Ma félelem helyett inkább szeretetről beszélnék önmagammal...

- Mennyivel jobb lenne nem félelemmel nézni a kapcsolatot, hanem szeretettel.
Nem félni, hanem csak szeretni. - kezdte bölcsen összeszedni gondolatait önmagam.

- Szeretet adni és kapni... - folytattam én.

- Miért félünk, ha tudunk, hogy "szeretet" az ami boldoggá tesz. Szeretni valakit és szeretve lenni...
Vagy talán nem érzem szeretve magam? - máris jöttek kérdések is önmagamban. - Vajon ő szeretve érzi magát? Ha igen, akkor az már számomra boldogságosság?

- Hát az tuti, hogy aki szeretet ad, az valahol boldog is vagy legalábbis jó érzés repül a lelkébe. 

Egyébként talán, azért van szeretet mellett félelem, mert szeretni bizony kockázatos. Hiszen pont ez az...nincs garancia, hogy szeretve leszünk. Viszont szeretet mellé, néha jól jön az idő is. 
Itt van például "szeretlek" szó.. Nem mindenki mondja máris a párkapcsolatban, de ha szeretve érzi magát és másik meg türelmes, időt ad, akkor eljön az a nap, óra, perc, pillanat amikor kimondja: "Szeretlek".

Ebben van kockázat...az időben...
Adjunk időnkből vagy ne, mert ugye időnk akárhogy nézünk kevés. Még akkor is, ha valaki megmondaná, hogy 100 évig fogunk élni.
Azonban, ha nem vállalunk a kockázatot, akkor az a felemelő érzést sem kapunk meg amikor szív megkapja "Szeretlek" szót. 

- Tehát maradjunk szeretetnél a félelem helyett  - egyre közelebbre került önmagam a válasz felé.

- Igen, maradjunk szeretetnél és adjunk időnkből - álltam önmagam mellé.

- Már azért is, mert szeretetre adni időt az a legjobb kockázat...mert mindig ebből születik a legjobb dolgok, legjobb pillanatok, legjobb érzések.

- Szeretet legszebb leírhatatlan érzés...ezt adni jó...nagyon jó. Ez által jól leszünk mi is, még akkor is, ha nem kapunk meg máris "Szeretlek" szót, mert nem ez a szó miatt szeretünk a másikat. Hanem önmaga miatt adunk szeretet, önmagáért szeretünk - mondtunk egyszerre önmagammal. 

- Ja és én "Szeretem"  őt - csak úgy hozzáfűzte önmagam.


(Kép: Szijártó Balázs)

Ui.: Egyébként egy film után jött elő a szeretet felé fordulás...
Idézet is jön belőle: 
"Azt mondják, egy párkapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret, Istenem, bárcsak ne én lennék az..."
(Bárcsak című filmből)

Apró Dolgok:
- Ölelések..
- Közös percek..
- Séta és közben kéz a kézben van...
- Elalvás egy mellkas mellett, amit kezem átölel...és érzik a szív hangját..
- Nevetések...

Több mint 4 évet kellett várnom rá, hogy ezek Apró Dolgok újból jelen legyenek az életemben.
Jó volt egyedül...
Egyedül is meg kell állni az életben és azt gondolom, csak ezután jöhet egy társ...
Bármennyire elvoltam egyedül, valahol mégis vágytam ezekre az Apró Dolgokra... 

- Mit érnek az Apró Dolgok, ha közben bizonytalanság van benned? Mit érnek, ha érzés nincs benned?
Mit érnek, ha közben nem érdeklődik irántad? - kezdte a kérdéseket feltenni önmagam, mivel bátorításra vágyott...

Viszont most egyszer, én sem tudtam bátorító szavakat adni önmagamnak...valahogy sírtam volna önmagammal együtt...
Azonban élet megy, megy és megy, ahogy idő is, szóval tudni kéne a válaszokat. Főleg úgy, hogy 30 éves lettem, tehát tényleg elszállt az időm és továbbra is csak megy...

- Jaa és mit csináljak a félelemmel? - szólalt meg újból önmagam, miközben csendesen ültem.. - Amiből talán nem is egy van. Félelem a családomtól...félni visszatérni egyedülálló élethez...és nem utolsó sorba félelem, hogy hiányozni fog Apró Dolgok és természetesen maga az lélek..

