Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Hosszú, de tartalmas nap...és határ vonal is lett

2019. május 21. - mosolyszem

Hát tegnap Andi csaj lesétált több 30km-t is...ezt nem gondolta volna ő se, hogy ennyi is lesz..

Mi is volt ebben 30 km-ben?
Azt hiszem minden, szó szerint minden.

- Ez nem igaz! Szivárvány például nem volt. - szólt bele önmagam.

Oké, akkor nem minden, de azért sok minden történt.
Hajnalba indulás Tapolca állomásra. 1 óra alatt oda is értem. Pecsét, aztán lepihentem.
Fél 8 körül sikerült felállni és neki vágni a hosszú napnak.

Nap első szakaszában nehéz percek jöttek...
Nehéz percek előzménye: Éhes voltam, de boltot nem láttam a vasútnál, így hát kaja nélkül indultam városból kifelé. Örömömre pár perc után találkoztam cooop-val.
Viszont annyira jobban lettünk egymással, hogy annyi mindent vettem tőle, hogy 1-2 cuccot kezemmel kellett vinni. Legalábbis addig ameddig nem eszek.

Reggelire salátát vettem, amihez jól jött volna asztal is amikor eszem. Bolt előtt csak pad volt, így inkább útnak indultam.
- Majd úgyis út közben találkozol asztallal is - mondta önmagam.

Tehát ekkor jöttek a nehéz percek. Na sorolom is, hogy minek volt nehéz...
- Melegem lett..
- Főúton volt a túraút...vagyis kocsik/buszok társaságával
- Kezeim tele kajával és itallal
- Nem utolsó sorban táskám pártja is, pont most lett laza..
- Ja és persze mind ezek mellett halálosan éhesen kellett mennem..
Ugye? Tényleg nehéz percek...

Lesencetomajnál még pad se volt. Végül Lesenceistvándnál megtaláltam a megmentős padomat, ráadásul asztal is volt hozzá.
Máris zabálás volt. Evés után már minden belefért a táskámban...hidegebb is lett...táskát megcsináltam...kocsis útnak is véget ért..
Vagyis nehéz perceknek ennyi volt.

Helyette szánkózás jött. Hó helyett sár és szánkó helyett cipő szerepcserével. Még az volt szerencse, hogy fel felé kellett menni, így nem estem fenékre.
Kő-orra után is sár várt...
Közben újból, ahogy tegnap is esős kedvében volt az ég.

Vártam, hogy mikor is lesz tánc. Szent-Miklós forrás előtt volt is, de buli nem lett belőle. Forrásnál már nap sütött, így nem siettem, hanem inkább olvastam egyet.

Forrás után is sár várt...
Ég pedig fekete lett, Büdös-kútnál viszont bátorságom lett elővenni az ebédet, mivel pad védve volt az eső ellen.
Közben azt hittem eső lesz, de rosszul hittem már pedig. Nem is baj, úgyis messze volt még a cél, vagyis jobb menni, mint megállni

Na sár kalandnak itt lett vége.
Pad-kő kilátónál már látni lehetett, hogy esőt ma is megúsztam. Erre ittam is egy kávét is, úgyis látvány is meg volt hozzá.

Éééés
Ezután jött a tökéletes szakasz egész Vonyarcvashegyig..
Széles út, ahol sár már nem volt társam..csakis lefelé mentünk...és idő illetve táj is tökéletes volt hozzá.

Máris tudtam önmagamnak mondani:
- Szerintem feldolgoztunk a dolgot.
Már nem gondolkozol úgy egyik csávóra se..

Önmagam is megszólalt.
- Én meg átgondolva azt mondom, hogy lehet hibásak voltunk. Viszont legközelebb már jelent lesz a határ vonal...
Pl.: Első randinál nem jön föl hozzám, és 2. randi sem nálam lesz megbeszélve.
Ha ez hatására eltűnik, akkor ne feledd, hogy x után se lett volna ez másképp.

Na szóval haza érkezés után, fontos lesz az életben a Határ Vonal.

Jól esett ez a tegnapi utolsó szakasza.
Vonyarcvashegynél pecsét meg lett és ráadásul 2 hét után újra ehettem egy meleg főkaját..ugyanis kalauz adott, miután megengedte , hogy váróban legyek éjszakára.



Ui.: Hosszú, de tartalmas lett a tegnapi nap. Szarul kezdőzött, de remekül lett vége.

