Amikor elkezdőzik a visszaszámlálás...Már csak 10 nap és kérem szépen oda érek önmagamhoz :)
(persze ez egybe öröm és szomorúsággal tölt el....szomorú hír, mivel vége lesz a kalandnak, de nagy, nagy és nagynál is nagyobb öröm...ugyanis meg lesz önmagam Írott-kővel).
10 nap úgy, hogy jöhet óriási fájdalom...jöhet akármilyen jégeső...jöhet akármilyen éjszakai mínuszok vagy épp 50 fok. Ezt már ahogy sógornőm is írta: Ezt már féllábon is megcsinálom! :D
Amúgy nem volt messze, pedig ma ez az távolság volt a leghosszabb. Csárda után Rezi jött, ami nagyon közel volt, viszont itt meredek részek voltak. Ma Rezi meg Zalaszántó közötti erdős rész tetszett a legjobban, jó volt visszatérni igazi erdőben. Erdő közepén álltam meg egy kis pihenésre, fák társaságában hallgattam zenét..ezután nem sokára beértem a faluban, ahol kiderült bolt nem 17-ig van nyitva, mivel a nyitvatartási tábla csak dísz az ajtóban. Legalábbis a boltos ezt mondta. Így hát szállásból még vissza is mehettem vásárolni.
Szálláson a nő elég vicceset kérdezett... "- Nem unalmas egyedül? " ... :DMég mindig nevetek rajta... :D Hát pont azért kalandos, mert egyedül járom...ha tudná mennyire nem unalmas, máris rosszul lenne, mentőt is kéne hívni hozzá..
Holnapot is várom, ugyanis úgy tűnik meg lesz Kéken utolsó táncom is az esővel...kíváncsi vagyok milyen táncra hív. Még szerencse este szállásra megyek.
Idézet:"Valamivel több mint egy hónapja jártam a PTÖ-t. Ez valahogy egyszerre tűnt hosszú időnek, s közben mintha épp csak megkezdtem volna leásni azért, amiért voltaképpen idejöttem. Mintha még mindig az a nő lettem volna, akinek lyuk tátong a szívében, de az a lyuk szinte észrevehetetlenül egyre kisebbre zsugorodott."
/Következő napi cél: Sümeg...és ahogy írtam, már csak 10 nap/
(kép: ez még Keszthelyen készült)