Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Szúrós út..naplementés boldogság

2019. május 26. - mosolyszem

Annyira nem is volt rossz nap a mai/tegnapi...

Reggel Szemesen lementem partra egy kis pihenőre. Gondoltam eleget siettem az elmúlt napokban, hagyj élvezem kicsit a víz társaságát is. Pihenés közben olvasta, blogot írtam és reggelimet is megettem. Elég sok idő elrepült...
De most kivételesen nem zavart, nem bántam. Jól esett testemnek és lelkemnek is.

Fél 1 körül vágtam neki a mai kalandnak. Úttal semmi probléma nem volt. Egész szakaszot megtaláltam gps-en, csak menni kellett rajta. Szóládnál ebédeltem, aztán jött következő rész...

Következő rész, ahol egy botrányos úttal kellett szembenéznem. Felső-Csikoma környékén volt. Miért botrányos?
Egy út volt, ahol nem is volt út...mivel szúrós bokrokkal, faágakkal volt tele. Vagyis gps szerint út, ahol menni nem lehetett. 1 cm-et három percemben került, mivel harc volt a bokrokkal, amelyek ráadásul szúrtak is. Még szerencse, hogy nem egész végig ez várt rám.
Nagy boldogság jött, mikor kikerültem onnan.

Ez szakasz elnézve, azért jó volt újból erdős utat járni. Ezután Balatonszárszót is elértem. Itt nem időztem sokat, inkább mentem tovább, mivel jött a Magaspart, amire egész nap vártam. Meg is lett és máris én-időt csináltam önmagamnak.
Ég meg ajándékot is adott ezen napon...ugyanis amikor épp Magaspartra értem, pont akkor lett naplemente..tiszta boldogság volt a levegőben. :)

Végül Balatonföldvár állomásra mentem.
Innen indul majd a holnapi/mai napom...és már csak 3 nap, aztán célba leszek.

 17966674_1448751228488965_57936683918496119_o.jpg

(Kép: Szijártó Balázs)


" - Az egyetlen mód arra, hogy helyes döntést hozunk, az, ha tudjuk, melyik a hibás döntés - mondta Petrus, miután elmondtam neki az aggályomat. - Azaz meg kell vizsgálni a másik utat, félelem és gyávaság nélkül, s azután dönteni."
(Paulo Coelho)

- Hát szerintem egyszer-kétszer akkor tudjuk meg, hogy melyik a rossz döntés, amikor átéljünk a következményeket... - szólt hozzá önmagam - Ez nem is baj, kellenek tapasztalok is, bölcsesség is ettől lesz. Természetesen tapasztalt után már jó, ha látunk legközelebb a helyes döntést.

- Oké, akkor elmúlt 4 hónapot tapasztalatnak tekintem - válaszoltam én vissza

Kalapács...

"- Mindannak, amit idáig tanultál, csak akkor van értelme, ha alkalmazod valamire. Emlékezz csak vissza: azt mondtam neked, hogy Szent Jakab Útja az átlagemberek útja. Több ezerszer elismételtem már neked. Szent Jakab Útján, de az életben is, a bölcsességnek csak akkor van értéke,ha segít az embernek legyőzni bármilyen akadályt. A kalapácsnak a világon semmi értelme,ha nincs szög, a kalapácsnak továbbra sem lenne funkciója, ha csak azt gondolná: "ezeket a szögeket két ütéssel rögzíthetem". A kalapácsnak működnie kell. A gazda kezébe kerül, és a funkciójának megfelelően kell használni.
.....
...
- A zuhatag épp az a hely, ahol gyakorlatban is alkalmazhatod mindazt, amit tanultál - mondta a vezetőm."
(Paulo Coelho)

Na akkor lassan mehetünk vissza Pécsre...hétköznapokba...a való világba, ahol elővehetünk a leckéket és ezzel próbálkozunk jövőben jó döntést hozni és jó úton maradni.
- Amúgy örülök, hogy megkaptunk ez a kalapácsot is a túra által... - állapította meg önmagam.

15844611_1336575376373218_3346192632939434886_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

Egyik csillag tied lesz...

Tegnap nem, de ma reggel 8-ra beérkeztem Balatonszemesre.

