Mondat...

Na legyen az a tegnapi mese...

Blogírás után reggeliztem, aztán indultam buszhoz. Kicsit siettem, de ahogy mindig is szoktam utolsó percekben oda értem. 

Elindultam Bögöt felé...már reggel is elég meleg volt. Még az a jó, hogy bírom a meleget. Úttal nagy bajom nem lett. Meg távolság is tökéletes volt. 10 és 11 között értem be. Itt volt 2 órás pihi...boltban voltam, vettem kaját aztán padon ebédeltem. Csak egy dolog bántott, nagy táblás csokimból fagyi lett.

Mielőtt útnak indultam Szeleste felé, tegnapi tanulságból indulva, megnéztem neten Máté vendéglőt. Neten már láttam ez a italbolt.. :D
Mehettem is tovább. Ez út is kellemes volt. Jártam fenyvesek közt, ami imádtam az illat miatt. Le is ültem egy kis olvasásra.

Cél előtt meg újból nagy élményt éltem át, pedig azt hittem nem tud már újat mutatni Kék...Milyen élmény? Hát nem gondoltam volna, egyszer autópálya felett is sétálni fogok. :D
Hát ezt is megéltem...
Célnál pecsét, mivel 3 körül értem be, jó ötletnek tűnt, hogy még szállás előtt beugrok a boltba, mivel 16-ig van nyitva...utána viszont meghaltam. Rosszabb volt, mint egész napos út. Csak úgy tudtam szálláshoz eljutni a sok cuccokkal, ha kabátot magamra húzom...Vagyis Andi csaj 35 fokban kabátban mászkál :D

Nem baj...legalább vicces vagyok benne..

Délután tök jól éreztem magam. Nem éreztem magam fáradtnak..de aztán este mégiscsak elaludtam.

Most ismét reggeli vár, aztán egy napos séta. De most nem kell se milyen buszhoz menni...

Idézet:
"A  doboz ott is maradt augusztus 18-ig, ahogy a sírkői is, amit csináltattunk neki, s ami ugyanazon a héten érkezett meg, amikor a hamvai. Szintén a nappaliban állt, a falnak döntve; bár látogatóinkat talán felkavarta a látványa, engem inkább megnyugtatott. A kő palaszürke volt, a bevésett betűk fehérek. A neve állt rajta, a születésének és halálának a dátuma, és az a mondat, amit újra meg újra elismételt, betegsége és haldoklása alatt: 'Mindig veletek vagyok.' "

Mondat...vajon apu mit mondott utolsó napokon?
Nem tudom, mivel nem is mentem be hozzá. Hogy történt? 
Szombat este még nagyot buliztunk együtt a keresztanyáméknál. Semmi baja nem volt apunak. Másnap viszont nyelőcső mellett elszakadt egy ér. Ezzel került kórházban...
Bátyám jött hozzánk, anyuval mentek apuhoz. Én szobámban voltam. Bátyám kérdezte "Te is jössz?"  Mivel nem gondoltam, hogy ennyire nagy baj van vele, azt mondtam: "Most nem..majd holnap bemegyek."

Tisztán emlékszem, ahogy erre válaszra hogy nézett rám a bátyám....

Igen az nap nem voltam vele, pedig kellett volna. Ugyanis másnap már kómában került. Beszélni nem tudott meg látni se..

Éveken át szenvedtem, hogy hogyan lehetettem ennyire hülye. Utolsó szavait se hallottam, mert én azt hittem lesz majd holnap. 

Ui.: Meg kellene bocsátom magamnak?- kérdezem újból Írott-kőnél várakozó önmagamtól.

dscf5729.JPG

/Mai cél: Tömörd...és már csak 3 nap/