Naszály csúcs megdolgozott ma is. Viszont amit szenvedés közben meg csúcson kapok..az mindig leírhatatlan...nézem és csak nézem a csodát, amiben élek...
Reggel nem terveztem korán indulni, mivel ma nem szálláson alszom, így úgy gondoltam, jobb ha reggel pihenek kicsit és inkább este felé érek be a célba. Nem bánnom, hogy nincs szállásom, mivel holnap kemény mehet jön Nagy-Hideg heggyel, így jó ha hajnalban indulok felfelé, legalább reggel kis résznél nem lesz melegem. Utána meg, jó lesz korán szállásra érni.Szóval 11 után indultam, nem volt könnyű szakasz, de meg lett Násznép barlang és csúcs is. Olyan jó volt egy helyen megállni, élvezni a látványt és közben olvasni...ilyenkor mindig mondom, "de jó itt lenni".Csúcson meg láttam ám Dunát is...boldogságosság. :D
Le mehet, persze már könnyű volt, úgy futottam mint egy igazi futó, csak nem direktből...Közben meg pedig kedves volt az erdő. Bik-kútnál kuka tetején volt egy műanyagüveg, ami tök tiszta volt (tuti akkor rakták oda). Műanyagüveg amiben gyömbéres üdítő volt...hát persze máris mondtam: "Ezt nem hagyhatom itt" elővettem és szépen megittam a boldogságomra. Nagyon is jól esett.
Végül oda értem Katalinpusztára...ettem, aztán itt is volt boldogság, mivel találtam hintát. :)Eszemben jutott az otthoni hinta. Elképzeltem, ahogy haza érek az új erős önmagammal és lerakom szörnyeteget és hintázok egyet mielőtt belépek a lakásba...
Ezután indultam Magyarkút felé, ami legjobb út volt. Élveztem a kellemes sétát.
Idézet: "- Mi lenne, ha valami rövidebb túrával próbálkoznál először? - kérdezte Paul....- De miért? - fortyantam fel. - Úgy gondolod, nem bírnám végig?- Nem erről van szó - felelte. - Inkább csak arról, hogy amennyire tudom, még sosem túráztál.- Dehogynem! - vágtam rá méltatlankodva, pedig igaza volt: hosszabb távon tényleg nem gyalogoltam még soha. Bár felsorolhattam volna alkalmakat, amelyek nagyjából emlékeztettek túrázásra, igazából sosem merészkedtem be a vadonba egy szál hátizsákkal, hogy aztán az éjszakát is ott töltsem. Egyetlen egyszer sem.Még sosem túráztam! - ötlött fel bennem bűntudatos-vidoran a gondolat" (utolsó mondat már szállodában volt, ahonnan indult a túra)
Ez jelenet ugyanígy megtörtént velem is...csak nem férjem volt a beszélőpartnerem, hanem anyu... bizony mind ezek előtt én se jártam az erdőket. Csak annyi erdős élményem volt, amennyit osztálykirándulásokon átéltem, de azok nem nevezném túrázásnak.Cheryl utolsó mondata bennem is előjött, csak nálam nem indulás előtt, hanem 1. napon.
Holnap tehát Nagy-hideg hegy...
