Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

öröm...boldogság...sírás

2017. június 25. - mosolyszem

Mivel idézet előzőből elmaradt...ebben kettő is lesz.

Kezdem is egyikkel:

"Megérkeztem. Megcsináltam. Egyszerre tűnt apróságnak és óriásinak, mint valami titok, amit állandóan mondogattam magamnak, bár a jelentésével egyelőre nem voltam tisztában. Percekig álltam ott, autók és teherautók húztak el mellettem, szerettem volna sírni, de mégsem sírtam." 

Szóval utolsó szakaszon inkább csak Hollóháza jutott eszemben..ahogy elindultam. Durva belegondolni, hogy még havat is láttam. :D
Aztán hintázások, ami közben haza érkezési hintázásra gondoltam...aztán emberek, akik meghatározott szerepei voltak az én utamnak...aztán fájdalmak, amik közben, nem igazán tudtam, hogy bírni fogom-e...aztán szállási kedvességek...

Ameddig ezeken járt az eszem örömöt éreztem. Még úgy is, hogy fel menet közben újból előkerült a 100-ig számolás.

Amikor orrom előtt lett Írott-kő önmagammal..."te szent ég, el sem hiszem, hogy szinte már itt is vagyok" érzés támadt elő bennem. Ez váltotta fel a boldogság...

Ezután ment el Péter és önmagammal lettem, ekkor szórakoztam notebook babával fotózás miatt...végeztem fotózással,  felmentem ekkor már csak a önmagammal a kilátóban. Néztem, néztem és csak néztem a tájat azzal tudattal, hogy ez az utolsó tájkép. Közben bekapcsoltam "Hazamegy a vándor" dalt... 

Végül kilátón kerestem egy nyugisabb helyet és ott olvastam a könyv végét.

Na ekkor jött rám a sírás. Miért?
Kicsit Cheryl is megsiratott...kicsit az is, hogy vége lett...de valahol jól eső sírás is volt. Körbe jártam utoljára is a tájat, búcsú kör. Aztán felvettem szörnyeteget és indultam Velem felé. Épp beértem a faluba, jött a tánc. De most ez kivételesen élveztem. Pedig nem lassú tánc volt..

Nem hoztam fel esőkabátot se, inkább arcomat ég felé raktam és hagytam, hogy mossa el minden sebet ami bennem volt, hogy önmagammal új kezdetre legyek kész.

2. Idézet:
"Miután elment, hátrahajtottam a fejem, és a ragyogó napfény miatt lehunytam a szemem. Csorogni kezdett a könnyem, amire már korábban, a hídon számítottam. "Köszönöm", hajtogattam magamban. "Köszönöm". Nem csak a hosszú gyaloglást, de mindent, ami csak összegyűlt bennem, mindent, amire az ösvény megtanított, és mindazt, amit még nem tudhattam, bár éreztem, hogy valahol az is bennem van. Nem tudhattam, hogy BMW-s férfit sosem látom többé, de négy év múlva átmegyek majd az Istenek Hídján egy másik férfival, akihez ott fogok férjhez menni, egy olyan helyen, amire majdnem innen is rálátok. Hogy kilenc év múlva ezzel a férfival Carver nevű fiúgyermekünk születik, másfél évvel ezután pedig egy Bobbi nevű kislány. Hogy tizenöt év múlva elhozom a családomat ehhez a fehér padhoz, mind a négyen eszünk egy fagyit, és közben mesélek arról az időről, amikor itt jártam... ... És hogy túrám valódi jelentése csak ekkor világosodik meg előttem, a titok, amivel állandóan kecsegtettem magam, csak ekkor mutatkozik meg.
...
Mindezt nem tudhattam a fehér padon ülve azon a napon, amikor befejeztem a túrámat. Kivéve azt, hogy nem is kell tudnom. Elég bíznom abban, hogy amit tettem, mind igaz. Megérteni a jelentését akkor is, ha még nem tudom pontosan elmondani, mi az - mint ahogy az Álom egy közös nyelvről kötetének éjjel-nappal a fejemben járó sorairól sem tudom. Hinni, hogy nem kell már puszta kezemmel nyúlni minden után. Tudni, hogy elég csupán látni a víz színe alatt elcikkanó halat. Hogy ez minden. Ez az én életem - s mint minden élet, rejtelmes, visszafordíthatatlan és szent. Annyira közel van, annyira jelen van, annyira az enyém.

Hogy milyen vadon éltem, amikor hagytam, hogy így legyen."

Annak amin átmentem elmúlt 2 hónapba, talán én sem tudom jelentését...inkább évekkel után tudom meg én is. Most csak tudhatom, hogy újból Andi csaj lettem...aki mindig vidám, életkedv teli és erős lelkileg.  
Én is csak hálás lehetek, hogy ez sok dolgot megkaphattam főleg azt, hogy tudok hinni magamban.