Egyébként meg lett volna már tegnap is, csak bajaim lettek az úttal...összevisszaság lett.
Gömbkilátó könnyen megtalálható volt és nem is volt messze. (más kilátó nincs itt, szóval gondolom Xantus kilátó ez az).
Lefelé út is meg volt és ki mentem már a városból, amikor MAORT terephez értem, nem találtam a helyes utat gps-vel se.
Kis gondolkozás után, inkább megkérdeztem egy helyi embert. Mondtam Szent Donát-kápolnához szeretnék menni. Vagyis inkább mutattam..
Ő elmondta egyszerű út vonalat, ami nem épp túraút mentén van. Túrautat elmagyarázni, kicsit bonyolult lett volna még akkor is, ha tudná az utat.

Na szóval kerülővel, de meg lett kápolna. Viszont ezután Füzes-tó-hoz túrautat sem találtam meg. Füzes-tó gps-en meg volt, de nagy kerülővel akart volna odavinni és ezt kicsit később vettem észre...végén már átvágtam az utat, ahogy csak lehetséges, hogy előbb ott legyek. Este fél 8 körül lettem tónál.
Megállhattam volna, hiszen nap már nem sokáig volt jelen, de én nem tudtam megállni.
- Lesz ami lesz...ha nem tudok menni sötétség miatt, akkor vissza fordulok vagy megállok - osztottam meg önmagamnak.

Naplementés séta lett a nap vége, ami Rádpusztáig el is vitt. Itt már nem vágyakoztam tovább menni, így meg is álltam a templomromnál.
Ja Füzes-tótól Balatonszemesig már út is meg lett...

 Ui.: Már csak 3-4 nap...ma Balatonföldvár mindenképp meg kell lennie. Ha meg kedden lesz meg cél, akkor is boldogság érzéssel megyek haza. ;)

58857971_2368239963206749_5311323469252657152_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

Este meg vágyról beszélgettem önmagammal.
- Tedd szabaddá a vágyadat...engedd meg neki, hogy akkor jöjjön el az életedben, amikor itt az ideje. Ne akarj erősen, hogy most rögtön legyen itt, úgy nem is lesz élvezetes. Élj a hétköznapidat és nézz közben az eget, mert addig lehet csillagok közt repülni... - békésen hallgattam önmagam szavait - Amikor meg eljön az idő, egyik csillag a tied lesz, mert valaki lehozza a szívednek.

 

Repülés...éjszakai séta és végül víz melletti boldogság

Hát most majdnem azt, mondtam volna önmagamnak:
- Megcsináltad! Ügyes vagy!...Meg lesz Aliga még hétfőn!

De inkább nem mondom, mivel dél volt, mire ide értem Boglárra. Ha így is meg lesz ma a Balatonszemes, akkor majd mondom és mellé megjegyzem, hogy "Büszke lehetsz...!".

Na jöjjön egy kis mese.. :D
Durva mese...nem történések miatt, hanem saját magam miatt...

Szálláson nagy lustaság jött, főleg úgy, hogy mondták nem kell sietni akkor megyek el amikor szeretnék...ráér délután is.
4 óra lett belőle. Kéthelyre meg így hatra értem be. Vagyis volt pár órám, hogy meg legyen  Fenyves. Mielőtt sötét lenne, be kell érni, mivel éjszaka is menni akartam. (Fenyves és Fonyód között simán lehet, mivel erdő nincs).
Tehááát...
Este 6-tól csak repültem, repültem és repültem ahogy tudtam, mert időhöz voltam kötve. Mármint sötétedéshez.
Komolyan mondom, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan is tudok menni...de legalább most már tudom...mondjuk az igaz, hogy ehhez azért kellett 12 órás alvás is.

Repülés közben néha rám jött félelem is, hiszen lehet mégsem lesz Fenyves..de szerencsére lábaim szuperek voltak és pont pont sötétedéskor megláttam Fenyvesi lámpákat. 9-re beértem.
Úttal nem volt bajom, gps mindig segített.

Fenyvesen este megkaptam a pecsétet, ettem és elindult az éjszakai sétám.
Pontosan fél2-ig mentem. Fonyódi-hegyre napfényben szeretem volna menni, már azért is, mert akkor lehet mindent látni. Bélatelepen megvártam a hajnalt.