Határ vonalat meg haza viszem magammal.

Végül önmagam akar valamit mondani nektek.
- Ha ez napot nézem, akkor azt mondom, hogy meg lesz Balatonaliga mint cél...viszont 7-8 nap múlva biztosan véget ér az út, mivel feladataim várnak otthon.

Viszont ma megcélozom Aligát és 8 napot adok neki!

59211422_2368267459870666_6312992211562659840_n.jpg 
(Ez is Szijártó Balázs képe...igaz Olaszországi kép, de itt épp jön föl a napocska és jó pároska lett ezzel a képpel. )

"Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől."
(Paulo Coelho) 

 

 

Esős kedv...tánc mégsem volt

Na majdnem meg lett Tapolca is...

Reggel természetesen kiélveztem az alvást. Lassú voltam, de meg lett fürdés is és zabálás is.
Kaja közben már láttam, hogy korábbi járatot nem fogom elérni, így hát későbbivel mentem. Fenyvesen voltam amúgy...azért voltunk ott, mert előre le volt foglalva és ugye ha nem lettek volna a kényszeres pihenőnapok, akkor napokban már délen lennék.

Na szóval későbbivel indultam...halkan megjegyzem, hogy 1-2 métert futni kellett.. :D
De ki csodálkozik ezen? Én már nem...

Keszthelyen volt 2 órás várakozás, de blogírással elment.
2 óra után visszaértem Badacsonytördemicre. Tehát elég későn kezdtem mai napot, de úton vagyok és ez a tényleg.
Szigliget hamar meg lett, nem voltam ott sokáig se...Szent-György hegy a következő állomás, ami újból hegy és távolból is láttam, ez se földszinten van.
Út közben viszont ég nagyon táncos kedvében volt, de én mondtam:
- Ameddig nincs tánc, addig megyek...akkor is, ha nagyon fekete az ég. - közben azért féltem, hogy nagy tánc jön én meg nem fogok tudni beállni sehová...mivel nem nagyon volt ilyen az út mellett.

Tehát mentem, mentem. Már hegyen voltam, mikor már szellő is volt, de tánc még nem...vagyis mentem :D
Amúgy is sehol nem tudtam volna megállni. Egyik percben viszont elkezdőzött a tánc, viszont 3 perc után vége is lett, meg is lepődtem, mivel kedv még mindig táncos volt...
Végül csúcs előtt lett egy esőbeálló is, viszont eső nem volt, így nem maradtam.
Amúgy nagy sár volt erre felé...szóval szerintem pont ügyesen kikerültem az esőzést. :D
(még jó, hogy későn indultam. :P )

Csúcsnál szerelmes lettem a helyben...csodás látvány, ráadásul asztalos pad is volt...ültem és friss esős levegő mellett éreztem, hogy jó úton vagyok.
Lelkileg is.

Aztán fekete ég elköszöntött tőlem, én meg bátor énemet vettem elő. Tudtam 1-2 óra múlva sötét lesz, de neki vágtam a lefelé útnak is...
- Majd út közben megállok, amikor találok egy védett helyet - gondoltam én.

Lehet le is tértem volna Tapolcára, ha nagyon akartam volna, de közben lett egy szimpatikus hely ahol megvárhatom a holnapot. Tehát Tapolca előtt véget is ért az út.

59317998_2368283639869048_3510666466288467968_o.jpg
(Szijártó Balázs képe, de erről én is csinálhattam volna ma képet...Szigligeten mentem el mellette. :) )

Ui.: Ja és kezd lelkem jobban lenni...

Kemény nap...aztán tömeges séta

Na szóval pénteki nap, kemény mehet volt, de attól függetlenül élveztem az utat.

Kemény mehet volt, mivel 3 hegyet is meg kellett mászni.
Hajnali indulás nem volt, mivel önkormányzatban kaphattam pecsétet, ami 9-kor nyit. De baj, így legalább boltba is bejutottam, ahol napi kaját megvásároltam.
Ezután elindultam Tóti-hegy felé, innen látni lehetett, az a két hegyet ahová aznap még meg kell másznom..
- Ezt két hegyet? Egy nap alatt? Hát jó szórakozás neked... - mondtam önmagamnak

Nem vártam sokáig, hanem mentem tovább, mert hosszúnak tűnt az út, amit láttam.
Mentem, mentem, közben mondtam:
- Már csak egy hegy van vissza mára..

