Vagyis elkezdte utolsó 27 napját a Kék-en. (remélem most már semmi miatt nem kell majd megállom).
Milyen volt a pihenő?Hát nem nevezném 100%-osan pihenésnek, mivel mászkálom kellett mindenhová...sok mindent kellett beszereztem magamnak, ami út közben nem tudtam. Elég vicces, hogy egyre több dolog nem élni túl a most már 63 napos kihívást. :D Szerencsére szörnyeteg meg én még bírunk...és ki is fogunk bírni. Akármilyen kánikula is lesz a következő hónapban.
Pest?Az hiszem előjött, ebben a 3 nap után a Pesti vágyam...szeretem természetet, szeretek elfordulni néha a magányba, de hétköznapokat szeretem olyan helyen tölteni ahol van élet...Amikor novemberben haza költöztem, kicsit jó volt pofonok után ott hagyni Pestet. Viszont tudom pofonok mellett jó volt mindennapos programok, ami csak fővárosban lehet. Ennek ellenére, azon novemberi napon amikor elkezdtem újból Pécsi életet, feltaláltam magam otthon is, vagyis nagy Pest hiány nem lett (pedig azt hittem, hogy lesz).Szóval élveztem újból az Pesti életet. Hogy vissza térek-e? Az csak jövő titka...sok mindentől függ.Például hol fogom megtalálni a párom és attól is, hogy meló helyem változni fog vagy nem. Mindenesetre egy darabig, biztos otthon leszek és anyu varrodájában dolgozok, mivel Írott-kő után pénzgyűjtés lesz a főszerepben.
Tegnap este meg lesétáltam Pesti kedvenc utamon, ami természetesen Szabadság hídra vezet...ez a lelkiutam, ezen szoktam átgondolni az örömöket és a bánatokat...most elköszöntöttem tőle és mondtam: "Legközelebb már cél után találkozunk. Talán amikor viszem fel a igazoló füzetet"Jó volt ezzel tudattal végig sétálni az utcákat meg a hidat.
Zárás: Aki csak blogot követik, neki is szólok meg kaptam a csodát...cipő át lett alakítva egy csodás hölgy segítségével, így sérült kezemmel könnyebb lett a használat... :)
Csodák vannak, csak nyitott szemmel kell járni a világba...
/Na mehetünk is már tovább...hiszen ma Gerecse üdülő a cél/