Reggel meg lett Várhegy, utána Sipos-hegy és végül végre lemehettem a szívem csücskéhez...Balatonhoz.
Akármilyen is jó erdőket járni, kilátókban csodás látványt látni, szívem mégis mindig víz mellett érzi nagy boldogságban. Ma se volt másképp...még úgy sem, hogy nagy szellő volt mellettem.

Boldogságban kávéztam..olvastam...kis séta után meg vele reggeliztem is.
Mellette elégedett voltam, a tegnapi gyors sétára meg éjszakai menésre. Viszont ez elszállt, amikor kiderült, hogy Boglár nem lesz meg olyan hamar.
Nem baj...még van remény...előttem egész délután meg est is, simán meg lehet Szemes mára.
(Hiszen hétfőn akarom elérni a célt...Aligát)

58704247_2368278056536273_6983750409663807488_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

Ui.: Az a vicces, hogy tegnap amikor vártam vonatot, mert Kéthelyre mentem...fejembe jutott, hogy inkább haza megyek. Ugyanis új/tiszta zokni nem igazán jött be...fájt benne a lábam.
- Én így nem csinálom meg az utolsó szakaszokat - mondta önmagam

- Na figyelj! Ha ma nem érek el Fenyvest akkor haza megyünk ok?- válaszoltam

- Szerintem akkor sem mennénk haza..nem vagyunk feladós típusok. De ettől függetlenül oké, legyen így.
Így hát Kéthely felé vettem irányt és vonaton visszahoztam a jól bevált zoknit (igaz nem tiszta, de legalább nem fáj benne a lábam).


Ma reggel meg, amikor víz mellett élveztem az életet...láttam távolba a hegyeket, amelyeken jártam és nevetés jött rám. Csak úgy nevettem, mert vicces volt látni távolból, amit megjártam. Főleg csúcsokat...
Aztán eszembe jutott a 4 hónap...aztán azon is el kezdtem nevetni. :D
Nevettem mert nem mindennapos dolgok voltak, mégis megtörténtek ezek velem.

Kicsit jól esik, hogy ma már nem rossz érzés támad, amiért ez történtek, hanem már nevetni tudok rajta.
- Hallod! Most fordult a kocka!...Megkaptad, amiért útra jöttél. :) - mosolygott el önmagam.

Elkezdőzött a déli part...

Már déli partokat járom...

Tegnap nem írtam, mivel este 7-kor értem be a szállásra, eléggé fáradtan, szóval ettem aztán 12 órás alvás jött.
Tegnapelőtt se írtam, pedig tudtam volna, csak az nap nem sikerült nagy utat megtenni. Miért?

Szóval Vonyarcvashegynél volt éjszakám, hajnalban felkeltem szokásos tennivalók, aztán megköszöntem a kalauznak a kedvességét és elindultam Keszthely felé.
Keszthelyi-hegység még adott két kilátó helyet, mellé meg nagy szellőt, de ennek ellenére tudtam enni kilátóban. 

Telcsi Vonyarcvashegyen lemerülve lett, így gondolkozom kellett miként és hogyan fogom feltölteni. De szerencsére Gyenesdiáson lett út mellett egy Meki...máris tudtam itt tuti lehetőségem lesz a telefont feltölteni. Igazam is lett. 
Viszont erre elment 3 óra. (az kb 10km...?)

Keszthelynél szerintem nem jó utcán mentem lefelé a vasúthoz,.
- Mindegy.. - mondta önmagam.

Pecsét után mentem is, mert késő délután volt már és elég keveset mentem azon napon.  Balatonszentgyörgy meg nem is tűnt messzire, jó lett volna elérni. 
Viszont amikor Keszthelyből jöttem volna kifelé, jött egy tánc...most kivételesen 10 percet táncoltam is az éggel. Utána egy garázs soron találtam egy védett helyet, ott vártam kicsit. 1 órából újból várakozás lett. Elállt, de erősen lógott a tánc lába...mégis elindultam. 
Jó döntés volt, ugyanis nem kellett táncolni többet.

Fenyőfasor előtt, kicsit szar volt menni a derékig érő fűben. Főleg eső után...tiszta vizes lettek a lábaim. 
Út közben már láttam, Szentgyörgy nem lesz meg...már fél 8 is elmúlott. Nyolc után, mikor már majdnem sötét lett beértem Fenékpusztára. Még pont belefért egy vacsora, aztán sötétség is lett. 

