Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

"Félelemtől nem szabadulni kell..."

2019. december 15. - mosolyszem

Apró Dolgok:
- Ölelések..
- Közös percek..
- Séta és közben kéz a kézben van...
- Elalvás egy mellkas mellett, amit kezem átölel...és érzik a szív hangját..
- Nevetések...

Több mint 4 évet kellett várnom rá, hogy ezek Apró Dolgok újból jelen legyenek az életemben.
Jó volt egyedül...
Egyedül is meg kell állni az életben és azt gondolom, csak ezután jöhet egy társ...
Bármennyire elvoltam egyedül, valahol mégis vágytam ezekre az Apró Dolgokra... 

- Mit érnek az Apró Dolgok, ha közben bizonytalanság van benned? Mit érnek, ha érzés nincs benned?
Mit érnek, ha közben nem érdeklődik irántad? - kezdte a kérdéseket feltenni önmagam, mivel bátorításra vágyott...

Viszont most egyszer, én sem tudtam bátorító szavakat adni önmagamnak...valahogy sírtam volna önmagammal együtt...
Azonban élet megy, megy és megy, ahogy idő is, szóval tudni kéne a válaszokat. Főleg úgy, hogy 30 éves lettem, tehát tényleg elszállt az időm és továbbra is csak megy...

- Jaa és mit csináljak a félelemmel? - szólalt meg újból önmagam, miközben csendesen ültem.. - Amiből talán nem is egy van. Félelem a családomtól...félni visszatérni egyedülálló élethez...és nem utolsó sorba félelem, hogy hiányozni fog Apró Dolgok és természetesen maga az lélek..

- Félelem jó dolog, csak hasznosan kell bánni vele.. - örültem, hogy valami jó felé tudtam irányítani a beszélgetést - Viszont tudnod kell, hogy most épp félsz, ezután szembe is tudsz nézni vele és ha ez meg van, akkor akár félelem egy útmutató is lehet...
Persze meg tenni a lépést az nehéz, nagyon nehéz, pontosabban  nagyon nagyon nehéz.

Közben én is ahogy önmagam is, csak néztem mi lesz ebből a beszélgetésből. Valahol éreztem, hogy kérdést kell mondanom.

- Most kérdést írok neked Önmagam...erre válaszolni kell és akkor talán el indulhatsz a tudatosság felé.
Mi miatt félsz? Mi váltja ki belőled a félelmi reakciót?

- Hát ez hülye kérdés!! - vágta rá villámgyorsan önmagam.

Én ekkor magára hagytam...úgy éreztem magányba jobban tud majd választ adni. 
Önmagam észre vette, hogy napfény lement...csillagok feljöttek...úgy érezte, hogy most jól jönne egy esti séta.
Beszélgetést meg majd egy másik napon folytatja velem...


Ui.: Séta előtt egy idézet még jöhet..
"a félelemtől nem szabadulni kell... A félelmet megismerni kell, és a cinkosunkká tenni!". 
(Al Ghaoui Hesna)



78476834_2747062881991120_4321814397832921088_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr2815353434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2019.12.16. 08:34:55

A félelem érdekes dolog, néha a legapróbb dolgoktól is félünk, míg máskor bátran szembeszállunk a komolyabban félelmetes dolgokkal.
Pl. az őszinteség is egy ilyen nehéz dolog, sokszor félünk őszintének lenni még önmagunkkal szemben is, pedig az nagyon fontos a belső egyensúlyhoz!
Ha a belső egyensúly megvan, akkor már könnyebben odaáll az ember a másik elé, hogy tisztázza a dolgokat!
Jó elmélkedést és BOLDOGSÁGOS Karácsonyt!
süti beállítások módosítása