Szóval megszerettünk és családtag lett...

2 covid hullám között lett egy kis utcai szabadság...ekkor kerestünk fel egy új kutyakiképzőt, aki nem Pesten van, hanem itt Pécs mellett. Egy kedves barátnőm ajánlotta, ráadásul terápiás kutyákkal is foglalkozik.

Elmentünk párommal és Pepével...elmondtunk, hogy nekem egy saját  jásztóház az álmom / célom és szeretnék Pepéből terápiás kutyát, mivel tök jó ötlet lenne kutyás foglalkozásokat is csinálni.

Hát találkozásnál nem azt lett, amit önmagam hit....ugyanis, azt mondta terápiás kutya vizsgánál nagyon nagy a követelmény, nem hiszi, hogy ez sikerülne nekünk.

- Ha, ha, ha - önmagam elkezdtett nevetni, de egyre jobban.. - Haaa,ha, ha..ha, ha haaaa
- Na ki jön a könnyed is, ahogy szokott? - mosolyogtam, azért önmagammal.
- Nem, most az nem...ha,ha, haa - még egy jól eső nevetés kijött magamból
- Na tessék abba hagyni...kedves olvasó nem is tudja, minek van ez a nevetés.
- Ha- utolsó "ha"...kezdett megnyugodtni önmagam a nevetésből.

Az a baj, kedves olvasó, hogy nem kéne máris elején bedobni a poént...ez a nevetés első találkozásnál, még nagyon nem volt jelen. Több hónap és egy pár év után lett csak nevetés önmagamban.. de történet végén ki fog derülni, miért nevettem el magam ezen az emléken. 

Szóval előállt, hogy nem tudunk terápiás kutyát csinálni, de abban bele megy, hogy személyi segítő kutyát csinál önmagamnak. Mivel fogyatékos vagyok, nekem lehet segítő kutya. Ott is vannak nagy vizsgakövetelmények, viszont kicsit lazábbak szoktak lenni a vizsgán.

-  Várj...én majd lefordítom az kedves olvasónak, hogy ez a nő magyarul mit akart mondani - átadom a szót kicsit önmagamnak is.
-  Szóval azt akarta mondani, hogy ilyen beszédfogyatékosan...ilyen betegséggel...nem tudok terápiás kutyát vezetni.. - ilyen egyszerű a mondat.

- De nem háborodtam fel ezen...már megszoktam, hogy egy pár dolgot nem néznek ki belőlem - igaz önmagam?

- Ja, igaz.

Ezután, csak azt kérdeztem, ha segítő kutya lesz, akkor ott lehet jásztóházban? 
Ez kérdés után tudtam csak meg, hogy milyen jog körre van segítő kutyának. Ugyan olyan joga van, mint vakvezető kutyának. Mindenhová bejöhet ahol én vagyok. Bolt, strand, múzeum, állatkert, szállás, jásztótér... stb 
Oda is, ahová más kutyák nem mehetek be, és nem kutyabarát szállásra, étterembe is...
Vagyis ott lehet jásztóházban is.

Ekkor azt mondtam, hát oké...legyen segítő kutya.

Eljött első óra...én és Nagy, csak bámultunk, bámultunk és bámultunk. Viki kutyakiképzőnek Pepe első szóra leült..első szóra oda hozta a labdát...első szóra lefeküdt. :D
Közben megbeszéltünk...pontosabban Viki mondta, hogy 5 feladat kell, ami Pepe segíteni fog a mindennapjaimban. Ezt át kell gondolni és kitalálni.

Következő órák, már csoportos órák voltak. Együtt tanultunk más kutyákkal, akik terápiás kutya tanulók voltak. 
Mivel alapok ugyan azok nekik meg nekünk is. 

Jaa, de jó órák voltak...tök jó volt, hogy alapok mellett láttunk, hogy milyen feladatok vannak nekik. - előjött a jó érzés önmagamban az emlékektől

- Igeen és még jobb volt, hogy Pepével is csináltam ezek a feladatokat... - örültem önmagammal együtt, hogy ott vagyok terápiás kutyás tanulok között.

Idő ment, ahogy szokott...hetek, hónapok..
Fél év múlva többi tanulókkal átmentünk alap fokú vizsgán...egy-két hónap után középfokú vizsgán.
Ebben időszakban, kitaláltunk, miben tud segítő lenni Pepe...

 - Légy szíves hagyj mondjam én! - nevettem önmagamon.
 - Oké, oké mondj önmagam...

