Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Jó szórakozást mára! - mondom én

2019. szeptember 05. - mosolyszem

Egy keddi napon...amikor nyári napfény már átalakulóban lett őszi levegővel..
Önmagam randira indult..

Nagy készülődést nem csinált. Keresett egy kényelmes, de nem sportos pulóvert meg farmert aztán nézte az időt, hogy mikor induljon...
Önmagam nem is várakozott nagyon előtte. Nem várt nagy csodát.

- Nem lesz itt nagy dolog...randi aztán ennyi...nem hiszem, hogy megnyerő lesz. - így állt hozzá randihoz önmagam.

- De azért esélyt lehet adni neki, meg tapasztalat is jöhet - én meg ezeket a mondatokat mondtam.

Szóval most kivételesen érzelem nélkül ment önmagam és tényleg se milyen érzés nem volt bennem, amikor utcán mentem a helyszínhez..
Előtte beszéltünk néhányszor...bejött...szimpatikus volt, de ennyi. Nagy dolgot nem hozott ki belőlem. 
Randiban mégis belementem. Legalább látja a betegséget is...

Őszintén szóval, azt hiszem így még sose nem mentem randira, hogy önmagam nem izgult vagy nem álmodozott volna. 
Csak lazán sétált önmagam, kicsit felszabadult volt és ez nagyon, nagyon jó érzés volt.

Utólag azt mondom:
- Szerintem elengedted a vágyat ám... ;) 
- Ráadásul úgy, hogy nem is dolgoztam rajta - vágta rá önmagam.
- Pontosan...elengedést sportán kell csinálni...
- Hűű, de jó randi lett ebből...
Város felett ülni és beszélgetni a csillagok alatt...
...
...
- Hallod! Régen éltünk át már egy ilyen rendes randit. 
Kicsit talán fura is számomra, hogy lehet randizni valakivel. - folytatta önmagam

- Persze hallom...ha nem mondod ki, akkor is tudom, hogy mit mondasz ám. 
Most például hallom, hogy ma már izgulsz, ma már várod az estét és kíváncsi vagy. Egy szóval...ma este már érzésekkel indulsz el az utcára...

- Viszont pont emiatt, nem tudom ez jó vagy nem...nem lenne jobb, újra lazán és érzések nélkül menni?

- Hát idővel akár akarod, akár nem...főleg ha több randi is jön...elő fognak jönni egyes érzések/gondolatok..
Szerintem ez nem baj. Érzésekkel illetve gondolatokkal is lehetsz felszabadult és laza.
Ami fontos, hogy ne félj!
Légy nyitott!
Élj át perceket, akármi is fognak hozni ezek percek.

Önmagam kicsit fellélegzett:
- Na jó...akkor jó szórakozást mára...remélem örömmel megyünk majd aludni. 
 - Hajrá! - fejeztem be.

mohamed-nohassi-229698-unsplash.jpg

Éjszakai sétával célba ért önmagam...

Andi csaj ma hajnalban fél-5 kor célba ért!

Tegnap este megnéztem az időjárás előrejelzés és azt írta, hogy pont éjszaka nem lesz eső...hajnal 4 órától viszont már igen. Így hát úgy döntöttem, hogy utolsó éjszakámat sétával töltöm. Ez szakaszt úgyis már 100-szor megjártam már..
(mivel kerékpáros utat 2015 óta, minden évben megjárom). Szóval tudom már, hogy éjszaka is járható az út.

Este Fél 8-kor el is kezdtem az utolsó utamat. Szabadi és Szabadifürdő között van mező rész is, nap akkor már lement, de még elég jól láttam az utat. Szabadifürdőn kicsit lepihentem, ettem..el is aludtam kis időre, aztán fél3-kor neki vágtam az utolsó állomásnak Közben lett kis tánc is, de kellemes táncra hívott az ég, így ezt is élveztem. Amúgy is nem tartott sokáig.
Hosszú, hosszú út után végre valahára elértem a célpontra. Ahol egybe a helyem is van. Imádom itt a naplementét megnézni.. Igaz most nem volt és ma nem is várom meg, de lelkem este majd visszajön és átélni újból az csodás élményt.

