtam. Kék út mellett láttam egy gimnáziumot...gondoltam ott tuti kapok valamit...ééés itt nem zsebit kaptam, hanem teljes ellátást az ujjamra. :D
Persze boldogság máris meg volt. Mehettem tovább...
Mentem is, viszont itt volt egy rossz tábla (persze utólag találtam ki, hogy rossz). Ugyanis azt írta a tábla, hogy Telessy-t elhagytam...így hát visszafordultam...itt meg ki volt írva Telessy de piros jelzéssel. Döntés azt lett, hogy piroson elmegyek Telessy-hez, aztán visszajövök a kékre. Meg is lett minden. Viszont amikor visszaértem és mentem tovább kéken, kiderült nem is kellett volna visszafordulni, ugyanis kék is elvitt volna Telessy-hez, de ha piroson mentem volna tovább, akkor is találkoztam volna a kékkel...

Vagyis csináltam magamnak egy pár plussz km-et...

Ezután jött Szarvaskő...ami így plussz km-ekkel kicsit messze volt, de azért nem volt túl nehéz út. Idő nem tetszett nekem...arra számítottam ami ma van. Hideg lesz, de sütni fog a nap, ez helyett felhőket kaptam.

Előző nap meg olvastam, hogy éjszaka fagy lesz..meg esős lesz Kékestető...meg következő 6 nap is. Ekkor kicsit előjött a hazavágy, már gondolkoztam a lehetőségeken is. Majdnem meghoztam a döntés, hogy pár napra haza ugrok. Ebben percben elolvastam egy üzenetemet...ezt állt: "Menni fog". Talán ez a mondat volt, ami rávett, hogy tessék tovább menni. Felálltam és elindultam Rozsnapusztára...

Mi volt vicces? Kérem szépen az, hogy rögtön induláskor előbújt a napfény, nem percekre, hanem órákra...pontosabban egész estig sütött. Mintha égiek is azt akarták volna mondani, hogy "menj, menj! Amúgy is veled vagyunk". Kicsit jobban lettem. Főleg amikor este újból megnéztem az időjárást, ugyanis este már azt írta csak 3 esős nap lesz.

Aztán amikor már sötét lett csináltam egy nagyobb dolgot...úgy mond, olyant ami örök emlékemben került...Mi az? Azt inkább nem írom le, végén rendőrség miatt nem érem el az Írott-kőt. :D  (Nyugi nem csináltam semmi büntető rosszat..) Ez emlék jó lesz inkább jövőbeli unokáimnak, mint mesének.

Zárás: Igen, tudom meg lehet állni...nem muszáj egybe megcsinálni. Viszont én ahhoz pár emberhez szeretnék tartozni, akik megállás nélkül csinálják meg. (amúgy is 2 nap szünet lesz a koncert miatt) Miért vagyok ennyire elszánt?  Sok pofon után meg akarom mutatni magamnak, hogy igenis én is elérek valamit, ami nem kis dolog. Igenis, valamit én is tudok. És majd unokáimnak is mondhatom, hogy 1180 km-et megtettem 61 nap alatt.

Na elment az idő...Hármashatár meg már vár rám...

 

dscf4723.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr5912497909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása