Hát tegnap Andi csaj lesétált több 30km-t is...ezt nem gondolta volna ő se, hogy ennyi is lesz..

Mi is volt ebben 30 km-ben?
Azt hiszem minden, szó szerint minden.

- Ez nem igaz! Szivárvány például nem volt. - szólt bele önmagam.

Oké, akkor nem minden, de azért sok minden történt.
Hajnalba indulás Tapolca állomásra. 1 óra alatt oda is értem. Pecsét, aztán lepihentem.
Fél 8 körül sikerült felállni és neki vágni a hosszú napnak.

Nap első szakaszában nehéz percek jöttek...
Nehéz percek előzménye: Éhes voltam, de boltot nem láttam a vasútnál, így hát kaja nélkül indultam városból kifelé. Örömömre pár perc után találkoztam cooop-val.
Viszont annyira jobban lettünk egymással, hogy annyi mindent vettem tőle, hogy 1-2 cuccot kezemmel kellett vinni. Legalábbis addig ameddig nem eszek.

Reggelire salátát vettem, amihez jól jött volna asztal is amikor eszem. Bolt előtt csak pad volt, így inkább útnak indultam.
- Majd úgyis út közben találkozol asztallal is - mondta önmagam.

Tehát ekkor jöttek a nehéz percek. Na sorolom is, hogy minek volt nehéz...
- Melegem lett..
- Főúton volt a túraút...vagyis kocsik/buszok társaságával
- Kezeim tele kajával és itallal
- Nem utolsó sorban táskám pártja is, pont most lett laza..
- Ja és persze mind ezek mellett halálosan éhesen kellett mennem..
Ugye? Tényleg nehéz percek...

Lesencetomajnál még pad se volt. Végül Lesenceistvándnál megtaláltam a megmentős padomat, ráadásul asztal is volt hozzá.
Máris zabálás volt. Evés után már minden belefért a táskámban...hidegebb is lett...táskát megcsináltam...kocsis útnak is véget ért..
Vagyis nehéz perceknek ennyi volt.

Helyette szánkózás jött. Hó helyett sár és szánkó helyett cipő szerepcserével. Még az volt szerencse, hogy fel felé kellett menni, így nem estem fenékre.
Kő-orra után is sár várt...
Közben újból, ahogy tegnap is esős kedvében volt az ég.

Vártam, hogy mikor is lesz tánc. Szent-Miklós forrás előtt volt is, de buli nem lett belőle. Forrásnál már nap sütött, így nem siettem, hanem inkább olvastam egyet.

Forrás után is sár várt...
Ég pedig fekete lett, Büdös-kútnál viszont bátorságom lett elővenni az ebédet, mivel pad védve volt az eső ellen.
Közben azt hittem eső lesz, de rosszul hittem már pedig. Nem is baj, úgyis messze volt még a cél, vagyis jobb menni, mint megállni

Na sár kalandnak itt lett vége.
Pad-kő kilátónál már látni lehetett, hogy esőt ma is megúsztam. Erre ittam is egy kávét is, úgyis látvány is meg volt hozzá.

Éééés
Ezután jött a tökéletes szakasz egész Vonyarcvashegyig..
Széles út, ahol sár már nem volt társam..csakis lefelé mentünk...és idő illetve táj is tökéletes volt hozzá.

Máris tudtam önmagamnak mondani:
- Szerintem feldolgoztunk a dolgot.
Már nem gondolkozol úgy egyik csávóra se..

Önmagam is megszólalt.
- Én meg átgondolva azt mondom, hogy lehet hibásak voltunk. Viszont legközelebb már jelent lesz a határ vonal...
Pl.: Első randinál nem jön föl hozzám, és 2. randi sem nálam lesz megbeszélve.
Ha ez hatására eltűnik, akkor ne feledd, hogy x után se lett volna ez másképp.

Na szóval haza érkezés után, fontos lesz az életben a Határ Vonal.

Jól esett ez a tegnapi utolsó szakasza.
Vonyarcvashegynél pecsét meg lett és ráadásul 2 hét után újra ehettem egy meleg főkaját..ugyanis kalauz adott, miután megengedte , hogy váróban legyek éjszakára.

Ui.: Hosszú, de tartalmas lett a tegnapi nap. Szarul kezdőzött, de remekül lett vége.
Határ vonalat meg haza viszem magammal.

Végül önmagam akar valamit mondani nektek.
- Ha ez napot nézem, akkor azt mondom, hogy meg lesz Balatonaliga mint cél...viszont 7-8 nap múlva biztosan véget ér az út, mivel feladataim várnak otthon.

Viszont ma megcélozom Aligát és 8 napot adok neki!

 
(Ez is Szijártó Balázs képe...igaz Olaszországi kép, de itt épp jön föl a napocska és jó pároska lett ezzel a képpel. )

"Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől."
(Paulo Coelho)