Reggel várakozás volt, hiszen pecsét hajnal 5-kor nem kapható. :D
10 kor indultam volna haza, de erre pont amikor kijövök az önkormányzatról kisütött a nap. Egyáltalán nem volt kedvem futni a vonathoz, így eldöntöttem, hogy maradok az édes helyemen és napfénnyel kiélvezem az utolsó perceket..
Zenét csináltam lelkemnek...közben képekkel is próbálkoztam...és boldogság hormon is jelen van.

win_20190528_09_26_36_pro.jpg

Ui.: Jó döntést hoztam amikor elhatároztam, hogy durva 4 hónap után legyen egy út, ahol kicsit magammal lehetek..
Most már nem fáj ami történt és tudom mit szeretnék csinálni..egybe határ vonal is megszületett...és mától határozottabban fogok nemet is mondani, ha szükséges...
Legjobb az, hogy út során már nevetve nézek vissza az elmúlt hónapokra.

Tehát hasznos dolog volt az túra...
Az is tudom, hogy nem ez volt az utolsó utam...

Na kicsit még zenélek önmagamnak...lehet olvasok is...napozunk önmagammal..aztán repülök haza, mert vár a kád, az óriás palacsinta amit majd rendelek és végül természetesen az ágyam.
(Durva, ahogy kibírtam 5 napot rendes alvás nélkül. :D Legalább megtudtam, hogy amikor gyermekem lesz a csecsemőkort is túl fogom élni. :D )

 

Durva nap is meg volt...

Nagy bejelentés!!

Délután 3 órakor meg lett Siójut, mai célom...viszont sötétség még messze van.
Mi jelent ez?
Azt, hogy utolsó szakaszomat már ma elkezdem!! (bár égnek lehet nem tetszik az ötlet)
Nehezen hiszem el, hogy holnap ilyenkor már úton leszek az kádam és ágyam felé...de ezt el kell hinni.

Egyébként utam legdurvább napját éltem át ma.
Még Kéken se volt ilyen durva. Mondjuk igaz, ha már ennek évnek "durva év" a neve...akkor jól is jött ez a durva nap ide.

Miért lett durva?
Reggel 6-kor már úton is voltam, Töreki könnyen meg lett. Itt még semmi durvaság sem volt. Innen kell egy kis tó
felé menni, ezután lesz meg Balatonkiliti.
Na tóhoz egy piros túraút visz...Töreki után mindjárt meg is találtam. Itt várt egy tanya vagy legelő. Egy köteles kerítés volt, amin ugye könnyen át lehet lépni.  Épp amikor oda értem, kicsit gondolkoztam, hogy át lehet menni vagy nem. Ebben pillanatban megjelent egy pasas, oda is jött. Mondtam/mutattam, hogy piroson megyek...Ő mondta: - Lehet arra menni, de később nagy-nagy gaz lesz. Mutatta is, hogy legalább mellig érő...én ezt nem vettem komolyan. Mármint komolyan vettem, de gondoltam biztos át lehet majd menni rajta.
Így válaszom ez lett: - Jaa, az nem baj..
Tehát nekivágtam az útnak, aminek végén hajléktalan tűnő vagy munkás ruhás nővé váltam...

Ugyanis nem mellig érő voltak a növények, hanem inkább vállamig, néha fejemig (161 cm magas vagyok, ha esetleg valaki kíváncsi lett)
Én meg szorgalmasan mentem az piroson, mentem mentem és nem lett vége...mindenem koszos és barna lett...cipőm botrányos, ahogy lábaim alsó része is. Szörnyeteg se maradt ki a barnaságból.

Kb.: 5  km-en keresztül hívtam a harcot, amit út adott. Már azt hittem sose nem lesz vége. De ahogy semmi nem szokott örök lenni, egyszer mégiscsak vége lett. Szerencsére tánc nem volt közben.
Amikor kijöttem és bekanyarodtam Kiliti felé, mindenki, de szó szerint mindenki, mindenki csak nézett...ez meg onnan jött?...mit csinált, hogy ez ilyen?

