(Bánkúton)
Na, akkor jöjjön a mai mese.Reggel, ugye nem kellett buszhoz alkalmazkodni, mivel helybe találtam a szállást, így akkor indulhattam amikor én jónak láttam. Kitaláltam, hogy 7 óra lesz a legtökéletesebb időpont az indulásnak, nem korai, de nem is késői. Fél 6 kor keltem, mivel volt egy pár dolgom reggel. 7 kor már kész is voltam mindennel, csak cipő jött volna...De mi lett 7:05 kor? Természetesen eső...így hát, úgy döntöttem max 7:50-ig várok, de aztán elindulok.Jó döntés volt. Háromnegyedkor már nem is esett.
Vendégháznál a kedves nő csinált volna kávét, de sajnos nekem késő volt már (pedig, úgy elfogadtam volna).Indulás előtt leugrottam a pecsételőshöz, tegnap nagy jégesős táncban nem tudtam vele foglalkozni. Út közben összefutottam egy túrázó bácsival, épp ő is pecséthez ment. Jófej volt, egyáltalán nem ijedt meg a betegségemtől, tök közvetlen volt velem. Beszéltünk 2-3 mondatot, aztán elváltunk, ő ellentétes irányba ment.De tudjátok mit mondott a vendégházas nő meg túrázó bácsi is? "Ma nem lesz eső". Hát én meg, felnéztem az égre...én nem mondtam volna ki ez a mondatot.Úton kitaláltam, ha mégis lesz eső, akkor feljelentem őket hazugság vádjával...
Első állomás Mályinka volt. Azt hittem rögtön bemegyek majd az erdőben, de nem így lett. Tó és erdő közt mentem a beton úton, gondoltam biztos majd később lesz erdő...ezt sem találtam el. Ugyanis egész végén betonon volt az út, számomra rövid is volt (pedig 9,4 km van ide írva). Nem baj, legalább pihenős út volt.Itt beugrottam egy boltban, aztán leültem padra enni, ekkor láttam a felhőket...hát nagyon esős felhők voltak, de szerencsére pont, pont, pont...amikor befejeztem a kajálást, akkor kezdett el esni. De vicces volt ám, mert mentem kocsmába a pecsét miatt, ami ugye kb 5-10 perc volt. Kijöttem...eső elállt. :DÍgy hát irányt vettem Bánkút felé.
Na...ez már nem pihenős út volt. Előjött egy kis kalandpark, ráadásul meredek részeken...aztán persze ahogy éreztem is eljött a táncos eső. Az volt szerencsém, hogy itt már túl voltam kalandparkos szakaszon...itt már csak menni kellett, persze durvául felfelé. Másik szerencse, ma csak lassú keringőt csináltunk az esővel. Fáradtan, de ide értem 15 után.Turistaháznál van étterem is, máris beültem egy finom evésre. Mi lett ez közben kinn? Eső szakadás!!! "Hála istennek, ide értem még időben." mondtam én.
Zárás: Vissza nézve tegnap is szerencsém volt...ma felfelé úton szarabb lett volna a jégeső. Amúgy észre vetted, hogy mindig azt írom...szerencsém, szerencsém, szerencsém van? Lehet ez nem is szerencse, hanem inkább optimizmus? :D Én szeretem pozitívan nézni a világot...csupa jó van mindenben...meg a világba...Ja meg amikor megtudják, hogy egyedül járom az utat, állandóan (naponta többször is) mondják: "Nem félsz?...Bátor vagy!" Hát igen, én egy bátor és optimista hölgy személy vagyok.(oké, bolondos is vagyok, pozitív értelemben).
Ui.: Mégsem lesz feljelentés...egy optimista nem csinál ilyent (amúgy is, biztos jóból mondták csak).