1. Mivel bal fülem nem jó, zajban nem mindig hallom telefoncsörgést...vagyis szól, ha valaki hív...

2. Csengő meg nagyon halkan szól, még Nagy se mindig hallja... vagyis csengőre is szól.

3.  Bal kezem sérült, nem olyan ügyes mint jobb...például, amikor kinyitom üdítőt kupak állandóan leesik a földre...vagyis fel vesz tárgyakat, ha leesik a kezemből

4.  Sokszor be hagyom szobában a kulcsot, és ez akkor veszem észre, amikor cipőben, kabátban vagyok...vagyis parancsszóra bemegy szobába és megkeresni a kulcsot, illetve kezemben hozza.

5. Nagy panaszkodott, hogy elfeledem beszedni a gyógyszert...erre Viki kitalált egy megoldást... Reggel mondom Pepének, hogy jó reggelt és erre ő elmegy szekrényhez...kinyitja...felveszi belőle gyógyszert, aztán ágyba hozzám hozza. (ez videót megpróbálom becsatolni ezen  a bejegyzésben)

- Nagyon szép volt önmagam...tudom büszkeség lett benned, de átveszem az írást.

Szóval meg lettek a segítő feladatok, ezek mellett jött egy jó hír Vikitől...van pályázat...ha pályázzunk, akkor kifizeti állam a képzést. Mivel fogyatékos vagyok, emiatt pályázhattam.  Nekünk ingyen lesz ez az egész képzés (amúgy nem olcsó mulatság).
Kicsit hosszú idő volt, de végül megnyertem. Ingyen jártunk tovább a képzésre.

Miután meg lett alap és középfok...elkezdődött az egyéni órák. Igaz előtte volt, egy kis nyári szünet.
Egyéni órák egyik része nálunk voltak...mivel 3 segítő feladat itthoni feladat.
Egyéni órák másik része árkádban voltak...ugyanis záróvizsga egy bevásárló üzletben kell lennie. Ott vannak feladatok, amin sikeresen át kell mennie a kutyának.  (pl.: mosdónál ki fekve kell várnia, ameddig nem jövök ki wc-ből...étteremnél az asztalnál leesett kaját nem veheti fel...séta közben mellettem kell jönni és felnézni rám...udvaron elengedni és parancsszóra lábhoz jönni...sorban állásnál leülni...idegen ember megsimogatásnál nyugodtan ülni... stb.)
Ja meg persze segítő feladatokat árkádban is megcsinálni.

Na vagyis képzés jól ment...tiltás energiát nehezen adom át a kutya felé...de senki nem tökéletes...azért másban meg jó vagyok. :)


Plusz fél év után...
2013.05.23-án...El jött a nagy nap...2 év után..záróvizsga árkádban 3 vizsgabizott  jelenlétében.
 
- Tudod mi legyen? - jött önmagam

- Na mi?

- Együtt...együtt kiabáljunk ki!!..

- Nem hülye ötlet! - mosolyogtam önmagamra.

3..2...1..

- SIKERÜLT!!!!!! - ráadásul mindenre kiválót kaptunk.. :D

Tehát meg lett záróvizsga...Pepe 1 éves láncon élés és 1 éves menhelyi élet után 4 évesen segítő kutya lett.
Én meg önmagammal 33 évesen megélhettem az a csodát, hogy személyi segítő kutyám lehet.

Ui.: - Írás elején nevetésemet, ugye nem feledted el? - kérdezte önmagam

- Nem, nem... - 

Azért nevetett önmagam, mert mielőtt lett volna záróvizsga... Viki előjött, hogy ha szeretnék terápiás kutyát is csinálni Pepéből, akkor csinálhatunk...

- Fordítom, fordítom... - nagyon jó kedvében van önmagam

- Most már ki tudja nézni belőlem és Pepéből, hogy átmennénk a terápiás kutya vizsgán is...

- Ha, ha, ha, ha.. - na jó én sem tudok nevetés mellett elmenni.

Egyébként  Viki nagyon jó szakember...sokat tanultam...sokat kaptam tőle...hálás vagyok.
Ma már jobban tudok örülök segítő kutyának mint terápiás kutyának.
Több élményt kapok így....és kutyás foglalkozást gyerekeknek, így is megvalósul..hiszem..

- Hit meg nagy erő az életben...