Amikor egyik nőt megkérdeztem, hogy Kilitiben vagyok-e
Csak azt kérdezte: Leestél?
Na ezen önmagam nagyon nevetett. :D
Mindenem lábujjaimtól hajszálaimig koszos, akkor hogy lehet így leesni? :D
Ha leesek akkor csak egy ponton vagyok sáros, barna, koszos nem?

Szóval még szerencse, hogy ez pont ma történt, amikor már indulok haza felé. Nem hiszem ilyen cuccban maradtam volna tovább. Vagy legalábbis mosás lehetőség után kellett volna nézem.

Kiliti után Siójut út is már jó volt...végén lassú keringő volt, de ez most jól is esett. Vasútnál kicsit vártam, aztán tánccal beértem az önkormányzathoz.

Durva nap lett...de legalább elkezdhetem az utolsó szakaszt is. (ha nem vágok bele a gazos kihívásban, lehet nem is tudtam volna ma elindulni Szabadifürdő/Balatonaliga felé)

58599052_2368295853201160_371753157753044992_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

Ui.: Koszos vagyok illetve nem érzem, hogy túrázónak tűnök...tánccal nem tudom mi lesz...
Egyet tudok.
Lelkem tisztám lett az úttól és ha tánc is lesz ma vagy holnap, akkor esővel tisztára mosom az elmúlt 4 hónapot. Mármint megváltoztatni már nem, de másképpen ránézni lehet... és ezzel megyek majd haza.

"-hiszen nem a célba érkezés számít, hanem az odavezető út"
(Paulo Coelho)

Strand...kilátó...erdő

Már Balatonendréd is megvan...

Előző este, amikor beértem Földvárra láttam büfét az állomáson. Megnéztem az étlapot és hát tök olcsón lehet reggelit kérni..
Így reggelit itt kértem tükörtojást pirítóssal. Nagyon jól esett. Tescoban is beugrottam, mivel tudtam vasárnap kis boltok nincsenek nyitva. Örültem, hogy lesz kajám mára is.

Ezután 9-10 között elkezdődött a napi kaland. Én-időt délelőttre raktam, amikor park mellett kell menni. Mivel láttam füzetben, hogy ez lesz legjobb hely a napban...Szóval strandon élveztem az életet. Nem tudom miért, de ilyenkor életkedvem mindig jelen van.
Közben családosok is jöttek. Ekkor szokott az lenni, hogy jövőre nézek..."majd én kis családommal is ilyen jót fogunk szórakozni"...milyen jó lesz...stb.
Önmagam mosolygott, de nem mondott semmit.

Kis idő után éreztem, hogy ideje tovább menni. Hiszen messze van még a napi cél..
Szántó hamar meg lett, mehettem tovább a hegy felé. Közben csalódottság lett, mivel kiderült, hogy itt találkoztam volna sparral is...spar aki rántott húst is adhatott volna, meg tök jó ételeket, de most már mindegy.

Római út jött, ami elvitt Szamár-kőhöz...ebéd, aztán kilátó..
Hűű de király volt ott. Szépséges onnan is a látvány.
Jöhetett az erdő, ahol Vaskereszt várt meg kopjafa. Végül utolsó állomás az az Balatonendréd ami zöld jelzés vitt be

Na itt viszont olyan történt, hogy azt mondom angyalok vannak. :D
Tornyos büfét kerestem a pecsét miatt. Egyik embertől megtudtam, hogy már nem működik. Kérdeztem van-e másik. Falu végén jobbra van...így hát elindultam. Közben viszont találkoztam önkormányzattal. Gondoltam megnézem közelebbről is, megnézem a nyitva tartást. Erre egy pasas jött ki a házból. Nagyon megörültem...
Mutattam, hogy pecsét kéne...és kérem szépen..
Kedves hölgyeim és uraim. Vasárnap este 8 órakor lehet pecsétet kapni a önkormányzatból. :D
Persze szerencse is kellett, de én ezt nem hívom szerencsének. Hiszem van valaki ilyenkor mellettem.

Most meg várom a hajnalt...hosszú nap lesz a cél előtt...

Egyébként bírom gps-t is. Tök mókás, hogy mindig meg kell találni rajta a helyes utat...játékos...önmagamnak aki örök gyerek, ez nagyon bejön. :D
Ezen napon is megtaláltam az egész utat.