- Félelem jó dolog, csak hasznosan kell bánni vele.. - örültem, hogy valami jó felé tudtam irányítani a beszélgetést - Viszont tudnod kell, hogy most épp félsz, ezután szembe is tudsz nézni vele és ha ez meg van, akkor akár félelem egy útmutató is lehet...
Persze meg tenni a lépést az nehéz, nagyon nehéz, pontosabban  nagyon nagyon nehéz.

Közben én is ahogy önmagam is, csak néztem mi lesz ebből a beszélgetésből. Valahol éreztem, hogy kérdést kell mondanom.

- Most kérdést írok neked Önmagam...erre válaszolni kell és akkor talán el indulhatsz a tudatosság felé.
Mi miatt félsz? Mi váltja ki belőled a félelmi reakciót?

- Hát ez hülye kérdés!! - vágta rá villámgyorsan önmagam.

Én ekkor magára hagytam...úgy éreztem magányba jobban tud majd választ adni. 
Önmagam észre vette, hogy napfény lement...csillagok feljöttek...úgy érezte, hogy most jól jönne egy esti séta.
Beszélgetést meg majd egy másik napon folytatja velem...


Ui.: Séta előtt egy idézet még jöhet..
"a félelemtől nem szabadulni kell... A félelmet megismerni kell, és a cinkosunkká tenni!". 
(Al Ghaoui Hesna)



(Kép: Szijártó Balázs)

Szerelem első látásra?
Természetesen valakiknél biztosan van ilyen...de szerintem nem mindenhol így alakul ki a szerelem..



- De mi van, ha egy-két apró dolog a kapcsolatban nem olyan amilyennek képzelted? - megszólaltam önmagam felé - Mármint nem kapsz meg egy-két dolgot vagy elég ritkán...

- Erre kérdésre nehéz válaszolom és talán most még nem is tudok bölcs választ adni ám... - önmagam nem örült, hogy csak ennyit mondhat.

Önmagam és én is elkezdtünk gondolkozni...
Végül már nem csak én tőlem, hanem önmagamtól is kérdések jöttek...

- Mennyire apró dolgok ezek? - kérdeztem
- Ettől még kialakulhat szerelem? - folytatta önmagam
- Ő ilyen és ennyit tud adni? Vagyis mindent bele ad, amit tud?

- Ez nem jelenti, hogy nincsenek érzelmek nála - ezt kérdésnek kezdtem írni, de önmagam megmozgott bennem..."ez mondat végére ne írj kérdőjelet" mondta ő
Már azért is se, mert ezt már Nagy kimondta nekem..hogy valamit érez irántam..

Egy kis csend jött a térben.
Mennyire jól jön néha a csend. Düh ilyenkor megnyugszik...bánat kisírja magát...dilemma meg megpróbál bölcs lenni.
Na szóval csend...
csend...
csend...

- Szerintem ezekre a kérdésekre nem fogsz most választ kapni, még csendben sem - kezdte önmagam - Amit tehetsz, hogy elfogadod a helyzetet illetve Nagy nevű csávót is, mármint elfogadod, hogy ezeket az apró dolgokat nem adja meg.
Emellett türelmes tudsz lenni...és idővel kiderül számodra, hogy ezek ölelések, együtt töltött idők hová visz benneteket. Lesz-e közös utazás igazi szerelemmel / szeretettel. - ez mondat után elégedett lett önmagam, hogy így be tudta fejezni a mondanivalóját számomra.

- Hát szerintem meg, jól jött a csend... - válaszoltam rá.

                  
                    ( Igen, első közös képünk megszületett múlt héten...én persze szokásosan nevetek, ahogy szoktam amikor jól érzem magam. :D 
Egyébként lett rendes kép is, de ezen legalább most is ki tudom nevetni önmagamat, így ez lett nyerő a blogban. )

Egy keddi napon...amikor nyári napfény már átalakulóban lett őszi levegővel..
Önmagam randira indult..

Nagy készülődést nem csinált. Keresett egy kényelmes, de nem sportos pulóvert meg farmert aztán nézte az időt, hogy mikor induljon...
Önmagam nem is várakozott nagyon előtte. Nem várt nagy csodát.

