Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Kalandos nap..

2017. május 14. - mosolyszem

Hűűű de durva nap volt tegnap....

Először is jelentem, simán benne lehetnék az esti hírekben. Milyen címmel? Andi csaj képes telefon nélkül élni.

Ugyanis mobil nem bírta a 61 napos kihívás...tegnap meghalt.  Vásárolni meg most nem fogok futni....telcsi nélkül is mehet az út. Csak idő hiányzik rajta, meg rajta szoktam megírni amit mondok, ha véletlenül nem értik. De majd keresünk ezekre más megoldást. ;)

Szóval reggel fél6-kor jött a busz, amivel mentem vissza Mátraszentistvánra. Kis dolgom volt neten de , aztán hét körül elindultam Ágasvárra. Ez szakasz sáros volt, de járható 4km meg nem is volt sok. 8 után oda is értem. Nyitva volt a büfé, hát persze máris beültem reggelire. Megettem életem legjobb rántottáját...
Fél 9...tovább Mátraverebélyre..na ez viszont nem kis pálya volt. Igaz jó érzés volt lefelé menni Mátrából, de ez a sár téma már elég sok volt, főleg hogy egyszer-kétszer újból előjött a mászóka. Időt ugye nem tudtam nézni, mivel nincs órám, csak akkor derült ki, hogy mennyi idő amikor beértem kocsmában...kérem szépen 12:45 volt.
Valaki mondja már meg, hogy lehetséges ez?  Út közben nem álltam meg, akkor hogy tudtam 7,6km-et 4 órában megtenni? Nem, nem értem....Persze Nagybárkány ami 9km volt az meg 2 óra 50 perc alatt meg lett (oké kicsit siettem a szürke felhők miatt).

Nagybárkányig már jobb volt az út. Természetesen itt is sár volt, de itt már legalább füves rész is  az úton. Ráadásul magasban se kellett mennem úgy, hogy ezt nagyon élveztem volna, ha nem énekelt volna az ég. Sokáig csak zene volt, tánc nem, de aztán elkapott eső/jégeső is. Most rövidebb ideig mint tegnap, meg tánc vége kellemes volt, amikor nap is beállt a táncba. Vártam szivárványt, de sajnos nem jött.

Na nagy kaland csak ezután jött...
Ugyanis 16:55-kor van elvileg a busz a megállóban, amivel mentem volna szállásra. Presszóban mondták 16:50 van. "Neee már" mondtam magamban. Pecsétet meghagytam mára, inkább futás a buszhoz. Csodálkoztam ám...tudtam futni...nem gondoltam volna... :D  Futás közben nevettem is. 
Na aztán jött a csúnya hír. 16:55-re odaértem, de sajnos busz előbb jött. Na akkor mi legyen? Ha következővel megyek, akkor csak fél10-re érek be szállásra, ami számomra késő volt. Megkértem facebook-on barátnőmet, hívja fel a szállást, hogy nem megyek. 
Viszont  ágyat kívántam, egy-két embernek mondtam mi történt, meg hogy szállás kéne. Persze közben mi kapok? Eső szakadást...így mászkáltam össze-vissza, aztán egy bácsika elvitt  polgármester hivatalhoz. Ott mondták nem tudnak segíteni...de Sámsonházán van vendégház, próbáljam meg ott. (amúgy kéken onnan jöttem át Nagybárkányra).
Mit tudtam csinálni nagy esőben? Elindultam vissza Sámsonháza felé, de most nem turistaúton, hanem kocsis úton. Mivel kitaláltam közben stoppolni fogok. Első 3 kocsi nem állt meg, 4. nagy boldogságomra megállt, bevitt a faluba.
Pont jött egy emberke, máris kérdeztem "Szállás hol van?" (Alvást mutattam, elég jól megértette). Nagyon, nagyon segítőkész volt. Máris hívta Marcsit (övé a vendégház) Megkérdezte van-e hely. Én eközben csak égre tudtam nézni és Istenre gondolni.
De aztán pár perc múlva jött a válasz. Van hely, mehettünk!!! Kedves bácsi el is kísért. Megkaptam a szobát.

Boldogságosság!

Ettem, ruha mosás, cipő tisztítás, hajmosást viszont átraktam ma reggelre, mert erőm nem volt. Alvás jött.

Zárás: Azért Mátraverebélyen is jópofa dolog történt....
Jó idő volt, akkor még se milyen eső, se milyen fekete felhő, így leültem földre, ahol  jól lehet látni a tájat. Mert szeretek ilyen táj előtt enni, mint padon ahol házikót látok orrom előtt.
Nem normális, aki földre ül le enni? Erre mindig azt mondom, én nem akarok normális lenni, túl unalmas az élet normálisan...élvezem inkább bolondosan.
Szóval leültem enni. Egy nő meglátott, oda jött. Kérdezte onnan jöttem Hollóházát mondtam (39 napig mindig ezt fogom mondani, mert erre kérdésre nem Pécs a jó válasz). 

Ezután előállt, hogy "Elszöktél otthontól?"  Nemet mondtam, de ő folytatta: "Ne hazudj!" "Biztos, nem?". 4-szer mondtam már, hogy nem.  Végül elfogadta a választ,  pár perc, aztán elment.

Egyet nem tudok...miért tűntem szökésben lévő csajnak,  miért nem látott, hogy turista vagyok... :D  Mindegy, jót nevettem rajta.

Ma jöhet Hollókő...

 

dscf4830.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr6712503883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása