Na szóval pénteki nap, kemény mehet volt, de attól függetlenül élveztem az utat.
Kemény mehet volt, mivel 3 hegyet is meg kellett mászni.
Hajnali indulás nem volt, mivel önkormányzatban kaphattam pecsétet, ami 9-kor nyit. De baj, így legalább boltba is bejutottam, ahol napi kaját megvásároltam.
Ezután elindultam Tóti-hegy felé, innen látni lehetett, az a két hegyet ahová aznap még meg kell másznom..
- Ezt két hegyet? Egy nap alatt? Hát jó szórakozás neked... - mondtam önmagamnak
Nem vártam sokáig, hanem mentem tovább, mert hosszúnak tűnt az út, amit láttam.
Mentem, mentem, közben mondtam:
- Már csak egy hegy van vissza mára..
Fáradtan, de meg lett Gulács is. Kisfaludy-kilátó is magasnak tűnt Gulácsból, de ez már mintha jobb út lett volna, szépen lassan kellett felmenni.
Kilátóban:
- Imádom ez fajta kalandot...meg az a látvány amit közben kapni lehet, az leírhatatlan. - jelentetem ki.
Örömmel vágtam neki a vasúti útnak, hiszen tudtam itt már csak lefelé van a pálya. Rózsakőnél tetszett a látvány és pad is meg volt hozzá, így hát itt lett én-időm...
8 után célba értem, vagyis pont sötétedés előtt...elégedett voltam magammal.
Másnap fél 8-kor lett indulás, akkor nyit pénztár és repült a füzetben a pecsét. Ezen napon szállásos éjszaka várt, így nem terveztem egész napos utat..
Vissza út Rózsakő felé, kezdtem érezni, hogy tegnap milyen magason voltunk..ezután meg lett Ranolder kereszt út is. Közben nem lett magányos utam, ugyanis kiderült teljesítménytúra ment ezen szakaszon. Mindenki szembe jött. Egy idő után,már mindenki nézett, mit csinálok én visszafelé. :D
Fél fülemmel hallottam is, hogy valaki viccesen mondta társának: - Ő már meg is tette a utat.
Bujdosók lépcsője után, szerintem egyesek, azt hitték nem mertem megmászni a hegyet és vissza fordultam...
Badacsonytördemicnél meg szóltak is, hogy nem jó irányba megyek. :D
Na szóval ez kis szakasz, elégé nevetve tettem meg...
Szigliget sajnos nem jött össze, mert menni kellett szállásra...szállásnál eltűnt a ruha zsebim, ami nélkül nincs élet nálam, mivel nyálam nem szokott eltűnni magától...így hát visszamentem azon úton, amelyen jöttem vasúttól (nem kis táv volt...). Csalódottan értem vissza, ugyanis nem lett meg. Csak este került ki, hogy véletlen bele esett a táskában.
Örültem meg nem is, mivel lehetett volna séta helyett délutáni alvás. Nem baj, zsebi fontosabb, mint az alvás. :P
(Szijártó Balázs képe)
Ui.. Tehát pénteki nap, kemény volt, de élveztem, főleg azért, mert jó voltak jelzések...nem kellett gps-et bámulni, hanem élvezhettem a természeti társaságot.
Tegnap meg viccesen alakult az út a tömeg miatt...és jól jött alvás is.
Még 2 napos kemény mehet jön...aztán már jönnek a könnyű, kellemes utak, ahol már távolból láthatom a hegyeket, amiket megmásztam. :)
"Már beszélgettünk arról a kegyetlenségről, amelyet az emberek képesek maguk ellen fordítani. Számtalanszor amikor próbáljuk a jót megmutatni, azt, hogy az élet bőkezű, az emberek azzal utasítják el ezt az eszmét, hogy az ördög sugallata. Senki sem szeret túlzottan sokat kérni az életről, mert fél a kudarctól. De aki meg akarja hívni a Nemes Harcot, annak úgy kell szemlélnie a világot, mint egy hatalmas kincstárat, amely csak arra vár, hogy fölfedezzék és kiaknázzák."
(Paulo Coelho)