- Nem lesz itt nagy dolog...randi aztán ennyi...nem hiszem, hogy megnyerő lesz. - így állt hozzá randihoz önmagam.

- De azért esélyt lehet adni neki, meg tapasztalat is jöhet - én meg ezeket a mondatokat mondtam.

Szóval most kivételesen érzelem nélkül ment önmagam és tényleg se milyen érzés nem volt bennem, amikor utcán mentem a helyszínhez..
Előtte beszéltünk néhányszor...bejött...szimpatikus volt, de ennyi. Nagy dolgot nem hozott ki belőlem. 
Randiban mégis belementem. Legalább látja a betegséget is...

Őszintén szóval, azt hiszem így még sose nem mentem randira, hogy önmagam nem izgult vagy nem álmodozott volna. 
Csak lazán sétált önmagam, kicsit felszabadult volt és ez nagyon, nagyon jó érzés volt.

Utólag azt mondom:
- Szerintem elengedted a vágyat ám... ;) 
- Ráadásul úgy, hogy nem is dolgoztam rajta - vágta rá önmagam.
- Pontosan...elengedést sportán kell csinálni...
- Hűű, de jó randi lett ebből...
Város felett ülni és beszélgetni a csillagok alatt...
...
...
- Hallod! Régen éltünk át már egy ilyen rendes randit. 
Kicsit talán fura is számomra, hogy lehet randizni valakivel. - folytatta önmagam

- Persze hallom...ha nem mondod ki, akkor is tudom, hogy mit mondasz ám. 
Most például hallom, hogy ma már izgulsz, ma már várod az estét és kíváncsi vagy. Egy szóval...ma este már érzésekkel indulsz el az utcára...

- Viszont pont emiatt, nem tudom ez jó vagy nem...nem lenne jobb, újra lazán és érzések nélkül menni?

- Hát idővel akár akarod, akár nem...főleg ha több randi is jön...elő fognak jönni egyes érzések/gondolatok..
Szerintem ez nem baj. Érzésekkel illetve gondolatokkal is lehetsz felszabadult és laza.
Ami fontos, hogy ne félj!
Légy nyitott!
Élj át perceket, akármi is fognak hozni ezek percek.

Önmagam kicsit fellélegzett:
- Na jó...akkor jó szórakozást mára...remélem örömmel megyünk majd aludni. 
 - Hajrá! - fejeztem be.

Haza út közben gondoltam veszek üzenetes topjoy-t. Kíváncsi voltam, hogy angyalok mit mondanak, miután beértem a célba és véget ért az út...
Hát ezt kaptam: 



Önmagam jó nagyot nevetett ezen.. :D
Bölcs mondatot adnak az angyalok...ennél jobbat nem is kaphattam volna..

Andi csaj ma hajnalban fél-5 kor célba ért!

Tegnap este megnéztem az időjárás előrejelzés és azt írta, hogy pont éjszaka nem lesz eső...hajnal 4 órától viszont már igen. Így hát úgy döntöttem, hogy utolsó éjszakámat sétával töltöm. Ez szakaszt úgyis már 100-szor megjártam már..
(mivel kerékpáros utat 2015 óta, minden évben megjárom). Szóval tudom már, hogy éjszaka is járható az út.

Este Fél 8-kor el is kezdtem az utolsó utamat. Szabadi és Szabadifürdő között van mező rész is, nap akkor már lement, de még elég jól láttam az utat. Szabadifürdőn kicsit lepihentem, ettem..el is aludtam kis időre, aztán fél3-kor neki vágtam az utolsó állomásnak Közben lett kis tánc is, de kellemes táncra hívott az ég, így ezt is élveztem. Amúgy is nem tartott sokáig.
Hosszú, hosszú út után végre valahára elértem a célpontra. Ahol egybe a helyem is van. Imádom itt a naplementét megnézni.. Igaz most nem volt és ma nem is várom meg, de lelkem este majd visszajön és átélni újból az csodás élményt.

Reggel várakozás volt, hiszen pecsét hajnal 5-kor nem kapható. :D
10 kor indultam volna haza, de erre pont amikor kijövök az önkormányzatról kisütött a nap. Egyáltalán nem volt kedvem futni a vonathoz, így eldöntöttem, hogy maradok az édes helyemen és napfénnyel kiélvezem az utolsó perceket..
Zenét csináltam lelkemnek...közben képekkel is próbálkoztam...és boldogság hormon is jelen van.

