Jó, tegnapi inkább aranyos volt.
Tegnap ugye Dobogókőig mentem. Indulási időponttal, újból bajom volt. Mármint későn volt. Szállástól jó időben voltam, mivel 7 után már kijöttem onnan, de vasútállomás kb. 10 perce volt, aztán végre valahára volt bolt, ahol kaját vettem és leültem enni. Előző esti éhség végre elmúlt...Igen ám, de ezután se sikerült elindulni, mert 9kor indult a komp amivel átrepültem Visegrádra.Amúgy itt újból fura érzést támadt...hiszen átmegyek Duna nyugati részére..nevetés, de most kis könnyes nevetés is volt.(Ja azt is tudni kell rólam, hogy szoktam nagyon nevetni ilyenkor még könnyem is ki szokott jönni... :DEgyesek ezen nevetni szoktak, de kedvesen..)Tehát könnyes nevetés volt Dunán...persze boldogság is fürdőt mellette. Átértem és végül 9.15kor tudtam csak elindulni. Út nem volt rossz. Tetszett, hogy sok állomás volt. Szállásra 8-ig oda kellett érnem, pasas pont barátnőmmel beszélt, amikor fél8-ra célba értem. Kaja aztán alvás...Jó volt szállás, mivel szobához járt másnap reggeli is.
Ma Bécsi út (18.sz. busz áll.) volt a cél.Dobogókő után rögtön egy kedvenc erdőben mentem, Zsivály-szilkák közt...nagyon bejött...szomorú lettem, amikor vége lett az szikláknak. Azt hittem Pilisszentkeresztig ilyen lesz, de nem.Következő állomás Kevély-nyereg volt, ahol egy-két helyen volt meredek rész is. Amúgy jópofa tanácsokat is kapok a könyvből..épp ma olvastam mit csinált Cheryl amikor meredek részen kellett felmennie a hegyre. Számolta a lépéseket. Hát Kevély-nyereg felé gondoltam, ezt ki kell próbálni, hátha bejön nekem is. Nem néztem fel felé, nem néztem a meredeket, hanem csak lábaim elé és elkezdtem a számolás...egyszer elmentem 130-ig is, de inkább maradtam a 100-nál...végül rájöttem, ez igenis bejön nálam is. Mivel számolással foglalkoztam és nem azzal, hogy milyen az út, jobban mentem. Kíváncsi leszek Írott-kőnél is el tudok-e majd számolni 100-ig.
(Másik tanácsot is kaptam ám...könyvben írják, hogy térképet is szét kell tépni és akkor könnyebb a szörnyeteg. Hát ez tényleg jó ötlet, mert Vadon nagyon vastag, így kitaláltam, hogy hát én meg széttépem a könyvet. Pontosabban azokat az oldalakat, amelyeket elolvastam, kitépem és kukába dobom. Otthon meg, amikor lesz pénzem veszek egy újat, mert ez könyvnek ott a helye a szobámban.)
Kevély-nyereg után jött utolsó állomás, Bécsi út. 16-kor indultam Kevély-nyeregtől...egy darabig még barátságos felhők voltak, de távolban látni lehetett a táncos felhőket. Ekkor még nem siettem, sőt egy tetsző helyen meg is álltam pihenni..na ott láttam első villámot a távolban. Jött a megérzés, hogy "na akkor futás!". "Amúgy is nem vagyok már messze a céltól", mondtam magamnak. Hát felálltam, aztán elkezdtem sietve gyalogolni, ami azért volt jó, mert itt csak lejtők voltak. Jó ötlet volt sietve sétálni, ugyanis cél előtt 15 perce elkapott az esős tánc. Így hát sárban se voltam, mivel addig még nem lett sár az erdőben.Pecsétet természetesen meghagytam holnapra, inkább buszmegálló felé mentem. (17.23kor már ott is voltam, szerintem jó gyors voltam)
Mivel itt van Pesti helyi járat, így mára Pesten foglaltam szállást. Felszálltam buszra, mi lett fővárosban? Persze felhőszakadás, de úgy, hogy se milyen közlekedés nem volt normális. Villamosok álltak csak egy helyben...emberek rajta...várták a csodát, hogy induljon a villamos. Rajta én is. Na ekkor feljöttem facebook-ra, szóltam ismét barátnőmnek, hívja a szállást, hogy megyek, csak nem tudom mikor érek oda. Közben meg megterveztünk az újratervezési útvonalat villamos nélkül. (de buszok is betegen tudtak csak menni ám...)Buszon újból nevetés..."még jó, hogy nem erdőben vagyok." :DVégül 8 körül ide értem a szállásra...volt itt egy-két fura dolog (akik itt laknak át kellett menniük másik szobában és hát nem igazán örültnek neki)Leraktam a szörnyeteget, aztán irányt vettem kedvenc kínai étteremben. Húúú, de király volt a kedvencemet enni, ettem volna dupla adagot is, de sajnáltam a pénzt rá. Visszajöttem, akkor már mindenki átment a szobából és ágyat is megkaptam.
Szóval kaland meg volt ma is. Mondjuk furán éreztem magam Pesten...nem éreztem magam turistának, hanem inkább hajléktalannak.
Idézet:"Ott volt rögtön a 6. oldalon egy idézet valami Charles Long nevű fickótól...Ő a következőket mondta: "Hogy is írhatná le egy könyv azokat a lelki tényezőket, amelyekre az embernek fel kell készülnie...a kétségbeesést, az elidegenedettséget, a szorongást, és különösképpen fájdalmat, a fizikai és szellemi fájdalmat, amely a túrázó akaraterejét próbára teszi? Ezekre a valóságos dolgokra muszáj lenne felkészülni, s még sincs rájuk szó..."
Csak ültem ott bambán, s fájdalmasan világossá vált előttem, hogy valóban nincsenek szavak, amelyek leírhatnák e tényezők jelentőségét. De már nem is volt rájuk szükség. Mostanra ugyanis tisztában voltam a jelentésükkel."
/Következő napi cél: Zsíros -hegy/