Tehát 4 óra kiesés miatt nem tetszett az út...mármint nem az út, hanem az, hogy többet is mehettem volna. Egyébként még kávézni sem kávéztam, meg olvasás is elmaradt.
Nem igazán volt olyan hely, ahol szívem megállt volna egy kávéra.



Na jöjjön a tegnapi nap is..
Szállásos nap volt, szóval nem volt szól egész napos sétáról. 
Viszont Szentgyörgyre reggel beértem és olyan korán nem akartam szállásra menni. Tehát megpályáztam Kéthelyt.
Szentgyörgyig amúgy többször meg kellett állom, mivel nagyon álmos voltam...egyszer-kétszer le kellett ülnöm az út mellé aludni.  Aztán volt egy pont az úton, amikor éreztem, hogy vége az álmosságnak. Felébredtem. 

Alvással 2 órás volt az egyenes 5km-es táv. Balatonszentgyörgynél pecsét, aztán várt csillagvár...itt már láttam, hogy délután nem fogok beérni az ágyba, írtam sms-et a hölgynek.
Kápolna is meg lett...itt végre olvastam is. 

Ezután ugye jelzés nélküli út van Kéthelyig...kertek között van út, de gps-em nem írta ki a kertek nevét, én meg bizonytalanságban nem megyek.
Vagyis gps-en kerestem egy földutat, ami elvisz Kéthelyhez. Elég jó utat találtam...pont oda vitt, ahol Facsi- vár van Kéthelyen. Meg erdő szélén ment az út, mellettem voltak a kertek, szóval szerintem nem lehetettem messze a helyes úttól.

3-kor lett meg a pecsét. Ettem, aztán néztem buszjáratot szálláshoz. 
6-ra meg is érkeztem. Sok volt ez 3 nap normális alvás nélkül, így elég jól jött az ágy...

Gondolkozni, beszélgetni ebben a két napban, nem igazán tudtam magammal. 

58583726_2368289843201761_5541971154442387456_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)


Most meg hamarosan ebéd, aztán szörnyeteg bepakolás és indul a mandula! Elvileg következő ágy már otthon lesz...szóval kemény 5-7nap jön...

Szerencsére  szállásból nem kell futni, azt mondták délután is elmehetek, így késői indulás lesz...Fenyves jön, aztán ahogy néztem a füzetet Boglárt megjárhatom éjszaka is, mert út a part mellett van...
Majd kiderül, hogy mennyire kell ide 7 nap Aligáig. Szerintem nem kell. :P

"A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének a puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben."

Hosszú, de tartalmas nap...és határ vonal is lett

Hát tegnap Andi csaj lesétált több 30km-t is...ezt nem gondolta volna ő se, hogy ennyi is lesz..

Mi is volt ebben 30 km-ben?
Azt hiszem minden, szó szerint minden.

- Ez nem igaz! Szivárvány például nem volt. - szólt bele önmagam.

Oké, akkor nem minden, de azért sok minden történt.
Hajnalba indulás Tapolca állomásra. 1 óra alatt oda is értem. Pecsét, aztán lepihentem.
Fél 8 körül sikerült felállni és neki vágni a hosszú napnak.

Nap első szakaszában nehéz percek jöttek...
Nehéz percek előzménye: Éhes voltam, de boltot nem láttam a vasútnál, így hát kaja nélkül indultam városból kifelé. Örömömre pár perc után találkoztam cooop-val.
Viszont annyira jobban lettünk egymással, hogy annyi mindent vettem tőle, hogy 1-2 cuccot kezemmel kellett vinni. Legalábbis addig ameddig nem eszek.

Reggelire salátát vettem, amihez jól jött volna asztal is amikor eszem. Bolt előtt csak pad volt, így inkább útnak indultam.
- Majd úgyis út közben találkozol asztallal is - mondta önmagam.

Tehát ekkor jöttek a nehéz percek. Na sorolom is, hogy minek volt nehéz...
- Melegem lett..
- Főúton volt a túraút...vagyis kocsik/buszok társaságával
- Kezeim tele kajával és itallal
- Nem utolsó sorban táskám pártja is, pont most lett laza..
- Ja és persze mind ezek mellett halálosan éhesen kellett mennem..
Ugye? Tényleg nehéz percek...

