Ahogy írtam Varázskő könyvet olvasom önmagammal...

"- És...bruhaha...elesett!...Elcsúszott a kövön, bruhaha...Vizes volt a kő, és ...és hasra esett!!!..hahaha!..
...
...
- És látta a kislányod, hogy nevettél rajta?
- Látta hát! Először nagyon mérges volt, de aztán ő is nevetett... Mi gyakran nevetünk egymással.
....
A gyereknek nyilván fájt az esés. Meg is ijedt talán. 
De aztán ő is nevetni kezdett.
Mégpedig akkor, amikor mamája neki is kimondta:
- Olyan voltál, mint egy kis béka!
Ezen nevetett.
Hogy ő egy "béka"!
Nem csinált magából mártírt, nem akart a fájdalmával szeretetet kicsikarni, hanem elkezdett nevetni az anyjával.
Nyögve, mert azért fájt a kis bordája, de nevetett.

Magát nevette ki? Vagy az életet, mely tele van bukással?
Nem tudom.
De most tanulta meg, hogyan kell a bajok fölé röppenni."


Hát mi is sokat szoktunk nevetni önmagammal.
Múlt héten is volt egy ilyen reggelem...felkeltem csinálom a szokásos dolgaimat...
Egyik percben meghallom, hogy wc-ben folyik a víz, vízforrás akart lenni, mivel megállni nem volt képes. Hiába magyarázott önmagam neki, hogy ő nem lehet vízesés...nem igazán fogadta el a magyarázatot. 

Közben én viszont mostam is...
Még elején észre vettem, hogy 2 cucc kimaradt a mosásból. Futás fürdőben...pause gomb, dobás be felé a két cuccot, aztán folytatás a mosással.
Szóval egyik percben wc, másik percben természetesen mosógép próbált bohóc lenni. Nem volt hajlandó rendesen mosni. Hiába mondta önmagam, hogy szereti és nagyon ügyes gép....ő ezeket a szavakat meg se hallotta.

Így hát mérges lettem, korán reggel...de önmagam rám szólt...tettem amit kellett...
Végül egy munkás (szomszédban pont felújítás van) meg tudta lelkileg gyógyítani a wc-t...
Mosógépet meg szerencsére én magam rendre tartam...

Mi volt ezután? Hát persze nevetés..pontosabban kinevetés.

Egyébként,  amikor mindig mesélem, hogy milyen béna szoktam lenni (pl anyunak), csak nevetek, nevetek és nevetek. :D :D 
De azért ehhez kell önmagam is...ő nélkül azt hiszem bomba lennék minden percben...főleg konyhában.. :D
Viszont inkább konyhában is nevetek, szerencsém van önmagammal. ;)





Ui.: Remélem örök nevetésem 90 éves koromig meg fog maradni..
Mondjuk anyu már szólt, hogy nem kéne mindenen nevetni...de sógornőm megvédett... 
"- Ha nem nevet vagy sír akkor jobb lesz a rossz helyzet? " 
Lehet nevetni szar helyzetben is...én is azt mondom, ahogy önmagam is...