öröm...boldogság...sírás

Mivel idézet előzőből elmaradt...ebben kettő is lesz.

Kezdem is egyikkel:

"Megérkeztem. Megcsináltam. Egyszerre tűnt apróságnak és óriásinak, mint valami titok, amit állandóan mondogattam magamnak, bár a jelentésével egyelőre nem voltam tisztában. Percekig álltam ott, autók és teherautók húztak el mellettem, szerettem volna sírni, de mégsem sírtam." 

Szóval utolsó szakaszon inkább csak Hollóháza jutott eszemben..ahogy elindultam. Durva belegondolni, hogy még havat is láttam. :D
Aztán hintázások, ami közben haza érkezési hintázásra gondoltam...aztán emberek, akik meghatározott szerepei voltak az én utamnak...aztán fájdalmak, amik közben, nem igazán tudtam, hogy bírni fogom-e...aztán szállási kedvességek...

Ameddig ezeken járt az eszem örömöt éreztem. Még úgy is, hogy fel menet közben újból előkerült a 100-ig számolás.

Amikor orrom előtt lett Írott-kő önmagammal..."te szent ég, el sem hiszem, hogy szinte már itt is vagyok" érzés támadt elő bennem. Ez váltotta fel a boldogság...

Ezután ment el Péter és önmagammal lettem, ekkor szórakoztam notebook babával fotózás miatt...végeztem fotózással,  felmentem ekkor már csak a önmagammal a kilátóban. Néztem, néztem és csak néztem a tájat azzal tudattal, hogy ez az utolsó tájkép. Közben bekapcsoltam "Hazamegy a vándor" dalt... 

Végül kilátón kerestem egy nyugisabb helyet és ott olvastam a könyv végét.

Na ekkor jött rám a sírás. Miért?
Kicsit Cheryl is megsiratott...kicsit az is, hogy vége lett...de valahol jól eső sírás is volt. Körbe jártam utoljára is a tájat, búcsú kör. Aztán felvettem szörnyeteget és indultam Velem felé. Épp beértem a faluba, jött a tánc. De most ez kivételesen élveztem. Pedig nem lassú tánc volt..

Nem hoztam fel esőkabátot se, inkább arcomat ég felé raktam és hagytam, hogy mossa el minden sebet ami bennem volt, hogy önmagammal új kezdetre legyek kész.

2. Idézet:
"Miután elment, hátrahajtottam a fejem, és a ragyogó napfény miatt lehunytam a szemem. Csorogni kezdett a könnyem, amire már korábban, a hídon számítottam. "Köszönöm", hajtogattam magamban. "Köszönöm". Nem csak a hosszú gyaloglást, de mindent, ami csak összegyűlt bennem, mindent, amire az ösvény megtanított, és mindazt, amit még nem tudhattam, bár éreztem, hogy valahol az is bennem van. Nem tudhattam, hogy BMW-s férfit sosem látom többé, de négy év múlva átmegyek majd az Istenek Hídján egy másik férfival, akihez ott fogok férjhez menni, egy olyan helyen, amire majdnem innen is rálátok. Hogy kilenc év múlva ezzel a férfival Carver nevű fiúgyermekünk születik, másfél évvel ezután pedig egy Bobbi nevű kislány. Hogy tizenöt év múlva elhozom a családomat ehhez a fehér padhoz, mind a négyen eszünk egy fagyit, és közben mesélek arról az időről, amikor itt jártam... ... És hogy túrám valódi jelentése csak ekkor világosodik meg előttem, a titok, amivel állandóan kecsegtettem magam, csak ekkor mutatkozik meg.
...
Mindezt nem tudhattam a fehér padon ülve azon a napon, amikor befejeztem a túrámat. Kivéve azt, hogy nem is kell tudnom. Elég bíznom abban, hogy amit tettem, mind igaz. Megérteni a jelentését akkor is, ha még nem tudom pontosan elmondani, mi az - mint ahogy az Álom egy közös nyelvről kötetének éjjel-nappal a fejemben járó sorairól sem tudom. Hinni, hogy nem kell már puszta kezemmel nyúlni minden után. Tudni, hogy elég csupán látni a víz színe alatt elcikkanó halat. Hogy ez minden. Ez az én életem - s mint minden élet, rejtelmes, visszafordíthatatlan és szent. Annyira közel van, annyira jelen van, annyira az enyém.

Hogy milyen vadon éltem, amikor hagytam, hogy így legyen."

Annak amin átmentem elmúlt 2 hónapba, talán én sem tudom jelentését...inkább évekkel után tudom meg én is. Most csak tudhatom, hogy újból Andi csaj lettem...aki mindig vidám, életkedv teli és erős lelkileg.  
Én is csak hálás lehetek, hogy ez sok dolgot megkaphattam főleg azt, hogy tudok hinni magamban.

 

Ui.: Most már azt is tudom mit kell mondani, aki le akar fogyni. Máris nagy szívvel fogom ajánlni a 2 hónapos kék-túrát...de csak azoknak javasolt, aki lelkileg kemények és bírják a fájdalmat. Ja és felelősséget nem vállalok senkiért. :P 

win_20170625_11_54_22_pro.jpg

/Következő napi cél: Pécs, de ez már busszal :D/