Lesencetomajnál még pad se volt. Végül Lesenceistvándnál megtaláltam a megmentős padomat, ráadásul asztal is volt hozzá.
Máris zabálás volt. Evés után már minden belefért a táskámban...hidegebb is lett...táskát megcsináltam...kocsis útnak is véget ért..
Vagyis nehéz perceknek ennyi volt.

Helyette szánkózás jött. Hó helyett sár és szánkó helyett cipő szerepcserével. Még az volt szerencse, hogy fel felé kellett menni, így nem estem fenékre.
Kő-orra után is sár várt...
Közben újból, ahogy tegnap is esős kedvében volt az ég.

Vártam, hogy mikor is lesz tánc. Szent-Miklós forrás előtt volt is, de buli nem lett belőle. Forrásnál már nap sütött, így nem siettem, hanem inkább olvastam egyet.

Forrás után is sár várt...
Ég pedig fekete lett, Büdös-kútnál viszont bátorságom lett elővenni az ebédet, mivel pad védve volt az eső ellen.
Közben azt hittem eső lesz, de rosszul hittem már pedig. Nem is baj, úgyis messze volt még a cél, vagyis jobb menni, mint megállni

Na sár kalandnak itt lett vége.
Pad-kő kilátónál már látni lehetett, hogy esőt ma is megúsztam. Erre ittam is egy kávét is, úgyis látvány is meg volt hozzá.

Éééés
Ezután jött a tökéletes szakasz egész Vonyarcvashegyig..
Széles út, ahol sár már nem volt társam..csakis lefelé mentünk...és idő illetve táj is tökéletes volt hozzá.

Máris tudtam önmagamnak mondani:
- Szerintem feldolgoztunk a dolgot.
Már nem gondolkozol úgy egyik csávóra se..

Önmagam is megszólalt.
- Én meg átgondolva azt mondom, hogy lehet hibásak voltunk. Viszont legközelebb már jelent lesz a határ vonal...
Pl.: Első randinál nem jön föl hozzám, és 2. randi sem nálam lesz megbeszélve.
Ha ez hatására eltűnik, akkor ne feledd, hogy x után se lett volna ez másképp.

Na szóval haza érkezés után, fontos lesz az életben a Határ Vonal.

Jól esett ez a tegnapi utolsó szakasza.
Vonyarcvashegynél pecsét meg lett és ráadásul 2 hét után újra ehettem egy meleg főkaját..ugyanis kalauz adott, miután megengedte , hogy váróban legyek éjszakára.



Ui.: Hosszú, de tartalmas lett a tegnapi nap. Szarul kezdőzött, de remekül lett vége.

Határ vonalat meg haza viszem magammal.

Végül önmagam akar valamit mondani nektek.
- Ha ez napot nézem, akkor azt mondom, hogy meg lesz Balatonaliga mint cél...viszont 7-8 nap múlva biztosan véget ér az út, mivel feladataim várnak otthon.

Viszont ma megcélozom Aligát és 8 napot adok neki!

59211422_2368267459870666_6312992211562659840_n.jpg 
(Ez is Szijártó Balázs képe...igaz Olaszországi kép, de itt épp jön föl a napocska és jó pároska lett ezzel a képpel. )

"Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől."
(Paulo Coelho) 

 

 

Esős kedv...tánc mégsem volt

Na majdnem meg lett Tapolca is...

Reggel természetesen kiélveztem az alvást. Lassú voltam, de meg lett fürdés is és zabálás is.
Kaja közben már láttam, hogy korábbi járatot nem fogom elérni, így hát későbbivel mentem. Fenyvesen voltam amúgy...azért voltunk ott, mert előre le volt foglalva és ugye ha nem lettek volna a kényszeres pihenőnapok, akkor napokban már délen lennék.

Na szóval későbbivel indultam...halkan megjegyzem, hogy 1-2 métert futni kellett.. :D
De ki csodálkozik ezen? Én már nem...

Keszthelyen volt 2 órás várakozás, de blogírással elment.
2 óra után visszaértem Badacsonytördemicre. Tehát elég későn kezdtem mai napot, de úton vagyok és ez a tényleg.
Szigliget hamar meg lett, nem voltam ott sokáig se...Szent-György hegy a következő állomás, ami újból hegy és távolból is láttam, ez se földszinten van.
Út közben viszont ég nagyon táncos kedvében volt, de én mondtam:
- Ameddig nincs tánc, addig megyek...akkor is, ha nagyon fekete az ég. - közben azért féltem, hogy nagy tánc jön én meg nem fogok tudni beállni sehová...mivel nem nagyon volt ilyen az út mellett.