Ahogy gps, úgy olvasás is bejön. Jöhet is szokásos idézet:

"Épp ezért megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük."
(Paulo Coelho)


59407830_2368235593207186_5286975407025815552_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

Ui.: Önmagammal meg vágy elengedésről beszéltünk.

Mindig az volt a bajom, hogy oké el kell engedni...legyen inkább szabad, de onnan csináljam?

Erre sok idő után, most rájöttem.
- Andi csaj! Meg vaaan! - ugrált örömében önmagam - Ne vágyakozásból éljél...Ne jövőt nézd..ne nézd, hogy milyen kis családod lesz..Hanem légy jelenben! Nézd a jelent! Keress bele a jót, szépet és az élvezhetőt. Csinálj olyan dolgokat, ami örömöt okoz. Ez által a vágy melletted lesz, de már szabad lesz, mert nem kapaszkodol belé...

- Hát akkor jöjjön a jelen...- válaszoltam én.

/már csak 2 nap...vagyis holnapután cél lesz.../

Szúrós út..naplementés boldogság

Annyira nem is volt rossz nap a mai/tegnapi...

Reggel Szemesen lementem partra egy kis pihenőre. Gondoltam eleget siettem az elmúlt napokban, hagyj élvezem kicsit a víz társaságát is. Pihenés közben olvasta, blogot írtam és reggelimet is megettem. Elég sok idő elrepült...
De most kivételesen nem zavart, nem bántam. Jól esett testemnek és lelkemnek is.

Fél 1 körül vágtam neki a mai kalandnak. Úttal semmi probléma nem volt. Egész szakaszot megtaláltam gps-en, csak menni kellett rajta. Szóládnál ebédeltem, aztán jött következő rész...

Következő rész, ahol egy botrányos úttal kellett szembenéznem. Felső-Csikoma környékén volt. Miért botrányos?
Egy út volt, ahol nem is volt út...mivel szúrós bokrokkal, faágakkal volt tele. Vagyis gps szerint út, ahol menni nem lehetett. 1 cm-et három percemben került, mivel harc volt a bokrokkal, amelyek ráadásul szúrtak is. Még szerencse, hogy nem egész végig ez várt rám.
Nagy boldogság jött, mikor kikerültem onnan.

Ez szakasz elnézve, azért jó volt újból erdős utat járni. Ezután Balatonszárszót is elértem. Itt nem időztem sokat, inkább mentem tovább, mivel jött a Magaspart, amire egész nap vártam. Meg is lett és máris én-időt csináltam önmagamnak.
Ég meg ajándékot is adott ezen napon...ugyanis amikor épp Magaspartra értem, pont akkor lett naplemente..tiszta boldogság volt a levegőben. :)

Végül Balatonföldvár állomásra mentem.
Innen indul majd a holnapi/mai napom...és már csak 3 nap, aztán célba leszek.

 17966674_1448751228488965_57936683918496119_o.jpg

(Kép: Szijártó Balázs)


" - Az egyetlen mód arra, hogy helyes döntést hozunk, az, ha tudjuk, melyik a hibás döntés - mondta Petrus, miután elmondtam neki az aggályomat. - Azaz meg kell vizsgálni a másik utat, félelem és gyávaság nélkül, s azután dönteni."
(Paulo Coelho)

- Hát szerintem egyszer-kétszer akkor tudjuk meg, hogy melyik a rossz döntés, amikor átéljünk a következményeket... - szólt hozzá önmagam - Ez nem is baj, kellenek tapasztalok is, bölcsesség is ettől lesz. Természetesen tapasztalt után már jó, ha látunk legközelebb a helyes döntést.

- Oké, akkor elmúlt 4 hónapot tapasztalatnak tekintem - válaszoltam én vissza

Kalapács...