 Például, ahogy záróvizsga előtt minden este...mondtam önmagamnak  " Pepe nagyon ügyes lesz árkádban...minden feladatot megcsinálja szuperül...én meg büszke leszek rá"...
Mondtam, mondtam és csak mondtam...aztán már önmagam elhitte ezt és már nem félt vizsgától se, mert hit megszületett benne. Egyszerűen hit által, tudtam, hogy sikerülni fog.

Zárásra íme a gyógyszeres videó:  

Közben jártunk kéket is ám... ;)
Hollóházától Piliscsabáig már meg is van..2 hét múlva megyek Dorogra is...
Ja és Pepének is van kék füzete.. :)

- Nem is beszéltél Pepéről a blogban... - szólt önmagam - pedig nagyon életed része lett mám

- Igazad van. – állapítottam meg, miközben ránéztem cuki alvós szőrös társamra.

 Történet egy kutyáról

Na szóval 2020 őszén nem éreztem magam jól...elő jöttek Bellás gondolatok önmagamnál.
“- Milyen jó volt Bellával minden este sétálni.”
“ - Milyen jó kutya volt...el volt engedve és mindig megállt út előtt aztán várt rám.” 
“ - Más kutyákkal nem barátkozott, mindig kikerülte őket, emiatt gond nem volt vele.”
“ - Spar-ba mehet is el volt engedve...bejárat előtt ült és csak bámult, hogy mikor jövök már ki a boltból.”

Főleg esti séták miatt gondoltam, hogy milyen jó lenne egy kutyus. Bellás séta közben mindig önmagammal voltam..át gondoltam az életet és feltöltöttem vagy épp bátorságot, ötletet, erőt gyűjtöttem.

Ezek gondolatok hatására kezdtem egyre többször mondani Nagynak: “ - Szeretnék egy kutyát”
“ - Lelkemnek is jól esne egy háziállat”  (persze felelősség is bennem volt, ami ehhez nagy szükség van).
Szóval mondtam, mondtam, egyre többször mondtam ilyen mondatokat.

Egy szép napon...
 - Honnan tudod, hogy szép volt? Lehet csúnya nap volt - nem bírta a csendet önmagam - Na mindegy.
Vagyis egy szép napon  Nagy rábólintott.
Ezután én írtam egy kutyakiképző ismerősnek, hogy szeretnék egy kutyát és ha már kutya, akkor olyan legyen akiből akár terápiás kutya is lehetne.

Én ugyanis pár éve elvégeztem Állatasszisztált terápia tanfolyamot, mivel jásztóházban kutyás programokat is szerettem volna/ szeretnék.
Ismerős szerencsére ráért és segítőkész volt, így elmentünk hármasban a Luca menhelyre, ami Pest mellett van.
Nézünk..nézünk a kutyákat, egyszer csak Nagy észrevett egy 2 éves fekete keverék kiskutyát, aki figyelt és mégsem kiabált, mint többi kutya. Én nem is vettem volna észre...
Tetszett mert, csak 13kg-os...nem hosszú szőrű...és aranyos arcú volt meg csendes. Mondtuk nézzünk meg...
Kutyakiképző elkezdte a teszteket csinálni vele.

Megállapította, hogy nincs nagy gond vele, szerinte alkalmas a kiképzésre. Közben nem akartunk máris első kutyánál megállni, így megnéztünk egy pár hónapos kutyát is.
Szívünk mégis 2 éves fekete keverékre felé ment, így ő vittünk haza Pécsre.

- Állj máááááár meg! – rezgett a mellkasom önmagamtól, mivel nagy nosztalgiázásban került – Legyen inkább ebből több rész, úgyis hosszú története van neki már eddig is.

- De jó ezeket visszaidézni.
- Nekem mondod? - önmagam szíve is egyre jobban csak dobogott. – Én is ugyanúgy mosolygok, mint te

Hamarosan jön Egy kutya története következő része....

-  "Hamarosan"? Hát kedves olvasó, ezt el ne hidd énemnek! Mondjuk szándék ott lehet. - önmagam hozzászólása a záráshoz.

Legszívesebben aludnék egy nagyot – olvastam ki önmagam szavaiból.
De takarítani kell...de felmosni is kell...tornát be kéne pótolni (ezt mondjuk szívesen csinálnám - vágta hozzá közben önmagam)...és már mindjárt este van... 
 