Ui.: Jó döntést hoztam amikor elhatároztam, hogy durva 4 hónap után legyen egy út, ahol kicsit magammal lehetek..
Most már nem fáj ami történt és tudom mit szeretnék csinálni..egybe határ vonal is megszületett...és mától határozottabban fogok nemet is mondani, ha szükséges...
Legjobb az, hogy út során már nevetve nézek vissza az elmúlt hónapokra.

Tehát hasznos dolog volt az túra...
Az is tudom, hogy nem ez volt az utolsó utam...

Na kicsit még zenélek önmagamnak...lehet olvasok is...napozunk önmagammal..aztán repülök haza, mert vár a kád, az óriás palacsinta amit majd rendelek és végül természetesen az ágyam.
(Durva, ahogy kibírtam 5 napot rendes alvás nélkül. :D Legalább megtudtam, hogy amikor gyermekem lesz a csecsemőkort is túl fogom élni. :D )

Nagy bejelentés!!

Délután 3 órakor meg lett Siójut, mai célom...viszont sötétség még messze van.
Mi jelent ez?
Azt, hogy utolsó szakaszomat már ma elkezdem!! (bár égnek lehet nem tetszik az ötlet)
Nehezen hiszem el, hogy holnap ilyenkor már úton leszek az kádam és ágyam felé...de ezt el kell hinni.

Egyébként utam legdurvább napját éltem át ma.
Még Kéken se volt ilyen durva. Mondjuk igaz, ha már ennek évnek "durva év" a neve...akkor jól is jött ez a durva nap ide.

Miért lett durva?
Reggel 6-kor már úton is voltam, Töreki könnyen meg lett. Itt még semmi durvaság sem volt. Innen kell egy kis tó
felé menni, ezután lesz meg Balatonkiliti.
Na tóhoz egy piros túraút visz...Töreki után mindjárt meg is találtam. Itt várt egy tanya vagy legelő. Egy köteles kerítés volt, amin ugye könnyen át lehet lépni.  Épp amikor oda értem, kicsit gondolkoztam, hogy át lehet menni vagy nem. Ebben pillanatban megjelent egy pasas, oda is jött. Mondtam/mutattam, hogy piroson megyek...Ő mondta: - Lehet arra menni, de később nagy-nagy gaz lesz. Mutatta is, hogy legalább mellig érő...én ezt nem vettem komolyan. Mármint komolyan vettem, de gondoltam biztos át lehet majd menni rajta.
Így válaszom ez lett: - Jaa, az nem baj..
Tehát nekivágtam az útnak, aminek végén hajléktalan tűnő vagy munkás ruhás nővé váltam...

Ugyanis nem mellig érő voltak a növények, hanem inkább vállamig, néha fejemig (161 cm magas vagyok, ha esetleg valaki kíváncsi lett)
Én meg szorgalmasan mentem az piroson, mentem mentem és nem lett vége...mindenem koszos és barna lett...cipőm botrányos, ahogy lábaim alsó része is. Szörnyeteg se maradt ki a barnaságból.

Kb.: 5  km-en keresztül hívtam a harcot, amit út adott. Már azt hittem sose nem lesz vége. De ahogy semmi nem szokott örök lenni, egyszer mégiscsak vége lett. Szerencsére tánc nem volt közben.
Amikor kijöttem és bekanyarodtam Kiliti felé, mindenki, de szó szerint mindenki, mindenki csak nézett...ez meg onnan jött?...mit csinált, hogy ez ilyen?

Amikor egyik nőt megkérdeztem, hogy Kilitiben vagyok-e
Csak azt kérdezte: Leestél?
Na ezen önmagam nagyon nevetett. :D
Mindenem lábujjaimtól hajszálaimig koszos, akkor hogy lehet így leesni? :D
Ha leesek akkor csak egy ponton vagyok sáros, barna, koszos nem?

Szóval még szerencse, hogy ez pont ma történt, amikor már indulok haza felé. Nem hiszem ilyen cuccban maradtam volna tovább. Vagy legalábbis mosás lehetőség után kellett volna nézem.

