Minden egyes nap, egyre jobban örülök, hogy sincsenek már fájdalmaim...már 4-5 napja jól vannak a lábaim...igaz sebtapasz van mindennap a lábujjaimon, de ha ez kell nekik, akkor legyen ez. :)
Fura...7 körül értem be a szállásra és mégis nem érzem magam halálosan fáradtnak. Pedig ma is volt egy-két szenvedés, főleg Szent György hegyen. Na, elkezdem reggeltől...kelés után néztem járatokat Badacsonytördemicre és láttam, hogy nagyon gyakran járnak. Busz is meg vonat is, úgy hogy igazából akkor indulhattam, amikor akartam. Ami nálam inkább rossz hír, mert így állandóan későn indulok el. Ma 10:30-as vonattal indultam vissza.Első lépések nem voltak kellemesek, mivel éreztem, hogy újból ezer kg-os lett a szörnyeteg és újból kézbe került az esőkabát...Szigliget után szerencsére ez elmúlt, megszoktam ismét a szörnyeteget meg a kabátot is.
Szigligeten vicces dolog történt, ugyanis várnál összefutottam az unokahúgommal.. :D Osztálykiránduláson vannak, nem is tudtam...meg ő se, hogy merre vagyok...Beszéltünk pár mondatot, aztán ők mentek ebédelni én meg pecséthez.Vár után gondoltam, ha látok éttermet akkor beülök, de sajnos nem lett. Helyette kijutottam a Balatoni körútra...ami már ismerős út. Két éve elindultam rajta, megállás nélkül, aztán célba az a döntésre jutottam, hogy ez utat minden, minden áldott évben megjárom...idén lesz 3. körutam...tavaly 6 nap alatt meg lett, szerintem idén 5 is elég lesz. :DAmúgy augusztusban tervezem, remélem annyira ki tudom pihenni a kék-túrát :)
Balatoni körút után, hegy felé fordultam..újból forróságban..nehezen bírtam, de mentem, mentem fel felé...egy helyen volt oroszlános kút, mellette pad is, itt pihentem le kicsit. Olvasás után elindultam, remélhettem ehetek majd valahol. És egy idő után megtaláltam az a helyet, amit egy blogolvasó is ajánlott...Mennyország kert...ahol tényleg mennyekben éreztem magam. Nem volt főkaja, de az a zsíros kenyér, juhtúró, kenyér, szalámi, szalonna, paradcsicsom...minden éttermet legyőzött...és akkor szörpöt még nem is mondtam. Végén kértem saját üvegemben is szörpöt. Boldogságosság!Megettem 5-6 kenyeret úgy, hogy éreztem hasam tele van...tele hassal meg még nehezebb volt felmászni a hegyre. Természetesen ahogy más is ez is sikerült..Viszont turistaház előtt, ahol már lefelé kell menni, az volt halálos utam. Itt lehetetlen lemenni két lábbal...Ha valaki képes, akkor légyszíves küldjön videot róla. (de bottal nem érvényes a dolog).Na szóval itt fenékkel csúsztam lefelé. Kétszer leestem. Testem szépségben maradt, viszont nadrágomon meg maradt az emlék, mert egy kis lyuk lett rajta..
Tapolca már könnyebb menet volt..5 után már kánikula is elszállt...nem másztam meredek részekenn, nem is csúsztam lejtőn, hanem csak szépen mentem lefelé. Tapolca szép város....közben persze hintáztam is. Végül pecsét is meg lett és szállás is.Este meg másfél hónap után újból beugrottam kedvenc boltomban...Lidl-be. Varcsi, reggeli vásárlás.
Zárás: Na álmos lettem...az hiszem itt abba is hagyom. Eszek aztán megálmodom a csodákat. :)
/Következő napi cél: Vállus/