Hát most majdnem azt, mondtam volna önmagamnak:
- Megcsináltad! Ügyes vagy!...Meg lesz Aliga még hétfőn!

De inkább nem mondom, mivel dél volt, mire ide értem Boglárra. Ha így is meg lesz ma a Balatonszemes, akkor majd mondom és mellé megjegyzem, hogy "Büszke lehetsz...!".

Na jöjjön egy kis mese.. :D
Durva mese...nem történések miatt, hanem saját magam miatt...

Szálláson nagy lustaság jött, főleg úgy, hogy mondták nem kell sietni akkor megyek el amikor szeretnék...ráér délután is.
4 óra lett belőle. Kéthelyre meg így hatra értem be. Vagyis volt pár órám, hogy meg legyen  Fenyves. Mielőtt sötét lenne, be kell érni, mivel éjszaka is menni akartam. (Fenyves és Fonyód között simán lehet, mivel erdő nincs).
Tehááát...
Este 6-tól csak repültem, repültem és repültem ahogy tudtam, mert időhöz voltam kötve. Mármint sötétedéshez.
Komolyan mondom, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan is tudok menni...de legalább most már tudom...mondjuk az igaz, hogy ehhez azért kellett 12 órás alvás is.

Repülés közben néha rám jött félelem is, hiszen lehet mégsem lesz Fenyves..de szerencsére lábaim szuperek voltak és pont pont sötétedéskor megláttam Fenyvesi lámpákat. 9-re beértem.
Úttal nem volt bajom, gps mindig segített.

Fenyvesen este megkaptam a pecsétet, ettem és elindult az éjszakai sétám.
Pontosan fél2-ig mentem. Fonyódi-hegyre napfényben szeretem volna menni, már azért is, mert akkor lehet mindent látni. Bélatelepen megvártam a hajnalt.

Reggel meg lett Várhegy, utána Sipos-hegy és végül végre lemehettem a szívem csücskéhez...Balatonhoz.
Akármilyen is jó erdőket járni, kilátókban csodás látványt látni, szívem mégis mindig víz mellett érzi nagy boldogságban. Ma se volt másképp...még úgy sem, hogy nagy szellő volt mellettem.

Boldogságban kávéztam..olvastam...kis séta után meg vele reggeliztem is.
Mellette elégedett voltam, a tegnapi gyors sétára meg éjszakai menésre. Viszont ez elszállt, amikor kiderült, hogy Boglár nem lesz meg olyan hamar.
Nem baj...még van remény...előttem egész délután meg est is, simán meg lehet Szemes mára.
(Hiszen hétfőn akarom elérni a célt...Aligát)


(Kép: Szijártó Balázs)

Ui.: Az a vicces, hogy tegnap amikor vártam vonatot, mert Kéthelyre mentem...fejembe jutott, hogy inkább haza megyek. Ugyanis új/tiszta zokni nem igazán jött be...fájt benne a lábam.
- Én így nem csinálom meg az utolsó szakaszokat - mondta önmagam

- Na figyelj! Ha ma nem érek el Fenyvest akkor haza megyünk ok?- válaszoltam

- Szerintem akkor sem mennénk haza..nem vagyunk feladós típusok. De ettől függetlenül oké, legyen így.
Így hát Kéthely felé vettem irányt és vonaton visszahoztam a jól bevált zoknit (igaz nem tiszta, de legalább nem fáj benne a lábam).

Ma reggel meg, amikor víz mellett élveztem az életet...láttam távolba a hegyeket, amelyeken jártam és nevetés jött rám. Csak úgy nevettem, mert vicces volt látni távolból, amit megjártam. Főleg csúcsokat...
Aztán eszembe jutott a 4 hónap...aztán azon is el kezdtem nevetni. :D
Nevettem mert nem mindennapos dolgok voltak, mégis megtörténtek ezek velem.

Kicsit jól esik, hogy ma már nem rossz érzés támad, amiért ez történtek, hanem már nevetni tudok rajta.
- Hallod! Most fordult a kocka!...Megkaptad, amiért útra jöttél. :) - mosolygott el önmagam.