Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Egy társ...

2017. június 09. - mosolyszem
Jöhet szerintem máris a tegnapi nap...

Úrkúton sem igazán láttam szállást, így már előző napokban azt terveztem, hogy Pesten lesz a szállásom, de szerencsére okos fejem van...Ugyanis pár napja írtam Úrkút Polgármester hivatalhoz, hogy esetleg nem tud-e szállást Úrkúton. Visszaírtak, hogy de van...így hát boldogságomra, helybe lefoglalhattam a szállást.

De messze vagyunk még az úrkúti szállástól..kezdődön inkább reggeltől a mese.
Németbányától örömmel indultam...kifelé összefutottam a nővel aki két nevet adta. Mondtam neki, hogy kaptam szállást. Ő meg szokásosat...Egyedül vagy? Nem félsz? Örülök, hogy találtál szállást. Vigyázz magadra.
Ezzel mondattal vettem búcsút a falutól...
Irány Városlőd. Ami nem is volt rossz út, viszont falu előtt kaptam egy szar utat is. Hasamig ért a fű...most nem fájdalom miatt nem tudtam lépni, hanem nagy növényzet miatt. Szó szerint szar volt. Annyira, hogy már kiabálni lett volna kedvem. Hosszú séta után beértem faluba is. Ahol természetesen beugrottam a boltba.

Evés, aztán jött az igazi kaland...

Ugyanis vasútállomás után, faluból kimenet elég rossz a jelzés...úgy, mond eltévedtem újból. Hová jutottam? Kislődre, ahová semmiképp nem kellett volna. Buszmegállóban megálltam. Elővettem a füzetes térképet meg notebook baby-t, hátha okosabb leszek tőlük. Azt láttam, hogy valahol vasútnál kell átmenni...azt meg tudom, hogy merre van.  Gondolkoztam...
Vagy visszamegyek és megnézek 1-2 utat, hátha ott lesz a jelzés...vagy csalok 7 km-et, pontosabban busszal megyek Úrkútra. Döntés az lett, hogy megpróbálom mégis megtalálni, de ha nem találom, akkor nincs más megoldás csak a busz.
Elindultam vissza. Másik útra értem. Ahol volt 1-2 ház is, gondoltam megkérdezek valakit, hátha tudja, hogy ez a kék vagy nem...kiabáltam, mivel hangokat hallottam embert nem. Ki is jött egy pasas.
Mutattam a füzetet, hogy kék-et keresem. Együtt néztünk a térképet, aztán megmutatta hol is vagyunk most. Oké, de akkor most merre kell mennem? 
Erre jött a választ: "Egy darabig elkísérlek, oké?"
Én: nagy boldogan "Okééé"
Aztán elővette biciklit és elindultunk. (biciklivel jobb lesz a visszaút)
Végül "egy darabig" azt jelentette, hogy eljött egész 7-8 km-en át...Igen Úrkútig volt egy társam is akit Sanyinak hívnak, közben beszélgettünk, ahogy tudtunk..inkább persze ő beszélt. Kiderült, hogy ő látott Kislődön amikor épp buszmegállóban voltam, meg is lepődött, amikor kis idő után meg a háza előtt voltam. Szeméből kivettem, hogy tetszem....
Számomra idős volt, hogy tetsszen nekem...kora 35 körül lehet, de ősz hajszálakkal. Meg egyszer-kétszer káromkodott, ami pedig nem nyerő pont számomra. Szóval én nem akarnék tőle semmit.

Ettől függetlenül jól esett, hogy elkísért és egy szakaszon társam is volt. Jó volt vele...

Úrkútnál elbúcsúztunk...mondta leírja a nevét, aztán megkereshetem facebookon. Na ekkor tudtam, hogy jó megfigyelő vagyok...igen jól tudtam, hogy tetszem. 
Leírta nevét papírra, mondta jól rakjam el. Mire, mondom most nem rakom el, mivel itt van utca neve, ahová mennem kell. Papírral együtt fogok valakit megkérdezni, hogy merre van...

Erre ő megkérdezte első háznál egy családot. Falu másik végén van, mondták. Sanyi mondott ezt-azt, aztán nagy boldogságomban az lett, hogy a csávó kocsival elvitt a házhoz. 

Szobában ledobtam a szörnyeteget és füzettel lesétáltam a vendéglőben, ahol vacsorát is kértem. Nem volt a legjobb, de örültem, hogy ehettem.

Utolsó mai boldogságos hír: Tegnap is jól voltak a lábaim. :)

Idézet:

"Mintha az, hogy itt vagyok a vadon megszentségteleníthetetlen szépsége közepén, azt jelentette volna, hogy én magam is megszentségteleníthetetlen vagyok, mindegy, mit vesztettem el, mindegy, mitől fosztottak meg, mindegy, milyen szánalmas dolgokat tettem másokkal vagy magammal, és mások mit tettek velem. Annyi mindenben kételkedtem, egyvalamiben azonban nem: a vadon világosságában beleillettem."

Mai cél: Csicsói erdészház

dscf5372.JPG

 

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr1212580541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2017.06.09. 14:53:59

Boldogsággal tölt el engem mint olvasót, hogy kezd rendbe jönni a lábad, és a lelkesedésed :)
Hajrá, csak így tovább!

mosolyszem 2017.06.10. 23:39:38

@olahtamas-: Köszi!!
Hát jó lábaknak legjobban önmagam örül aki, ott várakozik Írott-kőnél... :D
süti beállítások módosítása