Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Vagyis maradjunk...

2019. január 14. - mosolyszem

Itt volt egy decemberi hónapocska...
Amikor lélek legszívesebben elrepült volna a földről.

De talán nem is decemberben kezdőzött, hanem valahol november környékén.
Csak ott a decemberi hónapban rájött még egy pár dolog...amire nem vidám szemmel néztem.

Lélek elrepült volna, de bátorsága nem volt mellette, így hát szenvedve átélte év végét is..
2018 utolsó napja...amikor gondoltam, ahogy a szar hónapot is, úgy elhagyom ez a vágyat is. Ezzel veszek valahogyan egy más szemüveget a szemeim elé.

Amikor este elindultam az év utolsó sétára...úgy tűnt találok szemeim elé egy jobb szemüveget, amivel új erő is jönni fog.
Már terveztem mit, hogyan fogom mást csinálni ezt-azt..

 

Igen, igen, igen
Azonban más is jött az új erővel...
Séta közben koncert volt. Koncerten meg egy pasi. Pasi aki egyszer már hazahozott Pestről...vagyis ismerős mégis idegen. Aki külsőleg nem tetszett, mégis elfogadtam az ital meghívását. Hiszen mégiscsak szilveszter van, élvezzünk ki ezt is. 

Ment az idő, aztán egyszer csak 2019-es év lett, az én ágyamban és ő mellettem..

Ezután jött az a bizonyos hét...
az a bizonyos hét..
az a bizonyos hét, amikor átéltem valamit, amit már régen volt.

Éreztem valakinek tetszem...és érdekeli, hogy mi van velem...
nevetés, nevetés, még úgy is, hogy megbeszéltünk más nem lesz...
megnevetett és mivel írt, írt...napközben is mosolyogtam a buszon, munka közben, séta közben,

Szerelmes nem lehettem, nem is szabadott mivel 12 szám van köztünk.

Mégis ez a 1 hét alatt, mintha olyan lettem volna, mint egy szerelmes madár..

De ez a hét is elszállt..és nincs tovább...
Viszont valamire rájöttem...

Elfeledtem  milyen is ez az érzés. Mennyire leírhatatlan szép és jó.

Nem szabad elrepülni a földről, ahogy decemberben vágytam rá, hiszen ez az érzést át kell élni újból, vagyis menni, menni és menni kell tovább...hiszen ez csodás érzés miatt megérni ;) 
Szóval vége a hétnek, viszont ennek a hétnek köszönhetőnek, tudom amikor enyém lesz ez az érzés (szerelem, boldogságosság), nagyon is földön szeretnék majd maradni.

- Vagyis maradjunk! - mondom önmagamnak.  

_7fe59e6f61238bdfe5f06142044f23a4.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr4814560892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2019.01.14. 15:31:59

Ha a szerelem igazi, akkor a 12 év nem lehet nagy probléma!
Viszont a felismeréséhez sok idő kell, egy futó kaland nem alkalmas rá.
Biztos lesznek még lélekben hozzád illő társak, akik elhozzák a szerelmes boldogságosságot!
A blogod olvasóit érdekli, hogy mi újság van veled!
Sikerült megfogalmazni idénre a célodat?
Mi lett a kutyákkal, sikerült a képzést végig csinálni?

mosolyszem 2019.01.18. 23:50:00

@olahtamas-: Képzésnek vége, de vizsgadolgozat még vissza van, ha minden jól megy, akkor papír is meg fog jönni. :)
Célom? ez még talán folyamat alatt van...
Viszont írtam magamnak év lezárást, lehet azt megosztom itt is. ;)