Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Kalandok...

2017. június 22. - mosolyszem

Na akkor legyen egy kis idézet...aztán egy kis személyes gondolatok...

"Mi lenne, ha megbocsátanék magamnak, gondoltam. Mi lenne, ha megbocsátanék magamnak, még ha tettem is olyasmit, amit nem kellett volna? Mi van, ha hazudtam és megcsaltam, és ha nem volt más mentség arra, amit tettem, mint hogy ezt akartam, ezt kellett tennem? Mi van, ha sajnáltam, de ha visszamehetnék az időben, akkor sem csinálnám másképpen? Mi van, ha én tényleg le akartam feküdni azokkal a férfiakkal? Mi van, ha a heroinból tanultam valamit? Mi van, ha a helyes válasz nem a nem, hanem az igen? Mi van, ha éppen az hozott el idáig, ami miatt megtettem azokat a dolgokat, amiket mások szerint nem lett volna szabad? Mi van, ha nincs számomra megváltás? Mi van, ha már meg is vagyok váltva?"

Kalandok...
Régi értékrendemben nem fért bele a kalandok. Mindig úgy gondoltam, hogy szex csak úgy élvezhető, ha mellette szerelem is jelen van. Ezt gondoltam egész tavaly nyárig...
Amikor az történt, hogy pesti életem során a sok pofonok mellett azt éreztem...hogy én semmire nem vagyok jó...nem értettem miért vagyok Földön, ha nem vagyok hasznos...minek élek, ha sehol és senkinek nem kellek...
Aztán előjöttek fura gondolatok, "Miért ne mennél bele kalandokban? Kalandokban ahol férfiaknak jó érzést és örömöt adnék a saját testemmel keresztül. Legalább, ha máshol nem is, akkor legalább ezen téren hasznos leszek." 
Ezek gondolatok után megváltozott az értékrendem..azt gondoltam, hogy kalandokban nincs is semmi rossz. Nincs barátom, akkor miért ne csinálhatnám? Akkoriban voltam 1 éve, hogy egyedülállóként éltem, nem tudom ez számítana is akármit..

Tehát így tavaly júliusban elkezdtem a kalandokat. Volt akivel csak egyszer futottunk össze, volt akivel összesen 4-5-ször is, mivel igaz érzelem nélkül csináltunk, de attól még szex jó volt. Ez kitartott egészen addig, ameddig haza nem költöztem. Pécsen már nem mertem folytatni. Kis város, sok ismerőssel. Féltem, hogy lebukok...Így lett vége kalandjaimnak tavaly novemberben. 

Most az út közben, kiderült egy-két rossz dolog, ami rávilágított, hogy lehet nem is helyes ez a gondolkodás...lehet rossz útra léptem akkoriban... veszélyes is lehet a kalandok..

De őszintén szólva örülök, hogy kiderült, hiszen ez által láttam meg az úton, hogy mi a helyes és mi nem. 

Valaki megkérdeznél, hogy ha visszamehetnék időben, akkor mit csinálnék?  Megbántam-e?

Azt válaszolnám, hogy nem bántam meg. Akkor erre volt szükségem és kész. Nem csinálnám másképpen, ha visszamehetnék. Amúgy is ez is tanított valamire, vagyis fejlődtem ez által. És igen, részben ez is hozott el Kékre... 
(Cheryl kérdéseire azt hiszem válaszoltam :P )

Ui.: Örülök, hogy ezen téren is tiszta lappal mehetek önmagamhoz. ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr1512614113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2017.06.22. 19:34:55

Ez aztán bevállalós hozzászólás, le a kalappal !
Nem akarok pálcát törni feletted, hiszen nem ismerem a körülményeket.
Az biztos, hogy valakivel jó kibeszélni a problémákat.
A legjobb, ha egy közeli baráttal tudod, akinek megbízol az ítéletében.
Így egy nyilvános blogban ez talán picit erősnek tűnik.
Most nem akarlak kizökkenteni az utadból hosszabb hozzászólással, közeledj önmagadhoz!
De azt is tartsad szem előtt, hogy ezzel a blogírással is több tucat embernek szerzel örömöt!

hadidoki 2017.06.22. 20:04:32

Amikor írtad, hogy itt-meg ott, ennél, meg annál éjszakázol, felmerült bennem a gondolat, hogy szólni kellene: nem csak jó emberek vannak ám a világon. Aztán eszembe jutott, felnőtt nő vagy nem tudhatom, mi jó neked. Édesanyáddal való kapcsolatod témája is hasonló. Senki nem ítél el, neked most az a feladatod, hogy önállósodj. Ez rendben is van. De mivel sokunk jóval idősebb nálad, egy másik szempontra is felhívtuk a figyelmedet, amire esetleg te még nem is gondoltál "szemtelenül" fiatal létedre. A (kékeken túli) jelzéseket vagy elfogadod, vagy nem, de tudnod kell (hisz már tudod), az életet (az utat) előre haladva kell leélni (bejárni). Ehhez bölcsességre van szükséged, aminek elmélyítéséhez jó úton haladsz. Hamarosan már "önmagaddal is találkozol". Sok sikert hozzá!

mosolyszem 2017.06.22. 21:55:51

@olahtamas-: Eddig nem írtam volna ki, de elég idő meg nagy séták után azt mondom, hogy most már felvállalom a dolgot. Igazából magamnak írtam...ítélőkkel meg, sose nem szoktam foglalkozni. :)
Jaa problémákat? Hát én nem érzem, hogy problémáim lenne. :D
Csak élem az életemet.

mosolyszem 2017.06.22. 22:09:39

@hadidoki: Ez bizony tudom. :)
És fiatalok úgy lesznek bölcsek, ha átélték a tapasztalatokat...ezért tanácsokat meg lehet hallgatni, de döntéseket már ők maguk kell meghozniuk. Vagyis én is megyek a saját utamon, most épp mindjárt önmagamnál is leszek.
Köszi ;)

hadidoki 2017.06.22. 22:39:11

@mosolyszem: Jól teszed! Mi, korban előrébb állók csak segíteni tudunk, hogy jól döntsetek, hogy jól döntsél. De dönteni neked kell! Ha megtalálod önmagadat (hamarosan), és önmagadhoz továbbra is mindig őszinte maradsz, jó úton jársz!

Smith W. 2017.06.22. 22:41:26

Nekem kifejezetten tetszenek ezek a nagyon személyes bejegyzések, jó ezeket olvasni, mert jobban megismerjük Andit. Az út (legyen az utazás vagy túra), önmagunkról szól. Arról, hogy hogyan látjuk a dolgokat, saját magunkat, a tetteinket, hogy mit szeretnénk csinálni, vagy hogy mit látunk fontosnak. Nekem tetszik, hogy ugyanolyan bátran (ha úgy tetszik: magától értetődően) írsz ezekről a személyes dolgokról, mint amilyen bátran járod a kéket.
Még egy dolog. Azt írod: "Amikor az történt, hogy pesti életem során a sok pofonok mellett azt éreztem...hogy én semmire nem vagyok jó...nem értettem miért vagyok Földön, ha nem vagyok hasznos...minek élek, ha sehol és senkinek nem kellek..." Tudom, hogy tavaly volt, sok minden változott azóta, de ilyet nagyon rossz hallani, és nem akarom, hogy még egyszer eljuss ilyen gondolatokhoz. Szerintem ez az út, ahogy járod, mindaz, amit leírsz, nagyon jól mutatja, hogy milyen értékes és különleges ember vagy.
Úgyhogy hajrá, már csak pár nap és ott vagy önmagadnál! :)
süti beállítások módosítása