Ilyenkor élvezhetem az erdő társaságát, fák illatát, közben madár koncerten mosolygok...és bámulom,bámulom ezer féle szépséges virágokat.
Igen, élveztem a napot, mivel tapasz ismét segített a fájdalomban, úgy hogy újból ott volt az arcomon a mosoly....ami mindennap egyre nagyobb. :DOké, tudom könnyű nap volt a tegnapi. Csak egy állomás volt a mai tervben, ráadásul meredek rész se volt nagyon. Legalábbis pár nap után ez az első, amikor nem kellett egyszer se 100-ig számolom a lépéseket...Reggelire gombás omlettet ettem...aztán fél9 körül sikerült az indulás. Első órák kicsit kemény voltak, mivel napos volt az út, de szerencsére jött az erdő is. Időben meg jöttek felhők is, így végre tudtunk napocskával bújócskázni...nagyon élvezte, ahogy én is.
Féltem, hogy nem lesz idő táblák és ezért hosszú lesz út. Mivel út közben nem tudom majd, hogy mennyit tettem meg és mennyi van hátra...de szerencsére voltak. Ráadásul, mindig meglepődtem, hogy csak ennyi van még hátra. 2 óra után már Csókakői várnál voltam. Aztán várakozás....mert Móron volt a szállás és háromnegyed 4-kor jött a busz.
Mindig tök fura ennyi idő után egy városban bemenni.. Penny-t látni...bevásároló kocsit tolni...(na amikor elindultam vele, úgy ugráltam, mint egy 8 éves... :D ). Mondjuk, szállásra mehet már nem volt ennyire mókás. Kicsit nehéz lett.Szállás? Azt hiszem ez a legrosszabb szállás...mi a bajom? Ez egy apartman, eddig ez volt a legdrágább. Vadászház duplája és akkor pont itt nem találok se milyen tányért...se milyen asztalt...semmi konyhás rész.Valaki mondja már meg, ami olcsóbb ott miért van konyha is? Ahol meg többet fizetek, ott meg semmi nincs, ami kajáláshoz szükséges lenne.Persze már több szállás is volt, ahol nem volt konyhás, de ott általában volt étterem, például tegnapelőtt is ilyenben voltam. Itt nem is zavart, hogy nincs. De itt még étterem sincs...Tudod, mi a vicces? Pohár, evő eszköz van a szobában, sőt mikró is...akkor most evő eszközt meg mikrót tányér nélkül kellene használnom? :D
Na jó...ez nem is számít, úgyis pár óra és indulok tovább...Boldogságban!Fura bele gondolni, hogy már csak 3 hét és már önmagam előtt leszek...sírjak vagy nevessek?
Idézet:"Távozásuk mélabússá tett, bár némi megkönnyebbülést is éreztem, amikor eltűntek a sötét fák között. Semmire nem volt szükségem a hátizsákból, egyszerűen csak egyedül szerettem volna maradni. "Egyedül lenni" számomra mindig is olyan volt, mintha egy valóságos helyen volnék, mintha ez nem is egy állapot, hanem inkább valami szoba volna, ahová behúzódhatom, hogy önmagam lehessek. A PTÖ-n tapasztalt mélységes magány azonban valamit változtatott ezen. Az "egyedül" már nem egy szoba volt, hanem a széles nagyvilág".
Szó szerint a szavaimat írta le Cheryl...csak azt tenném hozzá, hogy csodálatos élmény átélni, ahogy egyedül lehetek ebben a széles nagyvilágban...
/Ma már Bakonykúton leszek/ (Bakony jön...utolsó kis magasság...ezután már Írott-kőnél megyek igazán fel felé..)