Fáradtan, de meg lett Gulács is. Kisfaludy-kilátó is magasnak tűnt Gulácsból, de ez már mintha jobb út lett volna, szépen lassan kellett felmenni.
Kilátóban:
- Imádom ez fajta kalandot...meg az a látvány amit közben kapni lehet, az leírhatatlan. - jelentetem ki.

Örömmel vágtam neki a vasúti útnak, hiszen tudtam itt már csak lefelé van a pálya. Rózsakőnél tetszett a látvány és pad is meg volt hozzá, így hát itt lett én-időm...

8 után célba értem, vagyis pont sötétedés előtt...elégedett voltam magammal.



Másnap fél 8-kor lett indulás, akkor nyit pénztár és repült a füzetben a pecsét. Ezen napon szállásos éjszaka várt, így nem terveztem egész napos utat..
Vissza út Rózsakő felé, kezdtem érezni, hogy tegnap milyen magason voltunk..ezután meg lett Ranolder kereszt út is. Közben nem lett magányos utam, ugyanis kiderült teljesítménytúra ment ezen szakaszon. Mindenki szembe jött. Egy idő után,már mindenki nézett, mit csinálok én visszafelé. :D
Fél fülemmel hallottam is, hogy valaki viccesen mondta társának: - Ő már meg is tette a utat.

Bujdosók lépcsője után, szerintem egyesek, azt hitték nem mertem megmászni a hegyet és vissza fordultam...
Badacsonytördemicnél meg szóltak is, hogy nem jó irányba megyek. :D
Na szóval ez kis szakasz, elégé nevetve tettem meg...

Szigliget sajnos nem jött össze, mert menni kellett szállásra...szállásnál eltűnt a ruha zsebim, ami nélkül nincs élet nálam, mivel nyálam nem szokott eltűnni magától...így hát visszamentem azon úton, amelyen jöttem vasúttól (nem kis táv volt...). Csalódottan értem vissza, ugyanis nem lett meg. Csak este került ki, hogy véletlen bele esett a táskában.
Örültem meg nem is, mivel lehetett volna séta helyett délutáni alvás. Nem baj, zsebi fontosabb, mint az alvás. :P

59556926_2368279239869488_6789464591911878656_o.jpg
(Szijártó Balázs képe)

Ui.. Tehát pénteki nap, kemény volt, de élveztem, főleg azért, mert jó voltak jelzések...nem kellett gps-et bámulni, hanem élvezhettem a természeti társaságot.
Tegnap meg viccesen alakult az út a tömeg miatt...és jól jött alvás is.

Még 2 napos kemény mehet jön...aztán már jönnek a könnyű, kellemes utak, ahol már távolból láthatom a hegyeket, amiket megmásztam. :)

"Már beszélgettünk arról a kegyetlenségről, amelyet az emberek képesek maguk ellen fordítani. Számtalanszor amikor próbáljuk a jót megmutatni, azt, hogy az élet bőkezű, az emberek azzal utasítják el ezt az eszmét, hogy az ördög sugallata. Senki sem szeret túlzottan sokat kérni az életről, mert fél a kudarctól. De aki meg akarja hívni a Nemes Harcot, annak úgy kell szemlélnie a világot, mint egy hatalmas kincstárat, amely csak arra vár, hogy fölfedezzék és kiaknázzák."
(Paulo Coelho)

Egy jó nap

Hát azért lassan megjön a boldogságosság is az útra.. ;)

Ma elég jól ment a kaland...
Jól esett friss levegőn felkelni, reggelizni és készülni. Csodás látvány várt, amikor elindultam lefelé a faluban. Persze buszt már pedig pont elértem.. :D
Még 5 percet se vártam rá, idővel meg szarul jártam volna, ha elkésem.. :D
De szerencsére én Andi csaj vagyok, mindig mindent utolsó percben érek el :P

Tapolcán volt átszállás, 30 perc várakozás is tökéletes volt...elmehetem olló venni (kiderült reggel, hogy otthon hagytam), hála istennek kaptam is. Plusz vásároltam italt / ételt.
Ezután jöhetett Zánka a mai kezdőpont volt. Indulás Hegyes-tű felé..elég jól ment. 2 óra és már ott is voltam.
Csodás látvány van ott is.