Kiliti után Siójut út is már jó volt...végén lassú keringő volt, de ez most jól is esett. Vasútnál kicsit vártam, aztán tánccal beértem az önkormányzathoz.

Durva nap lett...de legalább elkezdhetem az utolsó szakaszt is. (ha nem vágok bele a gazos kihívásban, lehet nem is tudtam volna ma elindulni Szabadifürdő/Balatonaliga felé)

(Kép: Szijártó Balázs)

Ui.: Koszos vagyok illetve nem érzem, hogy túrázónak tűnök...tánccal nem tudom mi lesz...
Egyet tudok.
Lelkem tisztám lett az úttól és ha tánc is lesz ma vagy holnap, akkor esővel tisztára mosom az elmúlt 4 hónapot. Mármint megváltoztatni már nem, de másképpen ránézni lehet... és ezzel megyek majd haza.

"-hiszen nem a célba érkezés számít, hanem az odavezető út"
(Paulo Coelho)

Már Balatonendréd is megvan...

Előző este, amikor beértem Földvárra láttam büfét az állomáson. Megnéztem az étlapot és hát tök olcsón lehet reggelit kérni..
Így reggelit itt kértem tükörtojást pirítóssal. Nagyon jól esett. Tescoban is beugrottam, mivel tudtam vasárnap kis boltok nincsenek nyitva. Örültem, hogy lesz kajám mára is.

Ezután 9-10 között elkezdődött a napi kaland. Én-időt délelőttre raktam, amikor park mellett kell menni. Mivel láttam füzetben, hogy ez lesz legjobb hely a napban...Szóval strandon élveztem az életet. Nem tudom miért, de ilyenkor életkedvem mindig jelen van.
Közben családosok is jöttek. Ekkor szokott az lenni, hogy jövőre nézek..."majd én kis családommal is ilyen jót fogunk szórakozni"...milyen jó lesz...stb.
Önmagam mosolygott, de nem mondott semmit.

Kis idő után éreztem, hogy ideje tovább menni. Hiszen messze van még a napi cél..
Szántó hamar meg lett, mehettem tovább a hegy felé. Közben csalódottság lett, mivel kiderült, hogy itt találkoztam volna sparral is...spar aki rántott húst is adhatott volna, meg tök jó ételeket, de most már mindegy.

Római út jött, ami elvitt Szamár-kőhöz...ebéd, aztán kilátó..
Hűű de király volt ott. Szépséges onnan is a látvány.
Jöhetett az erdő, ahol Vaskereszt várt meg kopjafa. Végül utolsó állomás az az Balatonendréd ami zöld jelzés vitt be

Na itt viszont olyan történt, hogy azt mondom angyalok vannak. :D
Tornyos büfét kerestem a pecsét miatt. Egyik embertől megtudtam, hogy már nem működik. Kérdeztem van-e másik. Falu végén jobbra van...így hát elindultam. Közben viszont találkoztam önkormányzattal. Gondoltam megnézem közelebbről is, megnézem a nyitva tartást. Erre egy pasas jött ki a házból. Nagyon megörültem...
Mutattam, hogy pecsét kéne...és kérem szépen..
Kedves hölgyeim és uraim. Vasárnap este 8 órakor lehet pecsétet kapni a önkormányzatból. :D
Persze szerencse is kellett, de én ezt nem hívom szerencsének. Hiszem van valaki ilyenkor mellettem.

Most meg várom a hajnalt...hosszú nap lesz a cél előtt...

Egyébként bírom gps-t is. Tök mókás, hogy mindig meg kell találni rajta a helyes utat...játékos...önmagamnak aki örök gyerek, ez nagyon bejön. :D
Ezen napon is megtaláltam az egész utat.

Ahogy gps, úgy olvasás is bejön. Jöhet is szokásos idézet:

"Épp ezért megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük."
(Paulo Coelho)



(Kép: Szijártó Balázs)

Ui.: Önmagammal meg vágy elengedésről beszéltünk.
Mindig az volt a bajom, hogy oké el kell engedni...legyen inkább szabad, de onnan csináljam?

Erre sok idő után, most rájöttem.
- Andi csaj! Meg vaaan! - ugrált örömében önmagam - Ne vágyakozásból éljél...Ne jövőt nézd..ne nézd, hogy milyen kis családod lesz..Hanem légy jelenben! Nézd a jelent! Keress bele a jót, szépet és az élvezhetőt. Csinálj olyan dolgokat, ami örömöt okoz. Ez által a vágy melletted lesz, de már szabad lesz, mert nem kapaszkodol belé...