Tehát mentem, mentem. Már hegyen voltam, mikor már szellő is volt, de tánc még nem...vagyis mentem :D
Amúgy is sehol nem tudtam volna megállni. Egyik percben viszont elkezdőzött a tánc, viszont 3 perc után vége is lett, meg is lepődtem, mivel kedv még mindig táncos volt...
Végül csúcs előtt lett egy esőbeálló is, viszont eső nem volt, így nem maradtam.
Amúgy nagy sár volt erre felé...szóval szerintem pont ügyesen kikerültem az esőzést. :D
(még jó, hogy későn indultam. :P )

Csúcsnál szerelmes lettem a helyben...csodás látvány, ráadásul asztalos pad is volt...ültem és friss esős levegő mellett éreztem, hogy jó úton vagyok.
Lelkileg is.

Aztán fekete ég elköszöntött tőlem, én meg bátor énemet vettem elő. Tudtam 1-2 óra múlva sötét lesz, de neki vágtam a lefelé útnak is...
- Majd út közben megállok, amikor találok egy védett helyet - gondoltam én.

Lehet le is tértem volna Tapolcára, ha nagyon akartam volna, de közben lett egy szimpatikus hely ahol megvárhatom a holnapot. Tehát Tapolca előtt véget is ért az út.

59317998_2368283639869048_3510666466288467968_o.jpg
(Szijártó Balázs képe, de erről én is csinálhattam volna ma képet...Szigligeten mentem el mellette. :) )

Ui.: Ja és kezd lelkem jobban lenni...

Kemény nap...aztán tömeges séta

Na szóval pénteki nap, kemény mehet volt, de attól függetlenül élveztem az utat.

Kemény mehet volt, mivel 3 hegyet is meg kellett mászni.
Hajnali indulás nem volt, mivel önkormányzatban kaphattam pecsétet, ami 9-kor nyit. De baj, így legalább boltba is bejutottam, ahol napi kaját megvásároltam.
Ezután elindultam Tóti-hegy felé, innen látni lehetett, az a két hegyet ahová aznap még meg kell másznom..
- Ezt két hegyet? Egy nap alatt? Hát jó szórakozás neked... - mondtam önmagamnak

Nem vártam sokáig, hanem mentem tovább, mert hosszúnak tűnt az út, amit láttam.
Mentem, mentem, közben mondtam:
- Már csak egy hegy van vissza mára..

Fáradtan, de meg lett Gulács is. Kisfaludy-kilátó is magasnak tűnt Gulácsból, de ez már mintha jobb út lett volna, szépen lassan kellett felmenni.
Kilátóban:
- Imádom ez fajta kalandot...meg az a látvány amit közben kapni lehet, az leírhatatlan. - jelentetem ki.

Örömmel vágtam neki a vasúti útnak, hiszen tudtam itt már csak lefelé van a pálya. Rózsakőnél tetszett a látvány és pad is meg volt hozzá, így hát itt lett én-időm...

8 után célba értem, vagyis pont sötétedés előtt...elégedett voltam magammal.



Másnap fél 8-kor lett indulás, akkor nyit pénztár és repült a füzetben a pecsét. Ezen napon szállásos éjszaka várt, így nem terveztem egész napos utat..
Vissza út Rózsakő felé, kezdtem érezni, hogy tegnap milyen magason voltunk..ezután meg lett Ranolder kereszt út is. Közben nem lett magányos utam, ugyanis kiderült teljesítménytúra ment ezen szakaszon. Mindenki szembe jött. Egy idő után,már mindenki nézett, mit csinálok én visszafelé. :D
Fél fülemmel hallottam is, hogy valaki viccesen mondta társának: - Ő már meg is tette a utat.

Bujdosók lépcsője után, szerintem egyesek, azt hitték nem mertem megmászni a hegyet és vissza fordultam...
Badacsonytördemicnél meg szóltak is, hogy nem jó irányba megyek. :D
Na szóval ez kis szakasz, elégé nevetve tettem meg...