Néha nem tetszik ez az élet. Néha visszavágyok egyedülálló élethez, aztán amikor ez gondolat előjön bűntudat önmagamnál. 
Legtöbb hétvégén unatkoztam, ami akkor azért nem tesztett, mert arra gondoltam, jobb lenne egy társsal a hétvége. Most mégis visszamennék...unatkoznék egyet, aztán visszajönnék a jelenben. 
Változnom kéne? Viszont, ha nem takarítok, akkor nem érzem jól magam. Meg csinálok mindent, akkor jön, hogy elégedett vagyok magammal. 

Hát akkor harc van? - kérdezte önmagam 
Lehetséges - válaszoltam - ha nem alszom, akkor nem élvezem az életet, ha alszom, nem fog jönni elégedett érzés 
 
Mi a fontosabb? Élvezet, pihenés vagy elégedettség? 
 
Drága Én! Figyelj! Szerintem próbálj inkább hétköznapokat élvezni... 
Felmosás közben észrevenni valami apró örömöt...közben viszont élvezd pihenést is és ilyenkor engedd el a feladatot...így elégedett azért, hogy megadtad engem az alvást. 
Emellett, ne feledd el ahogy tisztaság, úgy unatkozás is egy kincs. 
Vagyis ne légy rosszul, attól, hogy fel kell mosni, mert ott lehet benne az öröm és ne legyen bűntudat alvás miatt, hiszen mind kettő jelen lehet az jó/szép életben. - fejezte be mondanivalóját önmagam. 
 
Én meg ekkor ránéztem órára...17 óra...nem nagyon lenne szabadidő, unatkozás...viszont mégis megadom pihenést önmagamnak...bűntudatot meg elengedem...és elégedett leszek, hogy pihenhetem egyet. 
 
 
Ui.: "Megpróbálok megbékélni a hétköznapi életemmel. De az is lehet, hogy egyszer majd rájövök, mennyire kivételes dolog a hétköznapiság. Megpróbálom. Elgondolkodom rajta, pontosan mi kellene ahhoz, hogy jobban hasonlítsak egy elégedett emberhez."

Taffy Brodesser-Akner

Régen írtam…igen, mivel több szerepben is bekerültem..
Van egy társ szerep, van kutya gazdi szerep és nem vagyok most már bármikor szabad.
Embereknek is ritkán tudok írni, mivel ritkán ülök órákat gép előtt.

Néha hiányzik is önmagam társasága is…séta közben inkább Pepe kutyával vagyok jelen, mint magammal…amúgy ezt is szeretem, de remélem emiatt nem hagyunk el majd egymást önmagammal.

FIGYELEM, Figyelem! hírem van!!
Újból járom Kéket…
Csak most szakaszosan és egy társsal, pontosabban kutyalélekkel. Nagyon élvezem. :)

Tavaly kezdtünk 1-2 szakasszal és idén mentünk többet is.
Nyáron meg volt Kékestető is. :)
Hollóházától Mátraházáig kész is vagyunk.
Szállások éjszakában nincsenek, hiszen 1-2 éjszakát túl lehet élni szabad ég alatt is és ilyenkor Nagy otthon marad.. Ez újból az én utam.
Viszont beszélgetések nem igazán szoktak lenni önmagammal, nagyon jelenlét kell a kutyalélekhez.

- azért idővel, belejössz ebbe a szerepben is és ha ráérsz...én itt leszek melletted mám! Akihez fordulhatsz bármikor, bármiért – mondta kicsit magányosan önmagam – hiányzol..félek..mert jó volt amikor hozzám jöttél az út közben.

- Jó volt? akkor minek félsz? – kérdeztem meglepően

- Félek, nehogy újból elhagyunk egymást, mint  5-6 éve.

Na figyelj…keresünk alkalmakat, amikor beszélgethetünk úgy, ahogy régi időben…de időt kérek közben.

Önmagam reményteljes lélekkel elmosolygott…

Ui.: Pepe kutyus is nagyon élvezik a kéket, ahogy én...és saját füzete is van. 
Jó ez az új kékes élményt átélni egy társsal :)  (mondjuk jövő héten Galyat-tetőt pont nem várom...mivel kemény emlékek vannak vele kapcsolatban)
- Társsal más lesz...meg nem lesz óriási fájdalom se.. - szólt végére önmagam. 

Pihenés, alvás meg így néz ki... :)

Halál...
Megváltozás...
Szeretet...
Társsá válás...
Emberi tulajdonság...