- Hát akkor jöjjön a jelen...- válaszoltam én.

/már csak 2 nap...vagyis holnapután cél lesz.../

Annyira nem is volt rossz nap a mai/tegnapi...

Reggel Szemesen lementem partra egy kis pihenőre. Gondoltam eleget siettem az elmúlt napokban, hagyj élvezem kicsit a víz társaságát is. Pihenés közben olvasta, blogot írtam és reggelimet is megettem. Elég sok idő elrepült...
De most kivételesen nem zavart, nem bántam. Jól esett testemnek és lelkemnek is.

Fél 1 körül vágtam neki a mai kalandnak. Úttal semmi probléma nem volt. Egész szakaszot megtaláltam gps-en, csak menni kellett rajta. Szóládnál ebédeltem, aztán jött következő rész...

Következő rész, ahol egy botrányos úttal kellett szembenéznem. Felső-Csikoma környékén volt. Miért botrányos?
Egy út volt, ahol nem is volt út...mivel szúrós bokrokkal, faágakkal volt tele. Vagyis gps szerint út, ahol menni nem lehetett. 1 cm-et három percemben került, mivel harc volt a bokrokkal, amelyek ráadásul szúrtak is. Még szerencse, hogy nem egész végig ez várt rám.
Nagy boldogság jött, mikor kikerültem onnan.

Ez szakasz elnézve, azért jó volt újból erdős utat járni. Ezután Balatonszárszót is elértem. Itt nem időztem sokat, inkább mentem tovább, mivel jött a Magaspart, amire egész nap vártam. Meg is lett és máris én-időt csináltam önmagamnak.
Ég meg ajándékot is adott ezen napon...ugyanis amikor épp Magaspartra értem, pont akkor lett naplemente..tiszta boldogság volt a levegőben. :)

Végül Balatonföldvár állomásra mentem.
Innen indul majd a holnapi/mai napom...és már csak 3 nap, aztán célba leszek.

(Kép: Szijártó Balázs)


" - Az egyetlen mód arra, hogy helyes döntést hozunk, az, ha tudjuk, melyik a hibás döntés - mondta Petrus, miután elmondtam neki az aggályomat. - Azaz meg kell vizsgálni a másik utat, félelem és gyávaság nélkül, s azután dönteni."
(Paulo Coelho)

- Hát szerintem egyszer-kétszer akkor tudjuk meg, hogy melyik a rossz döntés, amikor átéljünk a következményeket... - szólt hozzá önmagam - Ez nem is baj, kellenek tapasztalok is, bölcsesség is ettől lesz. Természetesen tapasztalt után már jó, ha látunk legközelebb a helyes döntést.

- Oké, akkor elmúlt 4 hónapot tapasztalatnak tekintem - válaszoltam én vissza

"- Mindannak, amit idáig tanultál, csak akkor van értelme, ha alkalmazod valamire. Emlékezz csak vissza: azt mondtam neked, hogy Szent Jakab Útja az átlagemberek útja. Több ezerszer elismételtem már neked. Szent Jakab Útján, de az életben is, a bölcsességnek csak akkor van értéke,ha segít az embernek legyőzni bármilyen akadályt. A kalapácsnak a világon semmi értelme,ha nincs szög, a kalapácsnak továbbra sem lenne funkciója, ha csak azt gondolná: "ezeket a szögeket két ütéssel rögzíthetem". A kalapácsnak működnie kell. A gazda kezébe kerül, és a funkciójának megfelelően kell használni.
.....
...
- A zuhatag épp az a hely, ahol gyakorlatban is alkalmazhatod mindazt, amit tanultál - mondta a vezetőm."
(Paulo Coelho)

Na akkor lassan mehetünk vissza Pécsre...hétköznapokba...a való világba, ahol elővehetünk a leckéket és ezzel próbálkozunk jövőben jó döntést hozni és jó úton maradni.
- Amúgy örülök, hogy megkaptunk ez a kalapácsot is a túra által... - állapította meg önmagam.


(Kép: Szijártó Balázs)