Úrkúton este sikerült úgy elaludnom, hogy még pizsit se hoztam magamra…csak éjfélkor ébredtem fel…ekkor felhoztam, azért pizsit is. Ennek ellenére reggel nem keltem fel korán. Mondjuk nem is bánnom. Valamikor jó, ha több alvás van.
Szóval későn kelés lett..így fél11 után indultam reggelizni a vendéglőben. Melegszendvics már finom volt. Ezután neki vágtam mai napnak…Kab-hegy…a nagy forróságban, szépségben felértem. Utána jött a Nagyvázsony, a könnyebb szakasz, mivel folyamatosan lefelé mentem. Kinizsi várnál Várcsárdának nagyon megörültem, mivel nagyon éhes voltam…máris ettem camembert rizzsel meg áfonyával. Húúú áfonyát nagyon bírtam.Mivel késői indulás volt, így későn indultam az utolsó állomáshoz is. Kicsit sietni kellett, de odaértem még világosban. Erdei suliban próbálkoztam múlt héten szállást foglalni, de sajnos ezen napon telt ház van …és igen ezt élőben is láttam/hallottam. Így hát védett helyet kerestem, ahol lepihenhetem…
Most kivételesen nem bánnom, hogy kinn voltam. Mivel pár napja jobban van lábam, kitaláltam, hogy megnézem mi történik, ha nem ágyon pihen a lábam, de cipőből kiveszem. Amúgy is jó időt olvastam éjszakára és ma könnyebb napom lesz. Meg van esély rá, hogy délutáni alvás is lesz. Ezért is örülök, hogy már 5kor úton tudtam lenni, így előbb beérek a célba.
Zárás: Tegnap is jelen voltak ám az angyalaim…Tegnapelőtt olvastam, hogy Kab-hegyen Kinizsi kilátó nem Kéken van. Kitérőt kell tenni.Ahogy írtam, én nem szoktam ilyent…de tegnap jó kedvem volt. Lábaim rendben voltak, gondoltam most ez kitérőt megteszem. Amúgy is nem messze van.
Néztem az utat, hogy megtaláljam. Azt tudtam , Tv-torony mögött van. Tv-torony előtt volt egy kék irány tábla, de kilátós nem. De azért nem fordultam be máris kékre, hanem tovább mentem pár lépést, hátha arra van a kilátó. Távolból viszont láttam, hogy kerítés van, így hát azt hittem nem arra van. Elindultam kéken az erdőben. 100m-et mentem, ekkor jött két turázó pasas mögöttem. Kérdezték: Voltál kilátónál? Válaszoltam: Nem, merre van? Elmondták, hogy kerítés mellett kell elmenni.Na hálát adtam Istennek, hogy újból angyalokat küldött, és elindultam a kilátóhoz…Mit kaptam ott? Olyan érzést, ami szavakkal elmondhatatlan…közben látványban fürödtem..
Aztán visszagondoltam elmúlt hetekre…emlékezetes pillanatokra…fájdalmakra…Mátrára…Csóványosra…sok örömökre és vicces percekre… Ennek hatására újból nevetés tört ám. :)Balatonnal zenét hallgattam végén meg kiáltottam neki:Boldog vagyok!!! Ezzel elbúcsúztam…Kab-hegytől.
/Ma könnyű napom lesz…Szentbékkálla a cél. Csak 13 km, viszont szállásom Révfülöpön lesz/
