Hát úgy tűnik új életben repülök...pontosabban elköltözök anyutól.
Igen egyszer már megtettem ez lépést, amikor Pestre mentem. De nem igazán éreztem, hogy sikerült volna 100%-osan leválni. Legtöbb hétvégeken haza mentem és mindig otthon töltöttem a szabadnapokat.
Most viszont Pécsett belül megyek el albérletben...vagyis hétvégeken sincs haza út, csak esetleg meglátogatás.
Új kezdet jön... eszemben jutott Pesti kezdet. Mennyire boldog voltam, vártam, izgalom stb. De aztán nem jól alakult a Pesti élet, pofonok, fájdalmak jöttek. Eddig kudarcnak mondtam Pesti életet.
Napokban viszont újból átgondoltam az egészet... és más képet kaptam.
Nem nevezhetem kudarcnak, hiszen ezek pofonok által éltem át életem legnagyobb kalandját... a 63 napos utat... tehát inkább hálás lehetek Pesti életnek.
Ezzel gondolatokkal próbálok új kezdetre nézni...nem tudom mi lesz, hogy fog alakulni, de már pofonokat se nézem rossznak. Vagyis kitárom a karom, csak jöjjön aminek jönnie kell, akár jó, akár rossz.
(persze azért remélem jó dolgok jönnek és jó úton fogok tovább menni :) )
Ui.: Amúgy 1 éve már úton voltam, már több mint 1 hete mentem, mentem és csak mentem... nagy éjszakai fagyokkal meg jégesővel. (vagy ekkor még nem ez volt? :D ) Hát nem tudom mai melegek jobbak lettek volna a fagyoknál. De talán akkor sors tudta, hogy fagyok kellenek nekem..amitől nem is csak mentésről szólt az út.
Persze jön egy idézet is...(ez már nem Vadon)
"Bármikor új életet lehet kezdeni. Bármikor eldöntheted, hogy a legtöbbet hozod ki magadból. Csak el kell kezdeni, neki kell látni, és tudnod kell, hogy mi a cél....Kiiktatni fájdalmakat, görcsöket, hitetlenséget, bizalmatlanságot csak úgy lehet, ha mersz szeretni, ha mersz nyitott lenni, a pillanatban maradni, és kihozni abból a legtöbbet."
(Oravecz Nóra)
,
(Kép természetesen tavalyi kalandból...)