2016.06.05. Pécs
Hűha...nehéz így elkezdni akármit is írni...12-én haza jöttem gondolkozni és hát úgy tűnik nem megyek vissza. 4-5 hónap sok az erdővel...Nem mondom, hogy nem szeretem, de valahogy inkább víz mellett érzem szabadnak magam. Talán ezért ment tavaly a Balaton kör gyalog ilyen könnyen. Mindennap mellettem volt Balaton akitől erőt kaptam, mivel jól éreztem magam vele. 8 nap alatt be is jártam..
Tehát gondolkozás után, arra döntésre jutottam, hogy kéket most egyenlőre hagyom és ahogy tavaly úgy idén is meg lesz Balaton köri séta. Célom? 8 nap helyett, legyen most 7 nap :P Tavaly nagy, nagy élményt kaptam (ahogy kéktől is kaptam volna) ettől a körtől, sok mindenre tanított és új lelki erővel értem be a célba. Amikor célban voltam, tudtam hogy nem ez volt az utolsó Balatoni köröm....Szóval kék helyett most Balatont várom...holnap repülök a Balatonhoz és neki vágok a 2. körnek...hogy élményekkel, tanítással és új lelki erővel jöjjek haza (remélhetőleg 7 nap múlva).
Viszont ide úgy megyek ahogy tavaly. Csak mobilom lesz nálam, meg táska apró dolgokkal, vagyis notebook és net lehetőség nem lesz. Ez nagyon is tetszett abban a 8 napban. Mivel nem akarok nagy dolgokat vinni, nagyon NAGYON remélem így bele fog férni táskában a kemény könyvem Cheryl Strayed: Vadon, amit kékre sajnos már nem tudtam vinni...Napló írás ami még lesz, csak most füzetbe...
Milyen érzés feladni a Kéket? Trauma...és igen ezért is, nem tudtam elején beszélni akárkivel erről, vagy blogba megírni, úgy ahogy gyászt, ezt is fel kellett dolgozni. Nem mondom, hogy túl vagyok rajta...de jobban vagyok.Viszont úgy gondolom, leszek még Kéken, ha nem is Kék-körön, de valahol fenn északon. Mikor? Ezt csak jövő vagy Isten tudja megmondani...lehet idén, de lehet 40 év múlva a nyugdíj koromban. Élet titokzatos, de mégis élvezhető ;)