- Jobb meghalni, mint megváltozni?
- Kiért érdemes megváltozni? - kezdte elővenni az agyát önmagam - Szerintem ez a jó kérdés.

- Én nem tudok társsá válni...így nem lehetek jó nő, társ és későbbekben anya
- De nem tudod megölni magad. - jelente ki megkönnyebbülten önmagam.

- "Szeretlek és szeretsz, de úgy tűnik ez kevés.." ezt Nagy mondta a szememben. Vagyis szeretet kevés egy kapcsolatban.
- Hát erre csak azt tudom mondani, hogy Hülyeség! Persze ha itt valódi szeretetről beszélről.

Ebben pillanatban belépett Nagy a lakásba. Vége lett beszélgetésnek önmagammal.


Kép: Szijártó Balázs képe

Percek...
Sírások...
Érzések...
Harc magamban...

Sokféle gondolatok voltak/vannak elmúlt hetekben, viszont időt nem találtam, hogy leírjam.(most eljött az idő).

Nem értem önmagamat...
- Mi a bajod velem? - bele szólt máris önmagam.

- Nyugil..szeretlek téged.. - én meg elkezdtem válaszolni.

- Jöjjön már, hogy "de". - önmagam türelmetlen lett közben.

-  De vannak olyan érzések, amelyek nem jó, hogy előjönnek benned.
Sok apróságokra nem jól reagálsz...mi lesz így a pároddal?

- Azt hiszed könnyű másképpen reagálni a helyzetekre és mást érzéseket előhozni? 

- Oki, oké...szerintem akkor lelki munka kéne neked ám.- Hallod?
Egyébként szerinted... 

- Ha hangosan mondod akkor hallom, ha magadban, akkor meg nem. - közben vágt önmagam.Biztos humort akart hozni a beszélgetésbe.

-  Vicces vagy ám..
Na szóval...Szerinted ezt meg azt el kéne fogadni? 
Hiszen tudok, hogy te, vagyis mi nem vagyunk ennyire spontán ember, mint ő... - egyszer csak fordult a kocka, bennem is kérdés lett?

  - Igen tudom...de Nagy szeret, figyel rám, segíteni akar, mellettem akar lenni jövőben is...

- Ne is mond!! Fél éve még ő nem tudott elkötelezni melletted...ma már viszont elképzelni se tudja nélküled az életet.
Szerintem pont e miatt vagy rosszul...azt érzed eljött az a pont, amikor elkötelezhetsz, csak te félsz és inkább menekülnék és ezért reagálsz rosszul a helyzetekre és jönnek olyan érzések, amelyet nem látsz helyesnek.

Szóval harc van bennem, nem tetszik amit csinálok és nem tetszik érzések se. Miért érzi önmagam rosszul? Miért fél elkötelezni, ha párja segítőkész,  szeretetnyelvén szól hozzá, ölel, minőségi időt ad, figyelmes, gondozó?
Miért baj, ha napi spontán dolgok jönnek a hétköznapokban?

Ezek kérdéseket felveszi önmagam és én is, ezért nem tudunk választ adni egymásnak.
- Egy dolgot tudok ám - előjöttek önmagam szavait - szeretem Endrét, megbánnám, ha elmenekülnék.Én nem szeretnék félni a jövőtől. 
Én jól szeretnék bánni a párommal és ezáltal jó párkapcsolatot folytatni.
Én jól szeretném érezni magam, el akarom hagyni a sírásokat.
És talán el szeretnék kötelezni Endre mellett.

- Jó gondolatok...örülök, hogy rossz érzések mellett ezeket gondolod - kezdtem belátni, hogy ömmagam jól mondja.
Viszont kérdéseket teszel fel és pont azokat teszem fel én is...
Válaszok viszont nincsenek, pedig jó lenne, ha lennének.

- Szerintem már pár hónaposak a sírások, nem kéne egy szakember? Lehet ő választ adna a kérdésekre.

- Pszichológus? 
- Pontosan...válaszok után meg lehet, nem fogsz félni...nem fogsz sírni...és párkapcsolatod Endrével is erősebb lesz.

Hétfő hajnal....
Kimentem Tüskésréti tó felé, a futópályára...
Ahogy sétáltam pálya felé, mellettem jött még hold is, lassú séta után csodás pára látvány várt a kis fák közt...aztán tó felett is...közben távolból látszott a napfény is...
Aztán amikor elindult a futás, égen madarak repülnek velem...


