Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Mondat...

2017. június 23. - mosolyszem
Na legyen az a tegnapi mese...

Blogírás után reggeliztem, aztán indultam buszhoz. Kicsit siettem, de ahogy mindig is szoktam utolsó percekben oda értem. 

Elindultam Bögöt felé...már reggel is elég meleg volt. Még az a jó, hogy bírom a meleget. Úttal nagy bajom nem lett. Meg távolság is tökéletes volt. 10 és 11 között értem be. Itt volt 2 órás pihi...boltban voltam, vettem kaját aztán padon ebédeltem. Csak egy dolog bántott, nagy táblás csokimból fagyi lett.

Mielőtt útnak indultam Szeleste felé, tegnapi tanulságból indulva, megnéztem neten Máté vendéglőt. Neten már láttam ez a italbolt.. :D
Mehettem is tovább. Ez út is kellemes volt. Jártam fenyvesek közt, ami imádtam az illat miatt. Le is ültem egy kis olvasásra.

Cél előtt meg újból nagy élményt éltem át, pedig azt hittem nem tud már újat mutatni Kék...Milyen élmény? Hát nem gondoltam volna, egyszer autópálya felett is sétálni fogok. :D
Hát ezt is megéltem...
Célnál pecsét, mivel 3 körül értem be, jó ötletnek tűnt, hogy még szállás előtt beugrok a boltba, mivel 16-ig van nyitva...utána viszont meghaltam. Rosszabb volt, mint egész napos út. Csak úgy tudtam szálláshoz eljutni a sok cuccokkal, ha kabátot magamra húzom...Vagyis Andi csaj 35 fokban kabátban mászkál :D

Nem baj...legalább vicces vagyok benne..

Délután tök jól éreztem magam. Nem éreztem magam fáradtnak..de aztán este mégiscsak elaludtam.

Most ismét reggeli vár, aztán egy napos séta. De most nem kell se milyen buszhoz menni...

Idézet:
"A  doboz ott is maradt augusztus 18-ig, ahogy a sírkői is, amit csináltattunk neki, s ami ugyanazon a héten érkezett meg, amikor a hamvai. Szintén a nappaliban állt, a falnak döntve; bár látogatóinkat talán felkavarta a látványa, engem inkább megnyugtatott. A kő palaszürke volt, a bevésett betűk fehérek. A neve állt rajta, a születésének és halálának a dátuma, és az a mondat, amit újra meg újra elismételt, betegsége és haldoklása alatt: 'Mindig veletek vagyok.' "

Mondat...vajon apu mit mondott utolsó napokon?
Nem tudom, mivel nem is mentem be hozzá. Hogy történt? 
Szombat este még nagyot buliztunk együtt a keresztanyáméknál. Semmi baja nem volt apunak. Másnap viszont nyelőcső mellett elszakadt egy ér. Ezzel került kórházban...
Bátyám jött hozzánk, anyuval mentek apuhoz. Én szobámban voltam. Bátyám kérdezte "Te is jössz?"  Mivel nem gondoltam, hogy ennyire nagy baj van vele, azt mondtam: "Most nem..majd holnap bemegyek."

Tisztán emlékszem, ahogy erre válaszra hogy nézett rám a bátyám....

Igen az nap nem voltam vele, pedig kellett volna. Ugyanis másnap már kómában került. Beszélni nem tudott meg látni se..

Éveken át szenvedtem, hogy hogyan lehetettem ennyire hülye. Utolsó szavait se hallottam, mert én azt hittem lesz majd holnap. 

Ui.: Meg kellene bocsátom magamnak?- kérdezem újból Írott-kőnél várakozó önmagamtól.

dscf5729.JPG

/Mai cél: Tömörd...és már csak 3 nap/

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr2612615049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2017.06.23. 06:38:19

Csokit vinni az útra, ilyen kánikulában ???
Az ilyen hibákból tanulhat az ember !
Nekem egyszer hidegben is sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy a csoki mellé tettem a telefonomat, és mivel az épp töltőre volt dugva, jól beolvasztotta a csokit a táskámba :)
Minden hiba, amit az ember elkövet arra való, hogy okuljon belőle!

mosolyszem 2017.06.23. 07:15:07

@olahtamas-: Nem útra vittem, rögtön meg ettem volna...csak mire megettem a konzerves kész kaját...nem maradt belőle semmi. :D
De legalább tanultam ;)

hadidoki 2017.06.23. 17:51:37

"Éveken át szenvedtem, hogy hogyan lehetettem ennyire hülye. Utolsó szavait se hallottam, mert én azt hittem lesz majd holnap." Holnap mindig van csak néha kicsit másként, mint gondoljuk. Apud is szól hozzád, ha nem is az addig megszokott módon. Ő is vár rád, az Írott-kőnél várakozó önmagadban. *
Ezen az úton sok mindent megtanultál, azt is, hogy mindig meg kell bocsátani! (...bár önmagunknak a legnehezebb)

Smith W. 2017.06.25. 07:50:21

Kis késéssel, de ehhez mindenképpen hozzá kell szólnom. Ez megint nagyon erős bejegyzés volt. Néha valóban nincs holnap, valakinek tényleg nincs. Azt hiszem, ez a hibád egy olyan dolog volt, amit ma már másképp csinálnál. Szerintem az évek alatt keményen megfizettél érte, úgyhogy itt az ideje megbocsátanod magadnak. De ezt majd önmagad megteszi helyetted, akivel pont mostanság találkozol írott-kőnél...