"- Mindannak, amit idáig tanultál, csak akkor van értelme, ha alkalmazod valamire. Emlékezz csak vissza: azt mondtam neked, hogy Szent Jakab Útja az átlagemberek útja. Több ezerszer elismételtem már neked. Szent Jakab Útján, de az életben is, a bölcsességnek csak akkor van értéke,ha segít az embernek legyőzni bármilyen akadályt. A kalapácsnak a világon semmi értelme,ha nincs szög, a kalapácsnak továbbra sem lenne funkciója, ha csak azt gondolná: "ezeket a szögeket két ütéssel rögzíthetem". A kalapácsnak működnie kell. A gazda kezébe kerül, és a funkciójának megfelelően kell használni.
.....
...
- A zuhatag épp az a hely, ahol gyakorlatban is alkalmazhatod mindazt, amit tanultál - mondta a vezetőm."
(Paulo Coelho)

Na akkor lassan mehetünk vissza Pécsre...hétköznapokba...a való világba, ahol elővehetünk a leckéket és ezzel próbálkozunk jövőben jó döntést hozni és jó úton maradni.
- Amúgy örülök, hogy megkaptunk ez a kalapácsot is a túra által... - állapította meg önmagam.

15844611_1336575376373218_3346192632939434886_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

Egyik csillag tied lesz...

Tegnap nem, de ma reggel 8-ra beérkeztem Balatonszemesre.

Egyébként meg lett volna már tegnap is, csak bajaim lettek az úttal...összevisszaság lett.
Gömbkilátó könnyen megtalálható volt és nem is volt messze. (más kilátó nincs itt, szóval gondolom Xantus kilátó ez az).
Lefelé út is meg volt és ki mentem már a városból, amikor MAORT terephez értem, nem találtam a helyes utat gps-vel se.
Kis gondolkozás után, inkább megkérdeztem egy helyi embert. Mondtam Szent Donát-kápolnához szeretnék menni. Vagyis inkább mutattam..
Ő elmondta egyszerű út vonalat, ami nem épp túraút mentén van. Túrautat elmagyarázni, kicsit bonyolult lett volna még akkor is, ha tudná az utat.

Na szóval kerülővel, de meg lett kápolna. Viszont ezután Füzes-tó-hoz túrautat sem találtam meg. Füzes-tó gps-en meg volt, de nagy kerülővel akart volna odavinni és ezt kicsit később vettem észre...végén már átvágtam az utat, ahogy csak lehetséges, hogy előbb ott legyek. Este fél 8 körül lettem tónál.
Megállhattam volna, hiszen nap már nem sokáig volt jelen, de én nem tudtam megállni.
- Lesz ami lesz...ha nem tudok menni sötétség miatt, akkor vissza fordulok vagy megállok - osztottam meg önmagamnak.

Naplementés séta lett a nap vége, ami Rádpusztáig el is vitt. Itt már nem vágyakoztam tovább menni, így meg is álltam a templomromnál.
Ja Füzes-tótól Balatonszemesig már út is meg lett...

 Ui.: Már csak 3-4 nap...ma Balatonföldvár mindenképp meg kell lennie. Ha meg kedden lesz meg cél, akkor is boldogság érzéssel megyek haza. ;)

58857971_2368239963206749_5311323469252657152_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

Este meg vágyról beszélgettem önmagammal.
- Tedd szabaddá a vágyadat...engedd meg neki, hogy akkor jöjjön el az életedben, amikor itt az ideje. Ne akarj erősen, hogy most rögtön legyen itt, úgy nem is lesz élvezetes. Élj a hétköznapidat és nézz közben az eget, mert addig lehet csillagok közt repülni... - békésen hallgattam önmagam szavait - Amikor meg eljön az idő, egyik csillag a tied lesz, mert valaki lehozza a szívednek.

 

Repülés...éjszakai séta és végül víz melletti boldogság

Hát most majdnem azt, mondtam volna önmagamnak:
- Megcsináltad! Ügyes vagy!...Meg lesz Aliga még hétfőn!

De inkább nem mondom, mivel dél volt, mire ide értem Boglárra. Ha így is meg lesz ma a Balatonszemes, akkor majd mondom és mellé megjegyzem, hogy "Büszke lehetsz...!".

Na jöjjön egy kis mese.. :D
Durva mese...nem történések miatt, hanem saját magam miatt...

