Amúgy mi valamire rájöttem...
Napokban kicsit lelkifurdalásom volt, mert úgy éreztem, hogy nem élvezem annyira az utat, mint Kék-en...
Ma meg ugye, majdnem sírás...de arra jöttem rá, hogy nincs ebben semmi baj. Vannak ilyen időszakok is. Nem lehet mindig boldogan lenni, sőt néha kell szar időszakok is.

Talán ez igaz a szerelemre várakozásra is. Van, hogy élvezünk az életet szerelem nélkül is, de van mikor nem.
Legjobb dolog itt az elfogadás! Elfogadni, hogy most épp nehéz, most épp szar, most épp rossz érzés, most épp fáj...
Miután elfogadunk lelkünk is jobban lesz. ;)