Kicsit ettem a kis hidegben, aztán mentem tovább. Itt kicsit másfelé mentem, mint füzet írja, mivel gps és térkép nem tudott egyetérteni egymással, én meg inkább gps szerint mentem. Pontosabban Bálint-hegy felé, onnan Hegyes-tó és innen találtam meg Nyálas-tavat ami már füzet szerint is arra felé kell járnom.
Ettől már nem volt messze Fülöp-hegy...imádtam a helyet. Azt hiszem egyszer csinálok Révfülöpös nyaralást is. :D

Lemehet megtaláltam a kávézós padomat is, ahol Balcsival lehettem kis időt.

Ecseri templom-romnál kezdett sötét lenni, de füzet alapján láttam, hogy nyugodtan elmehetek Ábrahámhegyig, hiszem erdős rész nincs, így hát tízre ide is értem Ábrahámhegyre. Pecsétet holnapra hagytam..

Jó eső nap volt a mai. :)

 20190516_191605.jpg
( Ma kivételesen lett képem...ugyanis Fülöp-hegyen egy terepfutós srác is kilátóban járt, így megkértem, hogy csináljon már egy fotót. :D
Kicsit nem a legjobb képem, erősen nevetek rajta...de most egyszer elnézem önmagamnak... )



"Angyalod arca mindig látható, amikor a világra szép szemmel tekintesz. Ő az a patak, a mezőn dolgozó földművesek, a kék ég. Az az öreg híd, amely megkönnyítette az átkelést a vízen, és amely magán viseli a névtelen római legionáriusok keze nyomát, ebbe a hídban is benne van az angyalod arca."

(Paulo Coelho)

Elfogadás...

Amúgy mi valamire rájöttem...
Napokban kicsit lelkifurdalásom volt, mert úgy éreztem, hogy nem élvezem annyira az utat, mint Kék-en...
Ma meg ugye, majdnem sírás...de arra jöttem rá, hogy nincs ebben semmi baj. Vannak ilyen időszakok is. Nem lehet mindig boldogan lenni, sőt néha kell szar időszakok is.

Talán ez igaz a szerelemre várakozásra is. Van, hogy élvezünk az életet szerelem nélkül is, de van mikor nem.
Legjobb dolog itt az elfogadás! Elfogadni, hogy most épp nehéz, most épp szar, most épp rossz érzés, most épp fáj...
Miután elfogadunk lelkünk is jobban lesz. ;)

59673435_2368286276535451_9035023513173360640_o.jpg(Szijártó Balázs képe. :) )

Pihenőnap...aztán majdnem sírás..

Hát azért pihenőnapok is jól jönnek. :)
Ilyenkor jobban lehet gondolkozni, mivel nem kell az útra figyelni.

Azt hiszem Ranneket sikerült elengedni, nincs az fejemben, hogy föl jöhetne...belátni kellett, hogy laza kapcsolat nem kell ide. Másik meg nagyon is látott, hogy nem illünk össze...
És arra jöttem rá, hogy Ausztriai csávó nem véletlen, hogy pont azon estén jelent meg a buszon...
Véletlennek nincsenek...ő is kellett hozzá, hogy vége legyen...
Vagyis azt kell mondjam, ezt így kellett történnie, és így rá nézni a hetekre kicsit már más. Talán így könnyebben megyek majd tovább is.
Persze leckéket beírtam az agyamban...mert ki is lehet, azért ezeket kerülni..



Szóval pihenőnap meg volt.

Ma indultam Lesenceistvánra...szállásra.
Hát ide út közben, majdnem sírtam is...esős tánc nem esett jól, aztán nehezen találtam meg Lakatos pincét...rossz buszmegállóban szálltam le...amikor elindultam gyalog másik falu felé, legszívesebben nem is mentem volna tovább.

De hát féltem, hogy ha nem megyek szállásra, akkor otthoniak aggódni fognak, mivel kiderült, hogy telcsi is lemerült. Szóval nem érnek volna el, így hát mentem tovább embert keresni...egy-két ember nem volt segítőkész, de aztán egy pasas végül kedves volt, netet is elővette, aztán tanácsot is adott. Innentől már ment a dolog...
De ehhez kellett 2 km séta, egy új busz, egy kis szomorúság, egy-két nem kedves ember, újabb 1-2 km séta. Pontosabban 3 órás szórakozás a táncban.

