Már déli partokat járom...
Tegnap nem írtam, mivel este 7-kor értem be a szállásra, eléggé fáradtan, szóval ettem aztán 12 órás alvás jött.
Tegnapelőtt se írtam, pedig tudtam volna, csak az nap nem sikerült nagy utat megtenni. Miért?
Szóval Vonyarcvashegynél volt éjszakám, hajnalban felkeltem szokásos tennivalók, aztán megköszöntem a kalauznak a kedvességét és elindultam Keszthely felé.
Keszthelyi-hegység még adott két kilátó helyet, mellé meg nagy szellőt, de ennek ellenére tudtam enni kilátóban.
Telcsi Vonyarcvashegyen lemerülve lett, így gondolkozom kellett miként és hogyan fogom feltölteni. De szerencsére Gyenesdiáson lett út mellett egy Meki...máris tudtam itt tuti lehetőségem lesz a telefont feltölteni. Igazam is lett.
Viszont erre elment 3 óra. (az kb 10km...?)
Keszthelynél szerintem nem jó utcán mentem lefelé a vasúthoz,.
- Mindegy.. - mondta önmagam.
Pecsét után mentem is, mert késő délután volt már és elég keveset mentem azon napon. Balatonszentgyörgy meg nem is tűnt messzire, jó lett volna elérni.
Viszont amikor Keszthelyből jöttem volna kifelé, jött egy tánc...most kivételesen 10 percet táncoltam is az éggel. Utána egy garázs soron találtam egy védett helyet, ott vártam kicsit. 1 órából újból várakozás lett. Elállt, de erősen lógott a tánc lába...mégis elindultam.
Jó döntés volt, ugyanis nem kellett táncolni többet.
Fenyőfasor előtt, kicsit szar volt menni a derékig érő fűben. Főleg eső után...tiszta vizes lettek a lábaim.
Út közben már láttam, Szentgyörgy nem lesz meg...már fél 8 is elmúlott. Nyolc után, mikor már majdnem sötét lett beértem Fenékpusztára. Még pont belefért egy vacsora, aztán sötétség is lett.
Tehát 4 óra kiesés miatt nem tetszett az út...mármint nem az út, hanem az, hogy többet is mehettem volna. Egyébként még kávézni sem kávéztam, meg olvasás is elmaradt.
Nem igazán volt olyan hely, ahol szívem megállt volna egy kávéra.
Na jöjjön a tegnapi nap is..
Szállásos nap volt, szóval nem volt szól egész napos sétáról.
Viszont Szentgyörgyre reggel beértem és olyan korán nem akartam szállásra menni. Tehát megpályáztam Kéthelyt.
Szentgyörgyig amúgy többször meg kellett állom, mivel nagyon álmos voltam...egyszer-kétszer le kellett ülnöm az út mellé aludni. Aztán volt egy pont az úton, amikor éreztem, hogy vége az álmosságnak. Felébredtem.
Alvással 2 órás volt az egyenes 5km-es táv. Balatonszentgyörgynél pecsét, aztán várt csillagvár...itt már láttam, hogy délután nem fogok beérni az ágyba, írtam sms-et a hölgynek.
Kápolna is meg lett...itt végre olvastam is.
Ezután ugye jelzés nélküli út van Kéthelyig...kertek között van út, de gps-em nem írta ki a kertek nevét, én meg bizonytalanságban nem megyek.
Vagyis gps-en kerestem egy földutat, ami elvisz Kéthelyhez. Elég jó utat találtam...pont oda vitt, ahol Facsi- vár van Kéthelyen. Meg erdő szélén ment az út, mellettem voltak a kertek, szóval szerintem nem lehetettem messze a helyes úttól.
3-kor lett meg a pecsét. Ettem, aztán néztem buszjáratot szálláshoz.
6-ra meg is érkeztem. Sok volt ez 3 nap normális alvás nélkül, így elég jól jött az ágy...
Gondolkozni, beszélgetni ebben a két napban, nem igazán tudtam magammal. 
(Kép: Szijártó Balázs)
Most meg hamarosan ebéd, aztán szörnyeteg bepakolás és indul a mandula! Elvileg következő ágy már otthon lesz...szóval kemény 5-7nap jön...
Szerencsére szállásból nem kell futni, azt mondták délután is elmehetek, így késői indulás lesz...Fenyves jön, aztán ahogy néztem a füzetet Boglárt megjárhatom éjszaka is, mert út a part mellett van...
Majd kiderül, hogy mennyire kell ide 7 nap Aligáig. Szerintem nem kell. :P
"A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének a puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben."
