Tegnap nem, de ma reggel 8-ra beérkeztem Balatonszemesre.
Egyébként meg lett volna már tegnap is, csak bajaim lettek az úttal...összevisszaság lett.
Gömbkilátó könnyen megtalálható volt és nem is volt messze. (más kilátó nincs itt, szóval gondolom Xantus kilátó ez az).
Lefelé út is meg volt és ki mentem már a városból, amikor MAORT terephez értem, nem találtam a helyes utat gps-vel se.
Kis gondolkozás után, inkább megkérdeztem egy helyi embert. Mondtam Szent Donát-kápolnához szeretnék menni. Vagyis inkább mutattam..
Ő elmondta egyszerű út vonalat, ami nem épp túraút mentén van. Túrautat elmagyarázni, kicsit bonyolult lett volna még akkor is, ha tudná az utat.
Na szóval kerülővel, de meg lett kápolna. Viszont ezután Füzes-tó-hoz túrautat sem találtam meg. Füzes-tó gps-en meg volt, de nagy kerülővel akart volna odavinni és ezt kicsit később vettem észre...végén már átvágtam az utat, ahogy csak lehetséges, hogy előbb ott legyek. Este fél 8 körül lettem tónál.
Megállhattam volna, hiszen nap már nem sokáig volt jelen, de én nem tudtam megállni.
- Lesz ami lesz...ha nem tudok menni sötétség miatt, akkor vissza fordulok vagy megállok - osztottam meg önmagamnak.
Naplementés séta lett a nap vége, ami Rádpusztáig el is vitt. Itt már nem vágyakoztam tovább menni, így meg is álltam a templomromnál.
Ja Füzes-tótól Balatonszemesig már út is meg lett...
Ui.: Már csak 3-4 nap...ma Balatonföldvár mindenképp meg kell lennie. Ha meg kedden lesz meg cél, akkor is boldogság érzéssel megyek haza. ;)
(Kép: Szijártó Balázs)
Este meg vágyról beszélgettem önmagammal.
- Tedd szabaddá a vágyadat...engedd meg neki, hogy akkor jöjjön el az életedben, amikor itt az ideje. Ne akarj erősen, hogy most rögtön legyen itt, úgy nem is lesz élvezetes. Élj a hétköznapidat és nézz közben az eget, mert addig lehet csillagok közt repülni... - békésen hallgattam önmagam szavait - Amikor meg eljön az idő, egyik csillag a tied lesz, mert valaki lehozza a szívednek.