Szigliget sajnos nem jött össze, mert menni kellett szállásra...szállásnál eltűnt a ruha zsebim, ami nélkül nincs élet nálam, mivel nyálam nem szokott eltűnni magától...így hát visszamentem azon úton, amelyen jöttem vasúttól (nem kis táv volt...). Csalódottan értem vissza, ugyanis nem lett meg. Csak este került ki, hogy véletlen bele esett a táskában.
Örültem meg nem is, mivel lehetett volna séta helyett délutáni alvás. Nem baj, zsebi fontosabb, mint az alvás. :P

59556926_2368279239869488_6789464591911878656_o.jpg
(Szijártó Balázs képe)

Ui.. Tehát pénteki nap, kemény volt, de élveztem, főleg azért, mert jó voltak jelzések...nem kellett gps-et bámulni, hanem élvezhettem a természeti társaságot.
Tegnap meg viccesen alakult az út a tömeg miatt...és jól jött alvás is.

Még 2 napos kemény mehet jön...aztán már jönnek a könnyű, kellemes utak, ahol már távolból láthatom a hegyeket, amiket megmásztam. :)

"Már beszélgettünk arról a kegyetlenségről, amelyet az emberek képesek maguk ellen fordítani. Számtalanszor amikor próbáljuk a jót megmutatni, azt, hogy az élet bőkezű, az emberek azzal utasítják el ezt az eszmét, hogy az ördög sugallata. Senki sem szeret túlzottan sokat kérni az életről, mert fél a kudarctól. De aki meg akarja hívni a Nemes Harcot, annak úgy kell szemlélnie a világot, mint egy hatalmas kincstárat, amely csak arra vár, hogy fölfedezzék és kiaknázzák."
(Paulo Coelho)

Egy jó nap

Hát azért lassan megjön a boldogságosság is az útra.. ;)

Ma elég jól ment a kaland...
Jól esett friss levegőn felkelni, reggelizni és készülni. Csodás látvány várt, amikor elindultam lefelé a faluban. Persze buszt már pedig pont elértem.. :D
Még 5 percet se vártam rá, idővel meg szarul jártam volna, ha elkésem.. :D
De szerencsére én Andi csaj vagyok, mindig mindent utolsó percben érek el :P

Tapolcán volt átszállás, 30 perc várakozás is tökéletes volt...elmehetem olló venni (kiderült reggel, hogy otthon hagytam), hála istennek kaptam is. Plusz vásároltam italt / ételt.
Ezután jöhetett Zánka a mai kezdőpont volt. Indulás Hegyes-tű felé..elég jól ment. 2 óra és már ott is voltam.
Csodás látvány van ott is.

Kicsit ettem a kis hidegben, aztán mentem tovább. Itt kicsit másfelé mentem, mint füzet írja, mivel gps és térkép nem tudott egyetérteni egymással, én meg inkább gps szerint mentem. Pontosabban Bálint-hegy felé, onnan Hegyes-tó és innen találtam meg Nyálas-tavat ami már füzet szerint is arra felé kell járnom.
Ettől már nem volt messze Fülöp-hegy...imádtam a helyet. Azt hiszem egyszer csinálok Révfülöpös nyaralást is. :D

Lemehet megtaláltam a kávézós padomat is, ahol Balcsival lehettem kis időt.

Ecseri templom-romnál kezdett sötét lenni, de füzet alapján láttam, hogy nyugodtan elmehetek Ábrahámhegyig, hiszem erdős rész nincs, így hát tízre ide is értem Ábrahámhegyre. Pecsétet holnapra hagytam..

Jó eső nap volt a mai. :)

 20190516_191605.jpg
( Ma kivételesen lett képem...ugyanis Fülöp-hegyen egy terepfutós srác is kilátóban járt, így megkértem, hogy csináljon már egy fotót. :D
Kicsit nem a legjobb képem, erősen nevetek rajta...de most egyszer elnézem önmagamnak... )



"Angyalod arca mindig látható, amikor a világra szép szemmel tekintesz. Ő az a patak, a mezőn dolgozó földművesek, a kék ég. Az az öreg híd, amely megkönnyítette az átkelést a vízen, és amely magán viseli a névtelen római legionáriusok keze nyomát, ebbe a hídban is benne van az angyalod arca."

(Paulo Coelho)