Tegnapi mese nem indult reggelivel, pedig azt hittem van étterem a szálláson, de nem baj legalább elértem a buszt.. Buszon próbáljam nem elaludni…mivel figyelni kellett hol kell leszállom. 1-2 percekre azért elaludtam, de tudtam figyelni a utat is, így hát meg lett Tokod pincék is.
Megettem a kekszet ami pénteken szálláson kaptam, aztán 10 után elindultam újból. Mogyoróbányáig én 1 vagy másfél órát számoltam. Ehelyett fél óra és már ott is voltam. Itt viszont sok időt pihentem.. mondjuk később rájöttem, hogy előbb nem is indulhattam volna, mivel pont amikor beértem, akkor volt ebéd szünet a boltban. Boltban meg mindenképp el kellett menni, mivel tudtam, hogy több bolttal nem fogok találkozni mai napon. Persze útra sose nem veszek semmit, mivel szörnyetegbe már nem fér semmi… mindig amit bevásárolok, azt rögtön meg is eszem.
Szóval pihi után bolt és evés jött…ezután mehettem végre Piliföldszentkereszt és Pusztamaró felé.Nem volt rossz út, főleg úgy, hogy nem fájt a lábam. Boldogság volt fájdalom nélkül menni...élvezhettem újból a sétát.Piliföldszentkereszt és Pusztamaró között, azért egyszer-kétszer keresni kellett a jelzést, de végül mindig megtaláltam. Amúgy azt hittem többet fogok fel felé menni…de annyira nem is volt vészes. Sokat mentem lejtőn is, ami persze még jobban tudtam élvezni.
Utolsó állomás Gerecse üdülő. Itt is meredek út jött, de sziklás volt, ami nekem bejött. Mivel így könnyebben tudtam menni, hiszen össze-vissza kellett menni. Este be is értem a célba. Viszont pecsétet elég nehezen találtam meg. Körbe-körbe mászkáltam (még jó, hogy már nem fájós a lábam) de nem találtam. Közben néztem helyet is, hogy vajon hol lesz a megfelelő helyem éjszakára. Kastély mellett találtam turistaházat…ráadásul nyitva volt az ajtó is, persze ennek még jobban megörültem.
10 perc után se találtam a pecsétet…mászkálás közben egy kis házikóból kijött egy kutyus, vagyis észre vett. Ekkor még nem láttam a csávót, de 5 perc múlva kijött. „Boldogság” gondoltam magamban. Máris megkérdeztem merre is van a pecsét…el is mondta és végre meg is találtam.
Na mindenki kíváncsi miért bírom az embereket? :PSzóval először az volt terv, hogy titokban bemegyek a turistaházban, mivel azt hittem területen senki sincs, aztán alszom egy jót az édes ágyon, de miután találkoztam a csávóval, nem tartottam jó ötletnek.Inkább újból megkerestem, aztán megkérdeztem nem aludhatok-e itt. Kedves volt, megengedte hogy itt aludjak. Sőt kérdezte kajám van-e, mondtam hát sajnos nincs. „Akkor hozok valamit” mondta. Képzeld el kedvenc pizzámat hozta, Hawai…na ezután ne legyen boldogság? Mellette 1 literes tea… :DAztán reggelre reggelit is szokott.
És mindez tök ingyen… mint már mondtam, csodás emberek vannak.
Idézet:„-Nagyon jól csinálod, Cheryl! – lelkesített. – Csak ne aggódd magad halálra! Kezdő vagy ugyan, de kemény. És itt, a vadonban csakis ez számít. Nem mindenki lenne képes arra, amit te csinálsz.-Köszönöm – feleltem , s szavai úgy meghatottak, hogy elszorult a torkom.”
Mai cél Somlyóvár. (de már Koldusszálláson vagyok)
