Azt hiszem megérkeztem legnehezebb hetemhez...oké lehet volt már nehezebb utak is, de ez a hét másképp lesz nehéz.
Igazából pont ilyen meleg miatt gondoltam, hogy a legjobb indulási dátum az április végén lenne..mert így, lesz hideg, fagy, kellemes és forróság idő is. Nem tudtam volna 2 hónapot végig csinálni ilyen forróságban. Ősszel meg rövidek a napok, így maradt tavasz vége és nyár eleje. Utólag azt mondom jól döntöttem.
Annyira melegem volt, hogy délutáni alvásból is felébredtem...na ezen lehet csodálkozni. Ez után döntöttem el, hogy holnaptól mindennap hajnalban indulok...6 körül, mivel akkor legalább 1-2 órát nem kell majd meleg miatt meghalnom. ( Most biztos mindenki kíváncsi, hogy ez így is lesz-e.. :D ) Őszintén szóval én is kíváncsi leszek, hogy utolsó héten elhagyom-e az régi énemet...és újjal már nem alszom el reggeleken...
Mi volt délutáni alvás kívül? Boldogság volt, kellemes éjszakán kinn lenni...csak blogírás után vettem észre, hogy én csillagok közt fürdök. Aztán előjöttek az első éjszakák, amikor hidegben, szélben éjszakáztam...csak nevetni tudtam rajtuk :D Mostanában amúgy, sokszor gondolok vissza az elmúlt két hónapra. Boldogságos percekre...nehéz percekre...fagyos percekre...jégesős percekre...hegymászásos percekre...fájdalmas percekre...feladás szélén percekre...kalandos percekre...Vissza gondolok és csak nevetek, hogy onnan jöttem, mit éltem át, min mentem keresztül.
Na szóval, kellemes éjszaka után fél6 indultam a rövid utamra...csak 1 állomás volt mára, az is csak 10-11km. Öröm volt, hűvös reggelen úton lenni, tetszett a mező látványa is, mivel meleg se volt, leültem ismét olvasni. :)Fél 10-re már benn is voltam a célba.Szállás viszont Szelestén van, így busszal terveztem átrepülni. 10:44 kor indult egy, amivel Váton át kellett szállnom. Durvára éhes voltam, így várakozási időben leugrottam a boltban és vásárolt kaják egy részét meg is ettem. Többit Váton terveztem, mivel ott is lesz fél órás várakozás...Vátra el is jutottam, leültem befejezni az evést. Éreztem, hogy megy az idő, de nem érdekelt. "Majd másik busszal vagy másképpen eljutok a szállásra. Úgyis korán van."Jól ejtettem...el is ment a busz. Következő 2 óra múlva jött volna. Mivel tudtam, nincs messze innen Szeleste akár gyalog vagy épp stoppal is oda juthatok, nem is vártam meg a buszt...elindultam az úton és stoppoltam ismét. Újból nem kellett sokat várnom, még 10 percet se, máris megállt egy kocsis és bevitt a faluba.
Egy óra körül meg is találtam a szállást is. Azt találtam ki, hogy alvás előtt megebédelek meg boltban megveszem vacsi és reggeli valót, aztán szállásból már nem is kell kijönnöm. Kastélyban volt is étterem ahová beültem. Sajtkrém leves...Diósbundában camembert konyakos áfonyával... Na ez után lettem igazán rosszul. Olyan sok kaja volt ez hasamnak, hogy maradékot alig tudtam megenni, de muszáj volt... (pénzt nem dobunk a kukába). Kastélyból kijövet meg újból nevettem"Egyszer meghalok, mert éhes vagyok...egyszer meg meghalok, mert tele van a hasam." :D Közben persze, boldog voltam, hogy fájós hassal nem kellett hegyet mászni..
Boltot is megtaláltam, aztán visszaértem szállásra...jött a délutáni alvás, ami azt hittem jobban fogom élvezni. De meleg győzött itt is. Oké, azért aludtam ám 3 órát, jó is volt csak ébredés a melegségben nem esett jól...Citromos sörrel próbáltam boldogságot visszaadni magamnak.
Most meg nem sokára vacsorázok meg filmet nézek....Legszebb ajándék a címe...jó kis lélekmelegítő film.Aztán megpróbálok elaludni, főleg azért, mert holnap akkor nem 8-10 között akarok elindulni.
Zárást is terveztem, de ahogy látom túl hosszú lenne ez a bejegyzés...inkább megírom külön ;)
Idézet:"Lefelé tartani olyan volt, mintha megfognék egy laza szálat egy pulóveren, aminek a megkötésével órákat töltöttem, és elkezdeném húzni, egészen addig, míg a teljes ruhadarab fel nem bomlik, és csak egy halom fonal marad utána. A PTÖ-túra pontosan ilyen idegesítő tapasztalat volt: újra meg újra megkötni, aztán újra meg újra lebontani azt a pulóvert. Mintha szükségszerű volna elveszíteni mindent, amit nyertünk."
/Holnap Gérce a napi célom...és már csak 6 nap/