Levél Zsebitől...

Keresem, keresem utam...Írott-kő helyett egy új célt...ami valósságos cél az életben...
(Valamikor örömmel, valamikor fáradtan, valamikor teljes erővel)

Közben kutya- és kisállaterapeuta képzésen vagyok. Amire igazából nem maga terapeuta miatt mentem, hanem inkább kutyák miatt.
Egyik hétvégén önismereti gyakorlatok voltak az állatokkal...érdekes hétvége volt számomra.
Utolsó feladat az volt, hogy írjunk magunknak egy levelet egyik állat nevében. Én Zsebi nevű kutyustól kaptam levelet.

Kedves Andi csaj!

Zsebi vagyok, csak azért írok, hogy megmondjam, amit láttam ebben két napban, nem voltál ám rossz. Ha magam fajtákkal szeretnéd majd foglalkozni, szerintem nem lesz akadály a beszédproblémád. Persze pofonok meg egyéb harcok lehet lesznek, de erőd ott van benned. Szóval megtalálhatod a megoldásokat vagy legyőzni a harcokat.
Tavalyi nagy utadat sose feledd el!!! 1160km-et 63 nap alatt megtenni kemény dolog...fájdalommal, jégesővel, fagyos éjszakákkal mentél, de te mégis boldog voltál, mert szépséget, szeretet éltél át.

Jövőben valós életben is ezt vidd át...nehézségek, akadályok mellett mindig találj meg az apró örömöket és boldogságot!
És legfőképp legyen célod, mint Írott-kő ahol önmagad várt rád. Ha ezt elérted, akkor nagy álmot is megvalósíthatod. Csak menj, menj és menj az nehéz, de szép úton. Ne adj fel, megtalálod saját célod és azután az utat is hozzá!

Én hiszek benned!! :)


Ui.: Gondolatok amik fejemben járnak: -Talán álmom egy kutyás egyesület? És ezen belül mi legyen? Ez nem cél...tanácstalan vagyok...vezető képesség is kellene hozzá...meg persze út is...De ameddig cél nincs, addig úttal nem is tudok dolgozni. Ráadásul én magam is kevés vagyok hozzá...

- Na oké, most menj el egy sétára és ne gondolj közben semmire. Eleget járt ma már az agyad.

14222371_979655972142942_2552367670414371046_n.jpg