Végül nagy boldogságosság is meg lett, amikor célba értem. :D


58682475_2368277856536293_2199010237506125824_o.jpg
( Kép egy kedves ismerősöm..Szijártó Balázs képe.  Mostantól úgy gondoltam, ő képeit fogom megosztani, mivel szerintem tök jó képeket csinál. Ha már én úgyis nem csinálok, lehetek ő táj képei itt.  Leszek nem Magyarországi is, szerintem néha jól jön az is. :) )

Szerelem mint egy álom?

Hűű de jó kis nap volt a tegnapi...
Reggel ugye aludhattam 8-ig az aranyos ágyban. Reggeli előtt gyorsan hajat is mostam...aztán bezabáltam a svédasztalt, kicsit meg is fájdult a hasam, de én már ennek is örültem. Indulás előtt volt fél óra szabadidőm...ezt is élveztem, ahogy mást is.

12-kor indult a buszom...Füreden átszállás és végül 3 után oda értem Dörgicsére is. Leszálláskor épp esős tánc volt, de tudtam beszélni éggel (csak most egyszer), így egy-két perc után vége is lett a táncnak. Frissen, erővel indulhattam tovább Zánka felé.  
Nagyon bejött az idő is...nem fáztam és nem is volt melegem, pont kellemes túrás idő lett mellettem. 
Út is kalandos volt...egy-két résznél kellett ész is...meg inkább mező várt rám mint erdő, így át is vághattam egy apró részt, gps ugye ebben okos csávó. Zánkafürdői út nehezen lett meg...kerítés lyukat viszont megtaláltam, így Zánkafürdő is meg lett. Pecsét nem várt rám, viszont rá találhattam egy meleg helyre, ahol ágy is található. Meg lett éjszakázási helyem..

Éjszaka jól telt, de neten az időjárás előrejelzést nem írt jó hírt...reggel meg is tapasztaltam, a nagy esőzést és óriási szelet.
Szeretem a szelet, de csak úgy, hogy lábaim erősebbek mint ő..ma meg bizony szél simán elvitt volna magával ha hagyom neki. De nem hagytam...annyira nem, hogy ma nem is vágtam neki az útnak. 

Szerdán este vár rám egy szállás, aztán csütörtökön vissza repülök  Zánkára és folytatom a kalandot. 
Ma ezzel kiderült, hogy kör nem lesz meg, így hát valameddig még bejárom az utamat, aztán amikor érzem,hogy feltöltöttem...tiszta fejet kaptam pasik terén és szerelem terén, akkor haza repülök Pécsre.
Tehát itt nem is a kör a fontos... erre jött rá önmagam. :) 


fairy_tale_by_t1na-d8yy6eq-negyzet.jpg

"- Az út, amelyen jársz, az erő útja, és csak az erő gyakorlatait fogod megtanulni. Az utazás, amelyet korábban tortúrának éreztél, mert csak a megérkezésre gondoltál. mostantól örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé. Ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni - folytatta. - Az álom a lélek tápláléka ahogy az élelem a test tápláléka."

Itt elgondolkoztam...
Szerelem nem lehet egy álom, hiszem álmokért dolgozni kell..tenni kell...
Szerelem meg, vagy jön vagy nem...én csak nyitott vagy zárt lehetek legfeljebb. 
Persze kapcsolatban már dolgozni kell, de itt társ találásról van szó. 

Szóval olyan álmom nem lehet, hogy szerelmes szeretnék lenni? - kérdezte önmagam -
Megtalálni a társat, akivel jövőt lehet tervezni? 

Válaszért én inkább csendben maradtam...

útnak is szenteljen figyelmet...

Hamarosan vonathoz megyek...Dörgicse vár rám, mert ő már készen áll az induláshoz.

" - Amikor az ember határozott cél felé tart - mondta Petrus -, nagyon fontos, hogy az útnak is szenteljen figyelmet. Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját, s útközben gazdagodunk. Hogyha a szexuális kapcsolattal akarnék párhuzamot vonni, azt mondanám, hogy az előjáték simogatásai határozzák meg az orgazmus intenzitását. Ez mindenki számára világos. Ez történik, amikor célunk van az életben - folytatta. - Az lehet jobb vagy rosszabb, attól függően, melyik utat választjuk az eléréséhez, és hogy miképpen járjuk ezt az utat."

azutafontos1-820x410.jpg