Csak egy hétköznapi reggel..
Csak egy csodás látvány...
Csak egy narancssárga szín az égen...
Csak egy mozgás....
Csak egy élőlény...
Ennyi kellett és rám szállt a boldogság érzés.

Kár, hogy sokan nem nem veszik észre, hogy boldogság apró dolgokban van...nem kell pénz hozzá...tárgyak se ...nem kell várni rá...egyes nagy napokra...nem kell kérni...nem kell dolgozni se érte.
Csak egyszerűen nyitott szemmel kell járni az úton és közben élet szépségét észre venni. Észre venni és csak egyszerűen boldognak lenni.

- Azért vannak ám, akik csak úgy boldog tudnak lenni már kis látványtól is - szólt hozzá önmagam.

- Hát akkor velük örülök...holnap meg jön egy Balcsis naplemente egy társsal, vagyis boldogságot elő kell venni. :)

- Hűhaaa...február óta nem írtunk!! - vágta önmagam hozzám.

- Jézusom...de sok minden történt azóta.... 


Félelem elszánt, viszont új világba kerültem azáltal, hogy élettársam lett és önmagam is élettársává vált egy Férfinak..ami csupa jó, örömteli perceket hozott magával. Ráadásul "szeretlek" szó is megjelent a kapcsolatunkban.
Bizonytalan lélekből, szerelmes lélek lett önmagam.

- Na itt kicsit nevetek is...eddig nem igazán írtam le ez a szót, hogy "szerelmes" - állapítottam meg, miközben szívem dobbant egyet.

- Na ugye...megmondtam!  Az Idő... 

- Neeeem! - közben bekiabáltam  önmagamhoz - nem jól mondod! Nem idő, hanem türelem segített.

- Oké, oké türelem és az igazi szeretet segített - javította önmagam. 


Azonban egy kis egyensúlyvesztés is lett önmagamnál...mivel szeretett egyedül lenni és élvezte is...meg volt napi rendje...otthon üres lakás várt, amikor melóból hazaért...baráti társasága csakis én voltam neki...saját programjai és szórakozásai is helyén voltak...

- Persze, hogy milyen szar volt néha társ nélkül megélni a napokat azt már nem is írod le? - kezdett önmagam felháborodni, miközben azért érzik az egyensúlyvesztést.

- Kedves önmagam! Légy türelmes most is! Nem is tudod mire akarok kijutni! - felemeltem a hangomat önmagamra.

- Jó van na...akkor mondj tovább! De bölcs légy...  - nyelves arcot vágott közben.

Szóval hiányzott neki egy társ, de mind ez közben elvolt önmagával is....meg volt a saját élete pontosabban egy saját egyensúlya.
Azonban azt mondom önmagamnak, hogy nem feltétlenül kell emiatt bánatos lenni. Minden vesztésnél ott vannak az új lehetőségek is. 
El kell kapni a lehetőségeket és dolgozni velük...

- Jaaj és újból időt kell adni neki? - szólt be önmagam is. 

- Látod? Tök bölcs vagy te is...igen időt kell adni, pontosabban türelmesnek kell lenni, hogy ezzel együtt létrejöjjön egy új egyensúly...
Lesz egyedülléted, csak nem egész nap...napi rended már egy társhoz kötött...miközben melóból hazaérsz egy lélek vár a lakásba... programokra már társat viszel és társasságod nem csak én leszek, hanem új emberek

- Sok új emberek..na talán ez a legnehezebb... - gondolkozott egy kicsit hangosan önmagam.

- Tudom, tudom, de ne feledd el, hogy nem vagy már egyedül és itt nem magamra gondolok, hanem egy férfira..
Itt az idő amikor nem kell már csakis egyedül élvezni az életet és egyedül dolgozni ezen. Melletted lett egy társ is. 
 Egy férfi aki most már szeret téged, aki örömöt ad, aki átölel, aki beszél veled, aki megért, aki őszinte, aki tisztel  és szeret, szeret...és szereted te is őt...  

- Hát most már értem,mire akartál kijutni. Ha megtaláltam az a férfit, akivel el tudom képzelni az életet mellette, akkor érdemes ezzel az új egyensúllyal foglalkozni és időt adni. 
Legyen új egyensúly egy társsal... 


(Kép: Szijártó Balázs)

" Nincs erősebb, mint ez a két harcos: a türelem meg az idő; ezek mindenre képesek."
(Lev Tolsztoj)