Szálláson nagy lustaság jött, főleg úgy, hogy mondták nem kell sietni akkor megyek el amikor szeretnék...ráér délután is.
4 óra lett belőle. Kéthelyre meg így hatra értem be. Vagyis volt pár órám, hogy meg legyen  Fenyves. Mielőtt sötét lenne, be kell érni, mivel éjszaka is menni akartam. (Fenyves és Fonyód között simán lehet, mivel erdő nincs).
Tehááát...
Este 6-tól csak repültem, repültem és repültem ahogy tudtam, mert időhöz voltam kötve. Mármint sötétedéshez.
Komolyan mondom, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan is tudok menni...de legalább most már tudom...mondjuk az igaz, hogy ehhez azért kellett 12 órás alvás is.

Repülés közben néha rám jött félelem is, hiszen lehet mégsem lesz Fenyves..de szerencsére lábaim szuperek voltak és pont pont sötétedéskor megláttam Fenyvesi lámpákat. 9-re beértem.
Úttal nem volt bajom, gps mindig segített.

Fenyvesen este megkaptam a pecsétet, ettem és elindult az éjszakai sétám.
Pontosan fél2-ig mentem. Fonyódi-hegyre napfényben szeretem volna menni, már azért is, mert akkor lehet mindent látni. Bélatelepen megvártam a hajnalt.

Reggel meg lett Várhegy, utána Sipos-hegy és végül végre lemehettem a szívem csücskéhez...Balatonhoz.
Akármilyen is jó erdőket járni, kilátókban csodás látványt látni, szívem mégis mindig víz mellett érzi nagy boldogságban. Ma se volt másképp...még úgy sem, hogy nagy szellő volt mellettem.

Boldogságban kávéztam..olvastam...kis séta után meg vele reggeliztem is.
Mellette elégedett voltam, a tegnapi gyors sétára meg éjszakai menésre. Viszont ez elszállt, amikor kiderült, hogy Boglár nem lesz meg olyan hamar.
Nem baj...még van remény...előttem egész délután meg est is, simán meg lehet Szemes mára.
(Hiszen hétfőn akarom elérni a célt...Aligát)

58704247_2368278056536273_6983750409663807488_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)

Ui.: Az a vicces, hogy tegnap amikor vártam vonatot, mert Kéthelyre mentem...fejembe jutott, hogy inkább haza megyek. Ugyanis új/tiszta zokni nem igazán jött be...fájt benne a lábam.
- Én így nem csinálom meg az utolsó szakaszokat - mondta önmagam

- Na figyelj! Ha ma nem érek el Fenyvest akkor haza megyünk ok?- válaszoltam

- Szerintem akkor sem mennénk haza..nem vagyunk feladós típusok. De ettől függetlenül oké, legyen így.
Így hát Kéthely felé vettem irányt és vonaton visszahoztam a jól bevált zoknit (igaz nem tiszta, de legalább nem fáj benne a lábam).


Ma reggel meg, amikor víz mellett élveztem az életet...láttam távolba a hegyeket, amelyeken jártam és nevetés jött rám. Csak úgy nevettem, mert vicces volt látni távolból, amit megjártam. Főleg csúcsokat...
Aztán eszembe jutott a 4 hónap...aztán azon is el kezdtem nevetni. :D
Nevettem mert nem mindennapos dolgok voltak, mégis megtörténtek ezek velem.

Kicsit jól esik, hogy ma már nem rossz érzés támad, amiért ez történtek, hanem már nevetni tudok rajta.
- Hallod! Most fordult a kocka!...Megkaptad, amiért útra jöttél. :) - mosolygott el önmagam.

Elkezdőzött a déli part...

Már déli partokat járom...

Tegnap nem írtam, mivel este 7-kor értem be a szállásra, eléggé fáradtan, szóval ettem aztán 12 órás alvás jött.
Tegnapelőtt se írtam, pedig tudtam volna, csak az nap nem sikerült nagy utat megtenni. Miért?

Szóval Vonyarcvashegynél volt éjszakám, hajnalban felkeltem szokásos tennivalók, aztán megköszöntem a kalauznak a kedvességét és elindultam Keszthely felé.
Keszthelyi-hegység még adott két kilátó helyet, mellé meg nagy szellőt, de ennek ellenére tudtam enni kilátóban. 

