Hát ma csodálatos nagy nap lett...
Kilométerekben nem volt nagy, hiszen csak 15 km volt a terv.Reggel nem volt fürdő kedvemben, így úgy döntöttem, átrakom holnapra...inkább leültem asztalhoz és ettem egy jót. Kakaó amit előző nap vettem igazán jól esett. Kicsit zenét hallgattam, úgy mond erőt gyűjtöttem, aztán 10 körül kijöttem szállásból...
Elkezdődött a csodálatos napom..Miért csodálatos?Tegnap egy kedves blogolvasóm, pontosabban "szívvel teli" hölgy szólt, hogy Kék mellett lakik...olvasta, hogy ma fogok oda érni ...kérdezte összefuthatunk-e, mert szívesen látna. :)
Utamat szeretem egyedül járni mert, úgy gondolom csak így érhetek oda önmagamhoz. Viszont nagyon ritkán jó emberekkel összefutni és társra találni. Tehát nagyon örömmel, mondtam igent....
Én mentem az úton, ő meg jött szembe az Kéken...így találkoztunk. Nagy ölelés jött, ami egybe volt fura és egyben boldogsággal teli. Fura, mert amióta úton vagyok, bizony ölelést nem kaptam. Már el is feledtem, hogy érintés téren ennyire kifogytam és pont ezért volt boldogsággal teli.
Innen mentünk együtt tovább az én utamon. Közben beugrottam hozzá pihenésképpen. Kaphattam ebédet, italt és indulás előtt kávét is. Mind ezek alatt, folyamatos szeretet kaptam, pedig nem csináltunk nagy dolgot csak beszélgettünk. Amikor nem érett, akkor meg írásban kommunikáltam...Kicsit tovább maradtam "szívvel teli" hölgynél, mint lehetett volna...(16-ra Vállusra kellett érnem, mivel busszal terveztem vissza menni Lesenceistvándra, mivel ott találtam szállást) de annyira nagy szeretet volt a házban, hogy nehezen indultam/indultunk el.Másfél óra pihi után, azért elindultunk, elkísért a pecsétig. Ott újból ölelés és elválás.
Volt kb 1 órám, hogy oda érjek a buszhoz..mentem, mentem...közben megtaláltam a szeretet padot, ami "szívvel teli" hölgy is mondott. Leültem és csak néztem újból a hegyeket, ahonnan jöttem. "Ez képtelenség" mondtam magamnak...aztán becsuktam a szemem...Mit éreztem ekkor? Csak egy szót írok...csupa nagy betűvel..SZERETET.
Ezzel mentem tovább Vállusig, ahol buszfordulóban megláttam a buszt...futottam, futottam, de már hiába...orrom előtt vizslát mondott. De szerencsém volt, mert szeretet segített, pontosabban "szívvel teli" hölgy, mielőtt elváltunk mondta, ha elkésném, akkor szóljak neki és eljön értem kocsival, elvisz szálláshoz. Így hát szólnom kellett...jött is. Közben bolt előtt is megálltunk, lett vacsim meg holnapra reggelim. Szóval előnyöm is lett, a busz késéssel. Főleg, mert újabb ölelést kaphattam tőle. :)És nincs vége ölelésnek, ugyanis felajánlotta, hogy holnap reggel eljön szálláshoz és vissza is visz Vállushoz.
Zárás: Mindig boldogságról írok, pedig igazi boldogság ma jött el, mert szeretet a legszebb dolog a világon. Csak ma jöttem rá, igazából ezért is lett utam "boldogság út"...mert szeretet van minden áldott nap.Virágoktól, amik szeretet által illatot adnak...fáktól, amik szeretet által dalt adnak szellő segítségével..Balatontól, ami szeretet által lelkem megnyugszik és boldogan érzi magát...napfénytől, ami szeretettel ad erőt, amikor csukott szemmel bele nézek.. és csodálatos tájak a hegyekben, ahol leülök, érzem csak levegőben is szeretet van..
Amúgy ezért vagyok hálás a betegségemért is...Betegségem által kiskorom óta csupa szeretet kaptam minden csodás embertől. Csodás emberektől, akiket egészségesen nem is ismernék. Sőt szerintem most kéken se lennék.. :P :D
Szóval jó ötlet volt "szívvel teli" hölggyel összefutni. Innen is köszönök mindent! Főleg, hogy mind ezekre rájöhettem te általad... :)
/Holnapi cél: Hévíz/