 

Ui.: Most már azt is tudom mit kell mondani, aki le akar fogyni. Máris nagy szívvel fogom ajánlni a 2 hónapos kék-túrát...de csak azoknak javasolt, aki lelkileg kemények és bírják a fájdalmat. Ja és felelősséget nem vállalok senkiért. :P 

win_20170625_11_54_22_pro.jpg

/Következő napi cél: Pécs, de ez már busszal :D/

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr9312620201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2017.06.26. 06:11:31

Akár hiszed, akár nem, tegnap pontosan arra gondoltam az eső említésekor, hogy emelkedett lelki állapotban ilyenkor arccal az ég felé még az esőcseppek érzékelése is boldogsággal tölti el az embert :)
Az utad végére értél, de minden vég valaminek a kezdete is, utadon sok barátra leltél, és önmagadon kívül kis hazánkat is megismerhetted egy picit.
Most jöhet a hazaérkezés, az emlékek leülepedése, életed további fonalának elrendezése. Ha a túrázás műfaja megtetszett és társaságban szeretnél túrázni, akkor ránk is számíthatsz!
Sok helyen írtad, hogy még visszamennél, mi is sok helyre így megyünk vissza. Sümegen is félig így voltunk vele, a bácsit, aki a kisgyerekkel volt, én vagy 15 éve ismertem meg, az akkori kéktúránk alkalmával és jó volt viszontlátni.
Szívesen olvasnék a hazatérésről, beszélgetésről anyukáddal, és az új kezdetről is! Jó olvasni a bejegyzéseidet egyedi stílusa, és vidámsága nagyon tetszik :)

mjzs 2017.06.26. 07:26:46

Gratulálok!
Szerintem nem is tudtál róla, de ha tényleg igaz, hogy Te vagy az első nő, aki egyben lenyomta a Kéket, az nem semmi. Ez már örökre a tiéd marad.
De ennél sokkal lényegesebb, hogy bejártál egy utat, ahol élményekkel, érzésekkel gazdagodtál.
A semmiből megálmodtál valamit, és megvalósítottad. El akartál érni valamit, és elérted. Ennyi.
Köszönöm az írásaidat. Vártam minden nap.
Bármerre fogsz menni, én még szívesen olvasnék útjaidról.
(Akár kinyomtatva, papíron. Nem gondolkodtál még erről? :) )

gydora 2017.06.26. 08:28:31

Kedves Andi! Köszönöm,h a blogod miatt az Utad részesévé tettél. Hiányozni fog/ fogsz! Hozzá tartoztál a napjaimhoz,kicsit minden nap vártam a "jelentésedet" :-) Boldog megérkezést! Boldog mindennapokat! Váljanak valóra titkos,és nem titkos terveid! És igen,írj! Sztem is van érzéked hozzá ;-)

gydora 2017.06.26. 08:30:09

@gydora: Ja és egy én titkom: Miattad regisztráltam erre a felületre,h hozzászólhassak ;-)

hadidoki 2017.06.26. 17:29:42

Kedves Andi!
Ma kivételesen én szeretnék neked átnyújtani egy idézetet:
„… Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."
… Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat. (Teremtés könyve 3.24)”
Az író, aki leírta ezt az ősi történetet, valószínűleg a drámai hatás kedvéért írhatott az Édenből való kiűzetésről. Szerintem rosszabb történt annál: még ma is benne élünk, csak elbizakodott vakságunkban észre sem vesszük ezt. De aki hajlandó megkeresni önmagát, aki nem fél egyedül maradni önmagával, aki komolyan szán rá időt kapcsolatot keresni a természettel, aki hajlandó elmélyülni a csodában, annak lassanként felnyílik a szeme. Ennek a csodának átélését kívánom neked minél gyakrabban!
* /ui. Nagyon köszönöm a fényképedet, jó volt végre látni azt a csinos fiatal lányt, akitől oly sok mély gondolatot kaptam!/
Köszönettel: hadidoki

mosolyszem 2017.06.27. 09:17:57

Bizony valaminek vége lett...de ezzel új kezdet jött. Kíváncsian várom, hogy milyen kalandokat fogok átélni önmagammal az életben....hogy hová fogok eljutni, ezzel erős önmagammal. :)
Csodás élmény volt meglátni, hogy milyen varázslatos hazámban lakok...Túra meg egyszer-kétszer újból jelen lesz az életemben.
Hazaérkezési bejegyzés meg tervben van ;) Már magam miatt is..

mosolyszem 2017.06.27. 09:25:15

@mjzs: Hát nem tudtam róla.. De legalább most már tudom. :D
Jól mondod, egy út, ami örökre enyém marad. Nehéz időszakokban - mert tudom lesznek, ahogy úton is volt - már tudom, hogy csak vissza kell néznem az útra és máris nálam lesz erő és a hit magamban...
Örülök, hogy élvezettel tudtad olvasni írásaimat...mi lesz jövőben az jövő titka ;)

mosolyszem 2017.06.27. 09:28:37

@gydora: Meg lett a boldog megérkezés is. ;)
Jól esik, hogy nem csak magamnak volt jó írni, hanem másoknak is.. :)
Ui.: Na legalább blog.hu-nak is előnyt csináltam. :D

mosolyszem 2017.06.27. 09:31:58

@hadidoki: Nagyon, nagyon köszönöm az idézetet...nagy érzéseket adott. :)
Remélem még sok-sok csodát át fogok élni, mint ahogy ez utat is.
süti beállítások módosítása