Telcsi Vonyarcvashegyen lemerülve lett, így gondolkozom kellett miként és hogyan fogom feltölteni. De szerencsére Gyenesdiáson lett út mellett egy Meki...máris tudtam itt tuti lehetőségem lesz a telefont feltölteni. Igazam is lett. 
Viszont erre elment 3 óra. (az kb 10km...?)

Keszthelynél szerintem nem jó utcán mentem lefelé a vasúthoz,.
- Mindegy.. - mondta önmagam.

Pecsét után mentem is, mert késő délután volt már és elég keveset mentem azon napon.  Balatonszentgyörgy meg nem is tűnt messzire, jó lett volna elérni. 
Viszont amikor Keszthelyből jöttem volna kifelé, jött egy tánc...most kivételesen 10 percet táncoltam is az éggel. Utána egy garázs soron találtam egy védett helyet, ott vártam kicsit. 1 órából újból várakozás lett. Elállt, de erősen lógott a tánc lába...mégis elindultam. 
Jó döntés volt, ugyanis nem kellett táncolni többet.

Fenyőfasor előtt, kicsit szar volt menni a derékig érő fűben. Főleg eső után...tiszta vizes lettek a lábaim. 
Út közben már láttam, Szentgyörgy nem lesz meg...már fél 8 is elmúlott. Nyolc után, mikor már majdnem sötét lett beértem Fenékpusztára. Még pont belefért egy vacsora, aztán sötétség is lett. 

Tehát 4 óra kiesés miatt nem tetszett az út...mármint nem az út, hanem az, hogy többet is mehettem volna. Egyébként még kávézni sem kávéztam, meg olvasás is elmaradt.
Nem igazán volt olyan hely, ahol szívem megállt volna egy kávéra.



Na jöjjön a tegnapi nap is..
Szállásos nap volt, szóval nem volt szól egész napos sétáról. 
Viszont Szentgyörgyre reggel beértem és olyan korán nem akartam szállásra menni. Tehát megpályáztam Kéthelyt.
Szentgyörgyig amúgy többször meg kellett állom, mivel nagyon álmos voltam...egyszer-kétszer le kellett ülnöm az út mellé aludni.  Aztán volt egy pont az úton, amikor éreztem, hogy vége az álmosságnak. Felébredtem. 

Alvással 2 órás volt az egyenes 5km-es táv. Balatonszentgyörgynél pecsét, aztán várt csillagvár...itt már láttam, hogy délután nem fogok beérni az ágyba, írtam sms-et a hölgynek.
Kápolna is meg lett...itt végre olvastam is. 

Ezután ugye jelzés nélküli út van Kéthelyig...kertek között van út, de gps-em nem írta ki a kertek nevét, én meg bizonytalanságban nem megyek.
Vagyis gps-en kerestem egy földutat, ami elvisz Kéthelyhez. Elég jó utat találtam...pont oda vitt, ahol Facsi- vár van Kéthelyen. Meg erdő szélén ment az út, mellettem voltak a kertek, szóval szerintem nem lehetettem messze a helyes úttól.

3-kor lett meg a pecsét. Ettem, aztán néztem buszjáratot szálláshoz. 
6-ra meg is érkeztem. Sok volt ez 3 nap normális alvás nélkül, így elég jól jött az ágy...

Gondolkozni, beszélgetni ebben a két napban, nem igazán tudtam magammal. 

58583726_2368289843201761_5541971154442387456_o.jpg
(Kép: Szijártó Balázs)


Most meg hamarosan ebéd, aztán szörnyeteg bepakolás és indul a mandula! Elvileg következő ágy már otthon lesz...szóval kemény 5-7nap jön...

Szerencsére  szállásból nem kell futni, azt mondták délután is elmehetek, így késői indulás lesz...Fenyves jön, aztán ahogy néztem a füzetet Boglárt megjárhatom éjszaka is, mert út a part mellett van...
Majd kiderül, hogy mennyire kell ide 7 nap Aligáig. Szerintem nem kell. :P

"A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének a puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben."